David Kraus emlékére (Feldmájer Péter)

A Magyar Zsidó Kulturális Egyesü­let február 21-én megemléke­zést tartott David Kraus, volt iz­raeli nagykövet emlékére. A megemlé­kezésen részt vettek a hazai közélet magas rangú képviselői, David Kraus barátai és tisztelői. Külön erre az alka­lomra jött el Izraelből Judit Kraus és két gyermeke.

Az ünnepséget Deák Gábor a MAZSIKE vezetőségi tagja, a néhai nagykövet közvetlen munkatársa nyitotta meg és üdvözölte a megjelenteket, köztük Göncz Árpádot a Magyar Köztársaság volt elnökét, Boross Pétert és Horn Gyulát a Magyar Köztársaság volt miniszterelnökeit, Judith Várnai-Shorert Izrael állam magyarországi nagyköve­tét, Pintér Sándor belügyminisztert, Pungor Ernő volt minisztert. A Liszt Ferenc Kamarazenekar megindítóan szép játékát követően először Feldmájer Péter a MAZSIKE elnöke méltatta David Kraus tevékenységének je­lentőségét. Ezt követően Judith Várnai-Shorer emlékezett elődjére, kiemelve azt az értékes segítséget, amelyet taná­csaival nyújtott neki Magyarországról. Göncz Árpád volt köztársasági elnök meleg hangú beszédében emlékezett arra, hogy David Kraus munkáját az őszinteség, a nyíltság jellemezte. Diplo­mataként nem elrejteni kívánta gondo­latait, hanem közölni akarta tárgyalópartnereivel.

Boross Péter, volt miniszterelnök ki­emelte, hogy közte és a néhai nagykö­vet között szoros kapcsolatot jelentett nemcsak a magyar nyelv, hanem az azonos történelmi kor is, hogy mind­ketten végigélték a szörnyű világégése­ket. Egyetértve Göncz Árpáddal, me­gerősítette azt, hogy David Kraus köz­vetlen, nyílt és barátságos ember volt, aki azonban határozottan és megalku­vás nélkül képviselte Izrael államát. Horn Gyula, volt miniszterelnök felhívta a figyelmet arra, hogy milyen nagy je­lentőségű volt David Kraus munkássága, és hogy az alapvető politikai kérdések­ben egyetértettek. Egyetértettek abban, hogy a demokrácia nem képzelhető el a kisebbségek jogainak elismerése nélkül, s abban, hogy nincs helye a modem de­mokráciában szélsőséges, antiszemita megnyilvánulásoknak. A kegyeletes megemlékezést a Liszt Ferenc Kamara- zenekar műsora zárta. Az esemény meg­rendezéséért köszönet illeti meg Izrael Állam magyarországi nagykövetségét, a Közép- és Kelet-Európai Környezetfejlesztési Intézetet, a Liszt Ferenc Kamarazenekart, Deák Andreát és Malova Vivient a MAZSIKE munkatársait.

*

David Kraus Dunaszerdahelyen szüle­tett, majd a Soá után, oly sok fiatalhoz hasonlóan, Erec Jiszroelban akart élni, és csatlakozott az államalapítókhoz. A fi­atal zsidó államot rendőrként szolgálta, végigjárta a ranglétra valamennyi fokát, volt egyszerű közrendőr és végül pályája csúcsán országos rendőrkapitány lett.

A rendszerváltást követően nevezték ki Izrael állam magyarországi nagyköve­tének. nem habozott, hogy elfogadja ezt az új kihívást, otthagyta Izraelben népes családját, és feleségével Buda­pestre utazott. Hihetetlen munkabírás­sal kezdett neki a mindennapi diplomá­ciai tevékenységnek, és mélyen tudatá­ban volt annak, hogy működése hosszú évtizedekre megalapozhatja a két állam kapcsolatának irányát és intenzitását. Pontosan tudta, hogy nemcsak a két kormány közötti kapcsolatot kell erősítenie, hanem feladata a két nép kapcsolatának kialakítása és erősí­tése. Mint volt magas rangú rendőrtiszt, szükségesnek látta azt is, hogy szoros kollegiális kapcsolat fejlődjön ki a ma­gyarországi és az izraeli rendőrség között. Fontosnak tartotta ezt azért is, mert mindenki előtt ismert volt, hogy a kommunista diktatúra évei alatt a ma­gyarországi rendőrséget, a rendőröket igyekeztek Izrael gyűlöletére nevelni, az Izraelben lakó zsidókat, az ott szol­gáló rendőröket olyan cionistáknak be­mutatni, akik mindennapjaikat ártatlan palesztinok megkínzásával és meggyil­kolásával töltik.

David Kraus a magyar társadalom minden rétegével igyekezett kapcsola­tokat építeni. Fáradhatatlanul járta az országot, igyekezett jó hírét terjeszteni hazájának és az Izraelben élőknek. A diplomáciai tárgyalások során különös nyíltsággal és őszinteséggel képviselte hazája érdekeit. Megérkezése után rög­tön nyilvánvalóvá tette, hogy különle­ges kapcsolatokat kíván kiépíteni a ma­gyarországi zsidósággal, de nem vala­miféle felsőbbrendűségi tudatot muta­tott, hanem hangsúlyozta, hogy a Ma­gyarországon élő zsidókhoz is mint a zsidó állam nagykövete érkezett. Egyenrangú félként tárgyalt és dolgo­zott a magyarországi zsidóság ve­zetőivel, részt vett nagy jelentőségű programok megvalósításában, orosz­lánrésze volt abban, hogy a Soá 50. év­fordulója alkalmából rendezett megem­lékezések méltóan zajlottak le, és ab­ban, hogy Izrael állam igen magas szin­ten képviseltette magát ezeken az ese­ményeken.

Bár egy külföldi állam képviselője volt és így a fogadó ország belügyeibe nem avatkozhatott be, egy pillanatig sem tette kétségessé, hogy nem tekinti Magyarország belügyének az antiszemi­tizmust, a magyarországi zsidóság hely­zetét. Minden ezzel kapcsolatos ügy­ben felemelte a szavát, és az ügy súlyá­nak megfelelően kifejtette véleményét, ha kellett a legmagasabb közjogi méltó­ságok előtt is.

Nagykövetsége idején igen sok kor­mánytag és kormányképviselő látoga­tott el Izraelből Magyarországra és Ma­gyarországról Izraelbe. Ezen látogatá­sok csúcspontja kétségkívül az volt, amikor Göncz Árpád a magyarországi zsidóság vezetőivel együtt utazott Izra­elbe 1992 őszén.

Nyugállományba vonulása után sem szakított az aktív munkával, és olyan befektetőcsoportoknak segített, akik beruházásaikkal nagyban hozzájárultak Magyarország fejlődéséhez. Emlékét szeretettel megőrizzük.

Feldmájer Péter