Életmenet – A Halál Földjére, izraeli zászlóval

Írta: (na) - Rovat: Archívum

Mintegy nyolcszázan érkeztek Magyarországról az „Életmenet” néven ismert, nagyszabású zarándoklatra és erőde­monstrációra, amelynek során – ez évben április 19-én – Auschwitzból Bir­kenauba gyalogoltak a résztvevők. Hárman – Gordon Gábor, Verő Ta­más rabbi, és az izraeli hé­ber nyelvtanár, Zohar Me­ir – elhatározták, hogy a magyarországi deportálá­sok 60. évfordulójára min­den eddiginél nagyobb magyar csoportot szerveznek. A majd minden zsidó intézményt képviselő csoport – melynek nem zsidó tagjai is voltak – buszokkal indult Magyaror­szágról. A Budapestről és vidékről in­dult tizennyolc busz Lengyelország­ban találkozott. Volt „VIP”-busz is, többek között színészekkel, zenészek­kel és sportolókkal (pl. Bíró Eszter, Horgas Eszter, Székhelyi József, Till Attila, Csonka András, Növényi Nor­bert és mások), a Miniszterelnöki Hi­vatalt pedig Gulyás Kálmán, az egy­házi kapcsolatokért felelős címzetes államtitkár képviselte.

A buszok – melyeken az orvosokon és a madrichokon kívül biztonsági em­berek is tartózkodtak – éjszaka indul­tak, és másnap reggel érkeztek Krak­kóba. A híres REMO-zsinagóga előtti tér adott otthont annak a nagyszabású megemlékezésnek és közös éneklés­nek, amelyen háromezren vettek részt. Tomi Lapid izraeli miniszterelnök-he­lyettes és igazságügy-miniszter ma­gyarul üdvözölte a Magyarországról érkezetteket. Később buszokkal utaz­tak tovább a résztvevők Auschwitzba, ahol országonként külön-külön emlé­keztek meg a vészkorszak áldozatairól.

A magyar csoport a felújított, 18. számú barakknál hat gyertyát gyújtott az elpusztított hatszázezer ember em­lékére. A Mazsihisz és a Szochnut ve­zetőin kívül Fürst Gyula (a túlélők ne­vében), Báder Erzsébet a roma holo­kauszt áldozatainak emlékére gyújtott gyertyát. Székhelyi József színész egy túlélő „üzenetét” olvasta fel Rudolf Hessnek, majd Radnóti Zoltán rabbi emlékbeszéde hangzott el, ezután Fe­kete László főkántor énekelt. Utóbb országonként, hatfős csoportokba so­rakoztak fel a résztvevők. A magyar­ országi küldöttség a krematórium mé­reteivel megegyező izraeli zászlót ké­szített, s e mögött haladtak.

Kék dzsekiben vonultak az emberek Birkenauba, ahol nyilvános és közös ünnepségen vettek részt. Itt hat mé­csest gyújtottak: többek között Tomi Lapid és Jiszrael Meir Lau volt izrae­li askenázi főrabbi, majd Verő Tamás és Izrael leköszönő magyarországi nagykövete, Judith Varnai-Shorer. Ezután külön magyar megemlékezés volt, ahol Kézdy György színművész olvasta fel Kertész Imre ez alkalomra írt szövegét – Horgas Eszter és Bíró Eszter részvételével. Minden magyarországi résztvevő háromoldalas listát kapott, melyeken meggyilkoltak nevei szerepeltek, s amelyet egyszerre ol­vastak fel a krematórium mellett.

Az utat a Mazsihisz, a Szochnut és amerikai zsidó szervezetek is finanszí­rozták. A résztvevők semmit sem alud­tak, csak jöttek és mentek. A részt­vevők száma meghaladta a hétezret – 49 országból érkeztek. Az izraeliek, kanadaiak és amerikaiak mellett a ma­gyar kontingens igen nagy volt. A szer­vezés fél évet vett igénybe, s óriási biz­tonsági előkészületek mellett folyt le a Soá egyszerre gyászos és diadalittas ünnepsége, ahol Izrael állam a szimbo­likus kárpótlás szerepét játssza.

Bár a zsidó állam 1944-1945-ben még nem létezett, a magyar és nem magyar zsidó fiatalok izraeli zászlót lengettek. Az „Életmeneten” a kék-fe­hér csillagos lobogóból merítettek erőt az egykori erőtlenek leszármazottai.

(na)

támogatás

Címkék:2004-06