Eörsi István zavara

Eörsi István zavara

Eörsi István azt írja az ÉS november 12-i számában (Egy „szélsőbaloldali” mono­lógja), hogy korábbi cikkében, melyben úgy fogalmazott, hogy „sem felekezeti, sem nacionalista, sem fundamentalista irányultságú magyar nyelvű lapnak” nem ad kéziratot, „akkor a három jelzővel egy­üttesen nem a Szombatot” jellemezte, ha­nem publikációs szokásait. Néhány sorral lejjebb azonban azt írja: „Az olyan zsidó lapot, amelyben a tiszaeszlári vérvádat egy kalap alá veszik a sajnos sokszor be­igazolódott váddal, hogy izraeli katonák arab gyerekeket ölnek meg… csak nacio­nalistának lehet tartani, a szó legbrutálisabb, háborús értelmében.”

Túl a gyerekgyilkos izraeli katonákról szóló állítása tarthatatlanságán – amelyet Peremiczky Szilvia ugyanabban a lap­számban cáfol (merthogy fegyvereikkel az izraeli katonákra tüzelő palesztin terro­risták használják a kődobáló gyerekeket előőrsként, s az izraeliek ellenük védekez­nek) – Eörsi nyilvánvaló ellentmondásba keveredik a Szombat „nacionalizmusát” illetően, ám ez inkább csak egyik tünete a zsidóságot illető zavaros gondolatainak.

Saját ideológiai iskolázottságának kate­góriával vagdalkozva azt feltételezi, hogy a „zsidó” számomra nemcsak nemzeti és vallási, hanem „faji” aspektust jelöl, és megfeledkezik arról, amit például Tábor Béla ír, miszerint a zsidóság szellemi kö­zösség, világnézet is, amit a Szombat szer­kesztősége öndefiníciójában mindig is hangsúlyozott. Érdemes lett volna tájéko­zódnia, például a Szombatból, mielőtt is­mét megbélyegez.

Eörsi cikkében körvonalazza saját azo­nosságtudatát és publikációs szokásait. Sorrendben így: nem vallásos, nem tekin­ti feladatának sem a zsidó hagyo­mányőrzést, sem a zsidó közösség és tra­díció fennmaradásának szolgálatát, bár hí­ve annak, hogy fennmaradjanak, „mint bármely más értékes közösség és tradí­ció”. (Ez azért megnyugtató.) Nem moti­válja „zsidó nemzeti érzelem, mert a nem­zeti érzelemnek, világpolgári beállítottsá­ga folytán, amúgy sincs túl nagy szerepe lelki életében, és mert teljes nemzeti érze­lem kontingense kimerül a magyar kultú­ra ízléséhez közel álló, gigászi teljesítmé­nyeinek csodálatában”.

Miután, mint írja, kisebbségi lapban – Cigányfúró – szívesen publikál, figyelmé­be ajánlhatnám azon írásainkat is, mely­ben a Szombat szerzői a zsidóságot etni­kai közösségként tételezték és elemezték. S ha fáj a szíve a Cigányfúróért, melyet a jobboldali kultúrpolitika megfojtott, igazán ejthetne könnyet a létéért folyamato­san küzdő Szombatén is, melyet jobb- és baloldali magyar kultuszkormányzatok és politikai irányzatokhoz igazodó alapítvá­nyok egyaránt mostohán kezeltek és ke­zelnek, pusztán azért, mert nem része a pártok holdudvarában működő klientú­ráknak, és publicisztikáiban nem átallja kritizálni nem csupán a zsidó intézmény- rendszer, hanem jobboldal és baloldal visszásságait egyaránt. (Ha a Szombatnak, a körülötte kialakult szellemi közösség, és a politikai táboroktól való függetlensége s egyben kritikus hangvétele miatt nem len­ne némi nemzetközi reputációja, rég meg­szűnt volna már.)

