Esetünk a „mássággal” és Szőcs úrral

Írta: G. - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

Lapunk 1990. évi 7. és 8. számában esszét közöltünk arról, antiszemita volt-e a 20. század első fele magyar szellemi és irodalmi életének sokat vitatott, nagy hatású személyisége, Szabó Dezső. A magyar zsidóság körében nem volt jó híre ennek az írónak, amire Szabó Dezső bőven szolgáltatott is egykor okot, noha valóban nem állítható róla egyértelműen, hogy antiszemita volt.

Az esszének azért adtunk helyet, hogy előmozdítsuk a vitát, a tisztázást. A tárgyilagosság, a másféle felfogás tisztelete késztetett bennünket rá. Az esszé szerzőjéről, Szőcs Zoltánról tudtuk, hogy gondolatvilága távol áll a miénktől, azt is tudtuk, hogy a Hunnia című jobboldali folyóirat szerkesztője, ez azonban nem tartott vissza írása publikálásától, hiszen az önmagában véve jó és tisztességes írás volt.

Úgy látszik azonban, hogy a másság ilyetén, cselekvőleg dokumentált tisztelete nem elég Szőcs Zoltán úrnak. Az ő és eszmetársai szemében a magunkfajta tollforgatók „acsarkodók”, akik „nem tűrik a másságot”. Legalább is ez áll a Hunnia 13. számában, bizonyos Bognár József cikkében.

E cikk olvasásához nagy önuralomra van szükség, mert igencsak ágaskodik az emberben a szándék, hogy az ügyészséghez forduljon, és ha nem közösség megsértése címén, akkor legalább rágalmazás és hitelrontás okán kérjen bűnvádi eljárást a szerző és az inkriminált szövegnek a lapban helyet adó szerkesztők ellen.

Az országban végbemenő ideológiai váltásról szólva „a gadógyörgyök, kenedijánosok, szalaipálok” ellen rohan ki a Hunnia, és nehéz leküzdenem a gyanút, hogy csekélységem és barátaim ilyen módon történő említése jelzés értékű: a zsidó vagy zsidó származású társadalmi gondolkodók, publicisták és kritikusok en bloc vonták magukra Hunniáék haragját.

Mi vagyunk „a rényipétereknek” „stílusban és arroganciában méltó követői”, akik „rendszeresen uszítanak minden ellen, aminek köze van a magyar identitáshoz. Rendszeres hobbijuknak tekintik a magyarság lejáratását”.

E réteg célja a pusztítás, mást nem is tud” – vágja végül a fejünkhöz a Hunnia cikkírója. A lapban – persze – ott áll, hogy az egyes cikkekért a szerzők a felelősek. Mégis joggal feltételezhető, hogy Szőcs Zoltán nem csupán „a másság” iránti tiszteletből adott helyet lapjában Bognár úr tajtékzó stílusú rágalmazásainak.

Ami a Szombatot illeti, nem vennénk a lelkünkre, ha ennek ellenére azzal vádolhatnák némelyek (a Hunnia tájékán) Szőcs urat, hogy egy zsidó lap házi szerzője. Ezért – a másság iránti minden tiszteletünk fenntartásával – arra kell kérnünk őt, hogy a jövőben kerülje el kézirataival szerkesztőségünket.

G.

Címkék:1991-02