Egy Nobel-díjas prózaíró balladái
Nem győzünk panaszkodni: a könyvpiacot elárasztotta a szenny, az aluljárók már csak a ponyvairodalom, a horror, a pornó meg a silány sci-fi árát tudják megkérni, az igazi irodalom fél meg negyed áron vagy még annál is olcsóbban kel el – ha elkel – (s akkor még az is felvetődik az agy tekervényeiben: milyen machinációk teszik lehetővé az ekkora árleszállítást).
Mégis van bíztató jel. Ez a jel – most – a Singer-jelenség. I. B. Singer jelensége. Az, hogy pár hónap leforgása alatt most már a harmadik kötete jelent meg.
A rendkívüli képességű író tizenhat rövidebb-hosszabb novelláját tartalmazza a Rövid péntek című kötet. Szinte mindegyik novella: egy-egy prózában megírt ballada. Az a hászid ihletés, amely eltöltötte Singert egykori stetl-beli létében és amit magával vitt Amerikába, s amelyet nem csupán magával vitt, hanem megőrzött, dédelgetett, minden írásában jelen van. Singer otthon van a zsidó angelológiában is – abban a tudományban, amely a kabbalából eredeztethető, és amely jól ismer minden angyalt, ártót és segítőt, akik jelen vannak az emberek – a zsidó emberek – mindennapjaiban, segítik vagy akadályozzák őket. És akik csodákat képesek művelni. Vagy ők, vagy a megholtak. Így válik lehetségessé, hogy – például – a halott Eszter Krejndel egy fiatal árvalány, Szimmele képében-testében visszatérjen férjéhez, aki nélküle bizony elpusztulna. Balladás a történet, mint ahogyan a többi is az, de talán a legszebb, a legszelídebb, a legemberibb a címadó novella, a Rövid péntek. Ennek hősei – a „hős” szó, mintha nagyképű volna itt, annyira emberi a vézna, ügyefogyott kis szabó, Smúl-Lejbele, meg az ő szerelmes felesége, az ügyes kezű, szorgalmas Sósa -, tehát a novella-ballada hősei egy szép, szerelmes péntek éjszakán (ha valaki nem tudná, a jámbor zsidók szerelmi életének szent órái a szombatra virradó éjszakából valók) egymás mellett ugyanazt álmodva, ugyanazt átélve, ugyanúgy halnak meg. „Férj és feleség elnémult. A csöndben szárnysuhogást s halk éneket hallottak. Isten Angyala jött, hogy Smúl-Lejbelét, a szabómestert, és feleségét, Sósát a Paradicsomba vezesse.”
(Amikor jó szívvel ajánlom olvasásra ezt a könyvet, hadd dicsérjem meg a fordítót, Balázsi József Attilát: jól ráérzett az írások hangulatára. Egy apró hibát kell mégis megemlítenem: egy helyen rituális hentesüzletről van szó – ilyen nincs, a hentesség a sertés feldolgozásával kapcsolatos fogalom, márpedig – ahogy egy régi szólás tartja – a sertéshús csak akkor kóser, ha fekete sertésből való és sakter vágta…)
A kötet végén a jegyzetek alfabetikus rendje általában jól igazítja el az olvasót, de a szövegben az egyes kifejezések „megcsillagozása” zavaró.
Jólesz László
Címkék:1992-01