„Egymás elfogadásának stratégiájára kell helyezkedni, másként nem lehet”

„Egymás elfogadásának stratégiájára kell helyezkedni, másként nem lehet”

Prieger Zsolttal, az Anima Sound System vezetőjével beszélget Dési János

A Prieger Zsolt vezette Anima Sound System 1995-en Shalom című „antirasszista tánczenei lemezével” rob­bant be a köztudatba. Kritikusaik ne­vezték őket sufhi-dub zenészeknek, etno-technosóknak, ezredvégi-eleji polbeateseknek. Egy biztos, orszá­gos turnéjuk hatalmas siker, népsze­rűek, túl vannak öt albumon, három maxin, a napokban pedig megkapták a legjobb hazai world music-lemeznek járó Arany Zsiráf díjat. A civilben újságíró Prieger szerint fontos, hogy lényeges társadalmi kérdésekben is hallassák a hangjukat, küzdjenek az előítéletek ellen. Úgy véli, az embe­rek alapvetően kerülnék a konflik­tusokat, ha a politikusok nem uszíta­nák őket egymásnak.

• Százféle dolgot írnak arról, mit is játszik az Anima. Mit is?

• Rossz is, meg jó is, hogy se a szak­sajtó, se a hozzáértő ítészek, de ami a legviccesebb, mi magunk sem tudjuk beskatulyázni azt, amit csinálunk. És nem is akarjuk. Rengeteg mindent pró­bálunk összehordani. Mondjuk az erdé­lyi magyar folk zenétől a francia ihletettségű filmzenéig; az elektronikus táncze­nétől a magyarországi roma és zsidó ha­gyományokig; a drum and basstől a hip-hopig és a jamaicai dubig sokfélét, s ak­kor a kortárszenéről és a jazz-ről nem is szóltam. Minden skatulya szabadsággát­ló. Ha mégis meg kéne fogalmazni, mi is az, amit művelünk, akkor azt tudnám mondani: „hogy kortárs popzene, politi­kai, társadalmi mondanivalóval.”

• A popzene ma olykor bugyuta szöve­geket kínál igen egyszerű hangzással.

– A látszólag egyszerű dolgokkal is foglalkozni kell. Mi vállaltan gondolko­dunk sokszor infantilis módon, játéko­san. Ez összefér a komoly mondanivaló­val. A politizálásunk nem aktuálpolitikát jelent. Liberálisak vagyunk, ami nem ke­verendő össze a pártpolitikai liberaliz­mussal, hiszen az Magyarországon saj­nos nem emberi jogi megnyilvánulások­ból, hanem – tisztelet persze a kivétel­nek – a szürkeállományra való állandó hivatkozásból, rendkívül béna politizá­lásból, s a volt kommunistákkal való szolidaritásvállalásból áll.

• Arra gondoltam, hogy a mai popze­ne általában nem kíván társadalmi kér­désekkel foglalkozni.

• Lehet. Bár nem hiszem, hogy csak magának a zenének és a szövegnek kell társadalmi kérdésekre választ keresnie. Én minden szereplésemkor megpróbá­lok beszélni olyasmikről, amiket fontos­nak tartok, legyen az antiszemitizmus, a cigány ügyekkel való nagyon nem meg­felelő kormányzati bánásmód, vagy a melegek másodrendű állampolgárok­ként való kezelése.

• Kihasználni az ismertséget és inter­júkban véleményt nyilvánítani egészen másik műfaj, mint a zenélés.

– Persze, de a popműfajban minden keveredik mindennel, s nekem fontos, hogy politikai, kisebbségi ügyekben szóljak. Még akkor is, ha ma egyre töb­ben mondják, hogy nem kívánnak vagy meguntak véleményformálók lenni. Sze­rintem felelős értelmiséginek véleményt kell nyilvánítania, nem lehet elbújnia.

• A zenekarnak a motívumválasztása is állásfoglalás. Cigány és zsidó eleme­ket például igen gyakran találni a szá­maikban. Felteszem, nemcsak a ritmus­képletre van szükség.

• Nem szeretném, ha szentimentáli­sán hangzana, amit mondok, de nekünk pályánk kezdete óta fontos ez az attitűd, amit nevezhetünk emberjoginak, ki­sebbségi kultúrák továbbélését se­gítőnek. Már az Anima előtt, 1990-ban kiadtunk egy kazettát az öcsémmel, s az A oldal mindhárom száma a zsidó kultú­ra jegyében született. Aztán az első le­mezünk Shalom címmel jelent meg, vé­gül eljutottunk a tavalyi nagy botrányig, a Himnusz átdolgozásáig. Úgyhogy a címkézés nem is maradt el.

• „Cionista összeesküvő”?

– Mindent kaptunk, persze.

• De ne szaladjunk ennyire előre. Ott tartunk, hogy él Szombathelyen egy te­hetséges újságíró, aki elkezd zenélni. Jó. De miért éppen ilyen témákhoz nyúl?

