Egy család a halhatatlanságnak…

Írta: Vadász Ferenc - Rovat: Archívum, Történelem

Amigoék öt évszázada

A spanyol inkvizíció üldöztetései elől menekülő Amigo ősök olasz földön Génuában találtak otthonra. Selyemmel és fűszerekkel kereskedtek. Mérhetetlen szenvedések és megpróbáltatások után ott jobban ment a soruk, de egy évszázad múltán több nemzedékük innen is tovább vándorolt. Konstantinápolyba. Ennek az ágnak egyike Jacob, a törökök által meghódított Temesvárra költözött. A török zsidókkal együtt ő is, mint a Spanyolországból származónak többsége, Zimonyba, Belgrádba menekült, mielőtt 1716 októberében Savoyai Jenő osztrák főherceg 164 évi hódoltság után visszafoglalta a várost. Tudták, hogy Savoyai serege diadalmámorában feldúlja a zsidók otthonait, életüket sem kíméli. Hónapokkal később a fővezér engedélyezte visszatérésüket, de mindössze hat család élt ezzel a lehetőséggel, köztük Jacob Amigoé.

Néhány év eltelte után Jacob fiát, Amigo Meirt. a Bécsben letelepedett marannus Don Diego d’Aquillar kinevezte az osztrák dohánymonopólium temesvári főfelügyelőjévé. d’Aquillar Mária Terézia kegyeit élvezte, a királynő bárói címmel ruházta fel. Minthogy ő volt az állami dohányjövedék vezetője, hatalmas bevételekkel gazdagította az uralkodó kincstárát. Amigo Meir bizalmas kapcsolatban állt a báróval. Ez, és sokirányú összeköttetése a kor más nagy tekintélyű személyiségeivel, lehetővé tette, hogy irányításával és támogatásával felépüljön Temesvár nagy lélekszámú szefárd hitközségének temploma. Bőkezűségének köszönhetően a zsinagógán kívül sok intézmény létesült Temesváron, ahol már a XVII. században, I. Rákóczi György uralkodása idején is éltek zsidók.

A királynő rokonszenvét élvező Don Diego d’Aquillar, ahogy ez sok más marannussal is megesett, visszatért Spanyolországból kiűzött zsidó őseinek hitéhez. Madrid katolikus püspöke e tetten felháborodva rávette Mária Teréziát, hogy ne hagyja ezt megtorlatlanul. A királynő nem csak d’Aquillart távolította el környezetéből, hanem 1745. január 2-án elrendelte valamennyi zsidó kiűzetését Cseh-Morvaország területéről.

A kegyvesztett d’Aquillar mielőtt örökre elhagyta a császári várost, hogy Angliába költözzék, lovas futárt küldött Temesvárra az Amigo család akkori fejéhez, Jehudához, s kérte: Konstantinápolyban, a szultánnál eszközölje ki közbenjárását a cseh-morvaországi zsidók érdekében. Amigo útrakelt, s elérte, hogy a padisah ilyen értelmű levelet küldjön Mária Teréziának. A királynő méltányolta a kérést, és feltehetően ez az interveniálás is hozzájárult a zsidókat sújtó rendelkezése visszavonásához.

Jehudának később is fontos szerepe volt a zsidóság életében. Mint a vallási gyülekezel világi vezetője, a főrabbival együttműködve lényegében a Bánság zsidó bírójának tisztét töltötte be. A területen élő és oda érkező letelepülőknek személyesen meg kellett jelenniük előtte, megállapodni adózási kötelezettségeikről, és egyéb ügyes-bajos dolgaikban is ő tett igazságot.

A későbbi Amigo utódok többségükben országos viszonylatban is maradandó érdemeket szereztek a magyar műveltség. a tudomány, az ipar és a kereskedelem fejlődésének előmozdítása terén. (Nevüket a latin amicus = barát szóból eredeztették, nemesi származásukat Mária Teréziától kapott családi címerük tanúsította.)

A világosi fegyverletételtől a munkaszolgálatig

Még néhány szó az utódok némelyikéről.

A Temesvárról Resicára költözött Amigo Ignác az 184849-es szabadságharcban az Aradon vértanú halált halt Vécsey Károly seregében harcolt, és Világos után sokáig bujdosnia kellett. Amigo Gyula útja tizennyolc éves korában Erdélyből Svédországba, Stockholmba vezetett. Sikeres vállalkozó lett, hű maradt szülőhazájához. Az egyik szegedi árvíz idején jelentékeny pénzsegélyt küldött a károsultaknak, amiért Tisza Kálmán miniszterelnök levélben mondott neki köszönetet. Kilencvenhárom éves korában hunyt el. Fia, Adolfo de Amigo megbecsült zeneművésze volt Svédországnak. Lugoson, Aradon, Nagyváradon, Budapesten éltek még a múlt században többen a család tagjai közül.

György és Pál napjainkban is őrzik őseik egynémely relikviáját. A többi között a Tolnai Világlapja egyik 1914-es példányát, melyben oldalszélességű fényképfelvételen édesapjuk látható.

Amigo József felderítő pilóta és navigátor volt. Egy felszállásakor az olaszok lelőtték gépét, de életben maradt, foglyul ejtették. Már a következő éjszakán megszökött és csónakon visszaevezett a cattaroi főhadiszállásra. Magas hadikitüntetést kapott. Horthy admirálist személyesen ismerte, közelében volt az otrantoi ütközet idején. A kormányzó többször fogadta őt Kenderesen, később mentesítette a zsidótörvények következményei alól.

Két fiát mindez nem óvta meg attól, hogy osztozzanak a munkaszolgálatosok megalázó sorsában, elkerüljék a deportálást. Túlélték a szenvedéseket, s a szülőkkel együtt Ausztráliában találtak új hazára. György a legnagyobb diáklétszámú, 25 000 hallgatót befogadó egyetem köztiszteletben álló professzora lett, Pál gépgyárat alapított. Ma is ápolják a szefárd hagyományokat, az unokák megőrizték, előnévként továbbadják majd őseik nevét. Otthonuk falán Sydneyben ott látható a Mária Terézia által családjuknak adományozott címer, benne három Dávid csillaggal.

A temesvári temetőben az Amigo család huszonnyolc tagja alussza örök álmát.

Vadász Ferenc

Címkék:1994-01

[popup][/popup]