Egy darab magyar-zsidó történelem – angolul
1927-ben látott napvilágot Budapesten Patai József könyve, A középső kapu: egy kis gyermek és egy nagy könyv élete. A Múlt és Jövő egykori legendás főszerkesztője gyermekkori éveit idézte fel e memoárjában, mely a Jewish Publication Society jóvoltából a közelmúltban angolul is megjelenhetett, s a kiadó kísérőlevelével szerkesztőségünkhöz is elérkezett. A középső kapu, a Baba Mecia talmudi traktátusa jelentette a kezdetet Patai József számára a hagyományos irodalom megismerése felé, írja előszavában Raphael Patai, a világhírű utód, e könyv fordítója, aki felidézi azt a jelenetet is, amikor édesapja szombat délutánonként ugyané fejezetet magyarázva – alkalmanként legalább három órát – kezdte tanítani őt.
„Apám teljes életrajza megírásra vár”, szól a másik idézet, s a könyvet lapozgatva, a kurzívval szedett magyar szavakra bukkanva sok helyütt kettős érzés foghatja el a honi olvasót. Öröm, hogy a magyar-zsidó civilizáció ilyen és ehhez hasonló munkák révén ismertté válhat a magyar nyelviségen túl is, ha szórványos és hiányos is az az ismeretanyag, ami által beemelődhet a zsidó világ köztudatába; és hiányérzet, hogy az oly sokszor hangsúlyozott belső történet, a zsidó közösség magyarországi históriája csupán töredékes módon jelenhet meg az érdeklődők előtt Jacob Katz, Nathaniel Katzburg és mások eléggé nem hangsúlyozható fontosságú alapművén túl az egész magyar-zsidó történelem megírásra vár.
Ma még „gellerből”, idegen nyelvből fordítva, főként a századelőn született s az itthonról eltávozott „nagy öregek” munkáiból kaphatunk képet saját előtörténetünkről, a szakmunkákon túl memoárok és személyes emlékekre alapozott előszavak jóvoltából. Fontos dokumentumok ezek, s jelentőségükre nem lehet elégszer felhívni a figyelmet.
A fiatal zsidó történészgenerációnak azonban a kihívást kellene látnia bennük, hogy előbb-utóbb helyben és magyarul születhessenek meg a várva-várt nagy tanulmányok.
Címkék:1995-06