• Nem tudom, gyerekkorom óta érde­kelnek ezek a dolgok. Pedig lehet, hogy éppen ezek nehezítik sokszor az előre­jutásunkat. Hiszen gyakran nem va­gyunk rokonszenvesek a hatalomnak. De a közönségünknek – amelyik alap­vetően egyetemistákból, főiskolásokból, gimnazistákból, fiatal értelmiségiekből verbuválódik -, úgy látom, ez fontos.

• Egy reggel arra ébredt, hogy érdekli a zsidó vagy az erdélyi kultúra?

• Gőzöm sincs, hogyan kezdődött.

• Jó, akkor mi érdekli benne? Az élet­helyzet, a kisebbségben levés?

• Persze, ezek is. A zsidó kultúra nem­csak azért fontos számomra, mert ki­sebbségi kultúra, hanem azért, mert jó is. Nem arra gondolok, hogy ha valaki zsidóként műveli a szakmáját, akkor az egyből jó, mert attól még pocsék is le­het. Egy Holokausztról szóló film is lehet hazug, gyenge és kirekesztő, még akkor is, ha olyan témáról szól, amely Pi­linszky szavaival „átvérezte a történel­met”. Én „jutalomból” kiskoromban el­jutottam Buchenwaldba, s azóta nem tudtam elfelejteni azt az élményt. Lehet, hogy akkor égett belém, hogy nem lehet hallgatni akkor, amikor beszélni kell.

• Azért az utóbbi időben a kisebbsé­geknek divatja lett. a cigány zenének éppen úgy. mint a klezmernek.

• Ha, ezért mondtam az előbb, hogy attól, hogy valami cigány vagy zsidó, még nem biztos, hogy jó. Szörnyűségek is születnek például a mulatós techno műfajában és hallottam hiteltelen klezmert is.

• Lemezt kiadni Shalom címmel egy kicsit provokáció is, nem?

• Annak szántuk. Bár provokálni is sokféleképpen lehet. A Shalomnál vagy éppen a Himnusz átiratunknál is elsősor­ban a tradíciókhoz, az itt élő emberek­hez való viszonyunkat próbáltuk meg boncolgatni. Megmutatni, hogy a mi tra­díció-felfogásunk eltér azokétól, akik sze­rint ez homogén egynyelvű kultúra, egy­hangú kockafejű emberekkel.

• Valaki azt írta a lemezükről, antirasszista tánczenei lemez. Ám ha én tánczenét hallgatok, nem akarok politi­zálni.

– Miért? Sokféle politikus tánczene lé­tezik a világban. A jamaicai reggae-től kezdve számtalan ilyet ismerünk. Bob Marley, de a maiak is, véleményt mon­danak a világról, az elnyomásról, a feke­ték helyzetéről. Én nyilván nem fogok rasztának maszkírozva bohóckodni, ne­kem a sajátos magyar problémákról kell szólnom.

• És a rasszizmus ilyen?

• Igen. Nagyon gyakran a politikusok gerjesztik az indulatokat, mert ezzel akarják elterelni a figyelmet az igazi gon­dokról. Ha nem mennek jól a dolgok, előkapják a roma vagy a zsidó kártyát.

• Azt nem vágják a fejükhöz, hogy a roma zene a romáké, a jiddis a zsidóké, miért más kultúrkincséből élnek.

• Mondtak már olyat, hogy nem va­gyunk feketék, miért játszunk dub reaggae-t, nem vagyunk romák, miért ját­szunk cigány zenét. A kulturális kincs, a történelmi tapasztalatok közösek. A zsi­dó vagy a cigány kirekesztés ugyanúgy zavar, mint a magyar.

• Műsorra tűzték a magyar Himnusz átiratát. Volt felháborodás rendesen.

• Nem számítottunk ekkora botrányra. Még csak nem is a mi ötletünk volt. Ódz­kodtam tőle, mert féltem, nem tudjuk elég jól megcsinálni. Nem is tudtuk úgy, ahogy szerettük volna. Mentségünkre szolgál, hogy a 2000 februárjában meg­jelent Bujdosó című lemezünkön egy koncertverzió jelent meg. A lemez ab­szolút a magyar tradíció kérdésével fog­lalkozott. Szerepelt például rajta a Kal­lós Zoltán által énekelt erdélyi Bujdosó­dal. Aztán egy Angliában élő, másodge­nerációs indiaiakból, pakisztániakból ál­ló zenekar, a Transglobal Underground által előadott Bujdosó-remix. És rákerült a Himnusz is.

– Nem lehet, hogy az volt a nagy felzú­dulás egyik oka, senki sem tudta, mi­ként kell viselkedni, mikor egy Himnusz­átiratot hallgat. Fel kell állnom vagy sem? Amikor a Himnuszt hallgatom, nem a zenéjéért, a szövegéért teszem, hanem mert az egész együtt jelképez va­lamit.

