Elfogultságok

Elfogultságok

Horváth Gábor nem kedveli Busht, amivel nincs egyedül, de a magánügye. S bár felmerül bennünk a kérdés, hogy vala­ki, aki ennyire nem szíveli Amerikát, miért lesz washingtoni tudósító, de az Egyesült Államok iránti berzenkedése még mindig magánügy – egészen ad­dig, amíg képes felülkerekedni rajta. Viszont már értetlenül állunk az előtt, hogy a londoni merénylet árnyékában sem képes lemondani egy kis vagdalkozásról, s ráadásul már-már átveszi a szélsőjobb és a szélsőbal összeesküvés­-elméleteit (Mentőöv Amerikának – Hor­váth Gábor, Népszabadság, július 9.): „A londoni terrortámadás elterelte a figyelmet a szegénység felszámolása és a klímaváltozás kérdéseiben a vi­lággal szembe menetelő amerikai el­nökről. (…) Bush – alighanem öröm­mel élve az alkalommal – valamennyi tervezett nyilvános fellépését lemond­ta, és csak a merényletet elítélő rövid nyilatkozat kedvéért állt önállóan a kamerák elé. (…) Az al-Kaida terrortámadása megoldotta az amerikai el­nök legnagyobb problémáját, segített neki elkerülni az elszigetelődést.”

Egy terrortámadás kapcsán leírni, hogy Bush „alighanem örömmel él az alkalommal”, nem túl ízléses. Horváth saját véleményét fogalmazza meg, de ez nem mentség arra, hogy bárkit is azzal vádoljon: pozitívumként él meg egy merényletet. Az utolsó mondat pedig ismét csak hipotézis.

„A terrortámadás előtt Washing­tonban az a pletyka keringett, hogy Nagy-Britannia Afganisztánba viszi át csapatait, és egyedül hagyja Amerikát Irakban. (…) A robbantás után a kom­mentátorok valószínűnek tartják, hogy London növelni fogja az iraki kontin­gens létszámát, és az eddiginél is ha­tározottabban áll majd ki az amerikai politika mellett. A pokolgépek – bár aligha ez volt a terroristák szándéka – egy sor kérdésben megkönnyítették Bush amerikai elnök dolgát.”

Ezeket a mondatokat – az előzmé­nyekkel együtt – bármely szélsőjobboldali vagy szélsőbaloldali szerző is leírhatta volna.

*

A Magyar Fórumot, és magát Csurka Istvánt személyes sértésként érte, hogy Orbán Viktor – akinek 2002-ben több tucatnyi MIÉP-es képviselő visszaléptetését ajánlotta fel – Izraelbe látogatott, és ott a Likuddal való szo­ros együttműködésről beszélt. Csurkáékat nem zavarja, hogy a Likudot va­lamennyi nyugati konzervatív párt testvérpártjaként tartja számon, a lé­nyeg az, hogy fújhatják szokásos nótá­jukat. Újdonság azonban, hogy – az izraeli látogatás kiváló ürügyét fel­használva – Orbán Viktort is a zsidó világ-összeesküvés ügynökeként állít­ják be. Június 22-én A Likud és a Fi­desz címmel intéztek kirohanást Or­bán Viktor ellen. A szokásos „Sáron, a notórius arabfaló” etc. lózungok mel­lett a látogatás perdöntő bizonyítéka annak, hogy:

„ Orbán Viktor izraeli látogatásával halálos közelségbe kerül Magyaror­szág izraeli megszállása. ”

A szappanopera második részében (Voltunk. Leszünk? – június 27.) maga a Vezér, Csurka István osztja meg ve­lünk prófétai látomásait:

„A Fidesznek és Orbán Viktornak az Al Satila-i menekülttábor hóhéra, az 1200 palesztint, nőt és gyermeket lemészároltató Saron, a falépítő Likud, a Moszadot működtető a testvérpártja. (…) Orbán kasszírozni ment Izraelbe. Két dolgot köszönnek meg neki, egy ré­gebbit és egy újabbat. Megköszönik ne­ki, hogy a Védegylet és a Likud közös jelöltjéből, ha viszontagságos körülmé­nyek között is, de köztársasági elnököt csinált. (…) És ne feledkezzék meg az SZDSZ-ről, amely egy már kidolgozott technikával be fog jutni az Országgyű­lésbe, neki, Orbánnak már csak a szere­péről kell gondoskodnia. Orbán itt köz­beszól: – Már elkezdtük, testvér – mármint Saron testvér, nemzeti ’kormány’, ’közmegegyezés’, ’szakértők’.”

A gyerekgyilkos zsidó szokásos vádjai mellett új elem, hogy Csurka az újonnan megválasztott Sólyom László köztársasági elnököt is gyorsan a zsidó világ-összeesküvés katonái közé sorolja be. Ennél is ízléstelenebb az általa vizionált Orbán-Saron dialógus, mely­ben a nyilasok hagyományos megszó­lítását Orbán és Saron szájába adja.