Egy öntudatos férfiú
Nem sokan büszkélkedhetnek a mai Magyarországon azzal, hogy a kommunista uralom alatt ugyanazt mondták, mint ma. 1989 után, mikor hirtelen köpönyegforgatókkal telt meg az ország, kisebbségbe kerültek azok, akik nyíltan vállalhatták a rendszerváltás előtt hangoztatott véleményüket. Feltétlen az ilyen „egyenes beszédű” emberek közé kell sorolnunk Chrudinák Alajost, aki 1958-ban, 1990-ben és 2001-ben is szemernyi változtatás nélkül hangoztatja véleményét. A Panoráma közel-keleti tudósítójaként lassan húsz éve hallhatjuk tőle a primitív és gyűlölködő Izrael-ellenes uszítást. A monoton klisék szerint először izraeli katonák bántalmaznak palesztin gyerekeket, majd – a kiegyensúlyozott tudósítás jegyében – előbb egy palesztin, utána pedig egy izraeli nyilatkozik. Az izraeli többnyire radikális jobboldali vagy radikális baloldali – előbbit az izraeli álláspont lejáratására használják, utóbbi pedig a palesztinokkal azonosul.
A filmfelvételek alatt és után folyamatosan hallhatjuk a kommentárt a palesztin gyermekek jogos harcáról és az izraeliek embertelenségéről. A primitívség néha annyira elfajul, hogy a kép nem is támasztja alá az uszító kommentárt: legutóbb „az izraeli katonák fogságba hurcolják a gyerekeket” kijelentés közben a képernyőn egy nagydarab szakállas férfit cipeltek valakik valahová.
A gerinces szerkesztőnek ritka szerencse jutott osztályrészül: 1989 előtt a kommunisták anticionista nótáját fújta, 1989 után a szélsőjobb antiszemita nótáját – a kettő, a sors kivételes ajándékaként, szinte tökéletesen megegyezik. (Néhány lényegtelen részleten kellett változtatni csupán: Chrudinák ’89 előtt dicsérte a Szovjetunió békepolitikáját, ma viszont az izraelieket a kommunista elnyomókhoz hasonlítja.) A szélsőbalról a szélsőjobbra táncoló férfiú megtalálta azt, ami a két póluson közös: a zsigeri antiszemitizmust.
(jég)
Címkék:2001-03