• Persze. De ez a Himnusz nem az a Himnusz. Himnuszt – nem akarom ma­gunkat hozzájuk hasonlítani – Dohnányitól Jimmy Hendrixen és a Queenen át Stochausenig sokan dolgoztak fel. És senkinek eszébe sem jutott, hogy ez sér­tés lenne. A Himnusz rám is ugyanazzal a hatással van, mint másra, hevesebben ver a szívem, elhomályosul a tekinte­tem, amikor például egy olimpián játsszák. Csak erről ízléstelenség nagy hangon üvöltözni.

• Idézek egy kritikából: „Ha volna igazság a Földön, az Anima Sound System révén Szombathely már fölke­rült volna a világ zenei térképére.”

• Fölkerült. A létező kismillió zenekar között nekünk elég jól megy. Dolgo­zunk, lemezeket csinálunk. Nyárig, remé­lem, megjelenik a Dubcity Fanatikz elne­vezésű projektünk, tele vagyunk ötletek­kel. Készül lemezünk nagy lassan három kortárs költővel, nyárra tervezünk egy Anima-maxilemezt, ami a melegek hely­zetével foglalkozik majd. Most fut az or­szágos turnénk. Minden nap más város.

• Élvezik?

• Nagyon. Addig, amíg ilyen felfoko­zott érzelmi állapotba tudunk kerülni at­tól, hogy jól megcsinálunk, előadunk egy számot, menni kell. Főleg, ha még a közönségnek is kell.

• A nagy kereskedelmi rádiók mégis elég ritkán játsszák.

• A nyálgép zenekarokkal nehéz ver­senyezni. Azért mi is előfordulunk néha. A koncertjeink teltházasak, a lemezeink fogynak. Sokat lépünk fel külföldön. Na­gyon jó érzés, amikor Prágában, ahol már többször jártunk, a közönség ve­lünk énekli a dalainkat. Persze az igazán nagy helyek még nem nyíltak meg előt­tünk. De lassan jönnek azok is. Egyre többen vannak, akik szerint az Anima kompromisszumok nélkül is eladható a közönségnek.

• Prágában önök magyar, cigány vagy zsidó zenét játszó együttes?

• Persze, hogy magyar, s azon belül nemcsak az említett zenéket játsszuk. A közönség pontosan érti, hogy a roma vagy a jiddis motívumok, dalok is ebbe tartoznak. Magyarok vagyunk, akiktől tá­vol áll a kirekesztés.

A komoly- és népzenei formációk kivételé­vel jelenleg csak egyetlen magyar zenekart jegyeznek Nyugat-Európában: a folklórral vegyített ezredvégi tánczenét játszó szombathelyi Anima Sound System együttest. A külföldi sztárokkal együtt dolgozó s a Him­nusz újrafeldolgozásával az idén tavasszal kisebbfajta belpolitikai botrányt is kavart.

(HVG)

A hazai elektromos tánczenei underground legsikeresebb együtteseként számon tartott Anima Sound System saját erejéből küzdöt­te fel magát az élvonalba. A szombathelyi együttes tagjai több generációból és zenei ízlésvilágból jöttek. (…) Nem könnyű dolog a Kárpát-medencében élő népek – főleg ma­gyarok, zsidók, romák – zenéjét modern ze­nei irányzatokkal keverni, úgy, hogy a vége­redmény ne fulladjon a Deep Foresttől is­mert nyálparádéba, de az Anima már a kez­detektől sikeresen kerülte el a szokatlan ze­nei fúzió buktatóit. Első CD-jük, a közelmúlt­ban újramasterelt formában megjelent Sha­lom (1995) hangzása már egyértelműen mu­tatta, hogy az Anima megtalálta saját hang­ját: a kelet-európai folklórt jamaikai dubba, és angolszász elektronikába (drum’n’ bass, trip hop) oltották.

(MANCS)

Az FKGP budapesti elnöksége tiltakozik az ellen, hogy az Anima Sound System nevű rockzenekar Bujdosó című kislemezén fel­dolgozta a Himnuszt – mondta Liebmann Katalin fővárosi elnök. Az FKGP fővárosi el­nöksége megdöbbenéssel értesült arról, hogy magyarságunk egyik első számú, egyetemes jelképét, Kölcsey Ferenc Himnu­szát egy magyar zenészegyüttes rockosított változatban átírta, megszerezve magá­nak ezzel azt a kétes dicsőséget, hogy „Rá­kosi Mátyás nyomdokaiba lépve megvál­toztatta nemzeti imádságunkat”. Prieger Zsolt, az Anima vezetője visszautasította, hogy Rákosi nyomdokaiba lépnének, sze­rinte nem a művészi szabadságra való tö­rekvés, hanem a nyilatkozat cenzúrázási szándéka idézi a kommunista időket.

(Népszabadság)