Fehér Ferenc és Heller Ágnes válasza Király Istvánnak

1976. aug. 30.

Kedves Pista:

Megkaptuk az augusztus 22-i leveledet. Információképpen a következőket akarjuk közölni:

1/ A Mészáros által állítólag tervezett vagy szervezett New-York-i Lukács-Intézet tervéről a te leveledből értesültünk, korábban nem tudtunk róla.

2/ Elképzeléseinket, (amelyek hat és nem két ember elképzelései) egy 1975 májusában született levél tartalmazza, mely egy közvetítőnek szólt. Elképzeléseink azóta nem változtak. A levél eljutott illetékesekhez, te is bizonyára elolvashatod.

Leveled – bizonyos általánosabb keretek között – elsősorban magyar szempontokat, a „hazádnak rendületlenül” általad mindig képviselt szempontjait hangsúlyozta. Meg kell azonban mondanunk, hogy maga a levél is egy problematikus magyar tradíció egyik láncszeme. Ez így jellemezhető: történjék idehaza minden a „magasabb szempontok” szerint, csak ne legyen botrány belőle „odakünn”. Tartalmát tekintve ez a Tempefői magyarsága, de nem a költőé, hanem azoké, akik világát számára berendezték. Ezzel kapcsolatban arról a komplexumról amelyet  te – George Steiner nyomán – „Mongóliának” neveztél, csak annyit: nem mi tehetünk arról, hogy alkalmi asztaltársad George Steiner, és nem egy azok közül a nyugati baloldaliak közül, (akad közöttük magyar származású is), akik azért nem ülhetnek le az asztalodhoz, mert nem engedik be őket e hazába, feltehetően a velünk való barátság következtében.

4/ Mi nem csupán nem tagadjuk, nem is felejtjük azokat az önzetlen gesztusokat, amelyeket te elsőként tettél Lukács újraelismertetéséért egy évtizeddel ezelőtt. Ugyancsak nem felejtjük (sőt hálát is érzünk érte), hogy közülünk legalább egynek a kenyeréért szót emeltél három éve, mégha annak az egynek minden ösztöne is tiltakozott arra a gondolatra, hogy – egyetlenként – az odanyújtott darab kenyeret lefogadja. De éppoly kevéssé feledhetjük, hogy te reprezentatív része vagy annak a szociális erőnek, mely kulturális létünket (egyikünkét-másikunkét már nem is először) egyszerűen eltörölte. Éppen ezért a legcsekélyebb mértékben sem ismerjük el, hogy bennünket bármely magasabb általánosság nevében e magasabb általánosság iránti kötelességekre inthetnél. Hozzátesszük: integritásod dicséretére legyen mondva, hogy sosem tagadtad, sem nyilvánosan, sem magánbeszélgetésben, odatartozásodat ehhez az erőhöz, valamint azt a tényt sem, hogy lépéseit a saját lépésednek tekinted. Éppen ezért viszont némi megütközést keltett bennünk, hogy Lukácsot idézed meg velünk szemben, Lukácsot, akivel életünk (egyes esetekben csaknem egy negyedszázadon keresztül) azoknak „rábeszélése”ellenére fonódott össze, akik most határozatilag fosztanak meg bennünket – egy retroaktív történetírás keretében – életünknek ettől a szerves és elidegeníthetetlen részétől.

 

 

Őszinte tisztelettel:

 

Fehér Ferenc       Heller Ágnes