Elhunyt George Tabori, a “világ kulturális örökségének része”

2007. július 24. Kilencvenhárom éves korában Berlinben elhunyt Tábori György (George Tabori) magyar születésű író, színházi rendező – közölte kedden Claus Peymann, a Berliner Ensemble intendánsa.

	Tábori György (George Tabori)

Tábori, aki hosszú élete során valóságos polihisztor – újságíró, műfordító, forgatókönyvíró is volt – még a legutóbbi időkben is állított színre új darabokat a Berliner Ensemble-ban. Az életének utolsó időszakában túlnyomóan Berlinben tartózkodó Taborit hétfő este lakásában érte a halál, értesülések szerint végelgyengülés következtében. Felesége Ursula Höpfner neves német színésznő életének utolsó pillanatáig mellette volt.

Tabori az elmúlt években a Bertolt Brecht által alapított Berliner Ensemble állandó szerzőjének számított, még az utóbbi esztendőkben is számos darabját mutatta be a világhírű színház. Claus Peymann közölte, hogy a színházi világ augusztus végén vesz búcsút George Taboritól. A megemlékezéssel egybekötött gyászünnepséget a Berliner Ensemble-ban tartják. “Tabori halálával pótolhatatlan űrt hagy maga után. Ilyen rendkívüli emberek csak ritkán születnek” – hangoztatta nyilatkozatában egyebek között a színház intendánsa. 

George Tabori 1914. május 24-én született Budapesten Tábori György néven. Apja Tábori Kornél író, újságíró, a Pesti Napló szerkesztője, a bűnügyi riport magyarországi meghonosítója volt, aki Auschwitzban halt meg. Tábori György Berlinben vendéglátást tanult. A hitleri hatalomátvétel után hazajött, de a zsidóellenes politikai környezet miatt 1936-ban Londonba emigrált, 1939-től a Magyar Nemzet bulgáriai és törökországi tudósítója volt. A második világháború alatt az angol hadsereg mellett Jeruzsálemben, majd Kairóban a BBC-t tudósította.

1947-ben kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol Hollywoodban írt forgatókönyveket, elsősorban Alfred Hitchcock számára. Amerikában ismerkedett meg Bertolt Brechttel, Leon Feuchtwa:ngerrel és Thomas Mann-nal.

1970-ben Brecht felesége, Helene Weigel hívására tért vissza Európába, Londonban élt, de Berlin, Bréma, München és Hamburg színházaiban is rendezett, 1975-ben ő alapította a Bremer Theater Labort. 1987-90 között a bécsi Der Kreis színház igazgatója volt, 1989-től Ausztriában élt. Vendégrendező volt a bécsi Burgtheaterben, a lipcsei operában és több berlini színházban.

Első regénye 1945-ben jelent meg angolul, majd 1947-ben magyarul A köd mögött címmel. Később művei egyre keserűbbekké váltak, a világot reménytelennek látta. 1968-as darabjában, A kannibálokban a koncentrációs tábor lakói racionális megfontolásból fogyasztják el öngyilkos társuk tetemét. 1987-ben mutatta be Bécsben Mein Kampf című darabját, a festőnövendék Hitlerről, hősének nevetséges groteszkségét ábrázolva. A Goldberg-variációkban és a Ballada a bécsiszeletről című művében is az antiszemitizmus kérdését járja körül.

Rendezőként különösen Shakespeare, Brecht és Kafka műveinek színrevitelével tűnt ki. Számos korábbi díj mellé 1992-ben – első idegen nyelvű szerzőként – megkapta a legnagyobb német irodalmi kitüntetést, a Büchner-díjat, majd 1999-ben a bécsi Concordia Sajtóklub díját, amelyet életművéért adományoztak: húsz év alatt húsz darabot írt. 2000-ben Konrád Györggyel együtt Goethe-emlékérmet kapott.

Szakmai és személyes archívumát George Tabori még 2003-ban a Berlin-brandenburgi Művészeti Akadémiára hagyományozta. George Tabori életműve és bölcsessége a szó legigazabb értelmében a világ kulturális örökségének részét képezi – mondják róla és életművéről.

(Forrás: MTI, www.nol.hu)