Eörsi cikke végén „el szeretne oszlatni egy tévedést”. Ama korábbi mondatát (Válasz helyett, ÉS, 2004. október 22.), hogy azért nem válaszol a Szombatban, mert nem ír „sem felekezeti, sem naciona­lista, sem fundamentalista irányultságú magyar nyelvű (kiemelés tőlem – sztg) lapba”, úgy magyarázza, hogy német evangélikus lapokba azonban igen, mert ők megvédik a legkülönfélébb nemzetisé­gű politikai menekülteket, s a németorszá­gi kisebbségek emberi és szociális jogait, illetve a német evangélikusok „társadalmi kapcsolatait nem korlátolt egyházi érde­kek irányítják”. Amiből, formál logikai úton, arra kell következtetnünk, hogy ez­zel szemben a magyar-zsidóság társadal­mi kapcsolatai bizony korlátolt egyházi érdekek mentén alakulnak.

Talán ha olvasná a Szombatot, nem ke­verné össze korlátolt egyházi érdekek képviseletével, amit, szükség esetén, la­punk is bírál. Ám a lényeg nem ez.

A magát zsidó származásúként definiá­ló Eörsi István büszkén publikál cigány kisebbségi lapban, és szerepel német evangélikus fórumon, szükség esetén azo­nosul a legkülönfélébb kisebbségekkel és üldözöttekkel, csodálja a magyar kultúra gigászi teljesítményeit, csak a zsidóságról beszél – finoman szólva – hűvös távolságtartással, steril objektivitással, Izraelről pedig durva előítéletekkel.

Eörsi életén gyermekként – zsidósága miatt – a magyar nyelvű nacionalista és fundamentalista kirekesztés ejtett mara­dandó sebet. Ez az indíttatás bizonyára hozzájárult későbbi kommunista meggyőződéséhez, majd világpolgárságá­hoz, minden üldözött kisebbséggel vállalt szolidaritásához, ám elidegenítette őt ön­nön mivoltától. Eörsi azonban nemcsak szenvedése közvetlen okaira: az akkori és a mai magyar kirekesztőkre haragszik, hanem zsidóságára is, arra a „közvetett okra”, amiért szenvednie kellett, s amiért bizonyára számos rokonát elvesztette. Csakhogy e jelenséget – mely ismert a holokauszt-túlélőkről szóló szakirodalom­ban – úgy nevezik: azonosulás az agresszorral. Túlélő szülők gyermekeként bármennyire megértem is indulatait és együtt érzek vele, úgy gondolom, e zsák­utcából nincs más kiút, mint megpróbálni mégiscsak megbékélni azzal, amik va­gyunk.

Szántó T. Gábor

*

Az Elet és Irodalomban Eörsi István és Tamás Gáspár Miklós vitába szállt a Szombat októberi számában megjelent írással (Peremiczky Szilvia: A jó zsidó és a rossz izraeli). Magam a november 5-i, Peremiczky Szilvia az ÉS november 12-i számában válaszolt. Ám ugyanebben a lapszámban Eörsi István újabb írása is szerepelt (Egy „szélsőbaloldali” monológja), amire a fenti cikk kívánt volna vá­laszolni, ám ezt előbb az ÉS főszer­kesztője, Kovács Zoltán, terjedelmi okok­ból megrövidíttette, majd közlését a kívánt húzás után mégis elutasította, mert – mint mondta utolsó bekezdése Eörsi szemé­lyével és nem álláspontjával foglalkozik.

Eörsi István a Szombatot „felekezeti, nacionalista, sőt fundamentalista” lapnak titulálta, majd újabb cikkében azt lebeg­tette, hogy számomra a zsidóság, ezen túl­menően, „faji” kategóriát is jelöl. Szélsőséges stílusban címkézni, stigmatizálni tehát szabad, csak azt elemezni nem, vajon miért is teszi ezt Eörsi István ? Vagy netán kettős mércével mér az ÉS?

sztg