David Kraus emlékére (Feldmájer Péter)

Írta: Feldmájer Péter - Rovat: Archívum

A Magyar Zsidó Kulturális Egyesü­let február 21-én megemléke­zést tartott David Kraus, volt iz­raeli nagykövet emlékére. A megemlé­kezésen részt vettek a hazai közélet magas rangú képviselői, David Kraus barátai és tisztelői. Külön erre az alka­lomra jött el Izraelből Judit Kraus és két gyermeke.

Az ünnepséget Deák Gábor a MAZSIKE vezetőségi tagja, a néhai nagykövet közvetlen munkatársa nyitotta meg és üdvözölte a megjelenteket, köztük Göncz Árpádot a Magyar Köztársaság volt elnökét, Boross Pétert és Horn Gyulát a Magyar Köztársaság volt miniszterelnökeit, Judith Várnai-Shorert Izrael állam magyarországi nagyköve­tét, Pintér Sándor belügyminisztert, Pungor Ernő volt minisztert. A Liszt Ferenc Kamarazenekar megindítóan szép játékát követően először Feldmájer Péter a MAZSIKE elnöke méltatta David Kraus tevékenységének je­lentőségét. Ezt követően Judith Várnai-Shorer emlékezett elődjére, kiemelve azt az értékes segítséget, amelyet taná­csaival nyújtott neki Magyarországról. Göncz Árpád volt köztársasági elnök meleg hangú beszédében emlékezett arra, hogy David Kraus munkáját az őszinteség, a nyíltság jellemezte. Diplo­mataként nem elrejteni kívánta gondo­latait, hanem közölni akarta tárgyalópartnereivel.

Boross Péter, volt miniszterelnök ki­emelte, hogy közte és a néhai nagykö­vet között szoros kapcsolatot jelentett nemcsak a magyar nyelv, hanem az azonos történelmi kor is, hogy mind­ketten végigélték a szörnyű világégése­ket. Egyetértve Göncz Árpáddal, me­gerősítette azt, hogy David Kraus köz­vetlen, nyílt és barátságos ember volt, aki azonban határozottan és megalku­vás nélkül képviselte Izrael államát. Horn Gyula, volt miniszterelnök felhívta a figyelmet arra, hogy milyen nagy je­lentőségű volt David Kraus munkássága, és hogy az alapvető politikai kérdések­ben egyetértettek. Egyetértettek abban, hogy a demokrácia nem képzelhető el a kisebbségek jogainak elismerése nélkül, s abban, hogy nincs helye a modem de­mokráciában szélsőséges, antiszemita megnyilvánulásoknak. A kegyeletes megemlékezést a Liszt Ferenc Kamara- zenekar műsora zárta. Az esemény meg­rendezéséért köszönet illeti meg Izrael Állam magyarországi nagykövetségét, a Közép- és Kelet-Európai Környezetfejlesztési Intézetet, a Liszt Ferenc Kamarazenekart, Deák Andreát és Malova Vivient a MAZSIKE munkatársait.

*

David Kraus Dunaszerdahelyen szüle­tett, majd a Soá után, oly sok fiatalhoz hasonlóan, Erec Jiszroelban akart élni, és csatlakozott az államalapítókhoz. A fi­atal zsidó államot rendőrként szolgálta, végigjárta a ranglétra valamennyi fokát, volt egyszerű közrendőr és végül pályája csúcsán országos rendőrkapitány lett.

A rendszerváltást követően nevezték ki Izrael állam magyarországi nagyköve­tének. nem habozott, hogy elfogadja ezt az új kihívást, otthagyta Izraelben népes családját, és feleségével Buda­pestre utazott. Hihetetlen munkabírás­sal kezdett neki a mindennapi diplomá­ciai tevékenységnek, és mélyen tudatá­ban volt annak, hogy működése hosszú évtizedekre megalapozhatja a két állam kapcsolatának irányát és intenzitását. Pontosan tudta, hogy nemcsak a két kormány közötti kapcsolatot kell erősítenie, hanem feladata a két nép kapcsolatának kialakítása és erősí­tése. Mint volt magas rangú rendőrtiszt, szükségesnek látta azt is, hogy szoros kollegiális kapcsolat fejlődjön ki a ma­gyarországi és az izraeli rendőrség között. Fontosnak tartotta ezt azért is, mert mindenki előtt ismert volt, hogy a kommunista diktatúra évei alatt a ma­gyarországi rendőrséget, a rendőröket igyekeztek Izrael gyűlöletére nevelni, az Izraelben lakó zsidókat, az ott szol­gáló rendőröket olyan cionistáknak be­mutatni, akik mindennapjaikat ártatlan palesztinok megkínzásával és meggyil­kolásával töltik.

David Kraus a magyar társadalom minden rétegével igyekezett kapcsola­tokat építeni. Fáradhatatlanul járta az országot, igyekezett jó hírét terjeszteni hazájának és az Izraelben élőknek. A diplomáciai tárgyalások során különös nyíltsággal és őszinteséggel képviselte hazája érdekeit. Megérkezése után rög­tön nyilvánvalóvá tette, hogy különle­ges kapcsolatokat kíván kiépíteni a ma­gyarországi zsidósággal, de nem vala­miféle felsőbbrendűségi tudatot muta­tott, hanem hangsúlyozta, hogy a Ma­gyarországon élő zsidókhoz is mint a zsidó állam nagykövete érkezett. Egyenrangú félként tárgyalt és dolgo­zott a magyarországi zsidóság ve­zetőivel, részt vett nagy jelentőségű programok megvalósításában, orosz­lánrésze volt abban, hogy a Soá 50. év­fordulója alkalmából rendezett megem­lékezések méltóan zajlottak le, és ab­ban, hogy Izrael állam igen magas szin­ten képviseltette magát ezeken az ese­ményeken.

Bár egy külföldi állam képviselője volt és így a fogadó ország belügyeibe nem avatkozhatott be, egy pillanatig sem tette kétségessé, hogy nem tekinti Magyarország belügyének az antiszemi­tizmust, a magyarországi zsidóság hely­zetét. Minden ezzel kapcsolatos ügy­ben felemelte a szavát, és az ügy súlyá­nak megfelelően kifejtette véleményét, ha kellett a legmagasabb közjogi méltó­ságok előtt is.

Nagykövetsége idején igen sok kor­mánytag és kormányképviselő látoga­tott el Izraelből Magyarországra és Ma­gyarországról Izraelbe. Ezen látogatá­sok csúcspontja kétségkívül az volt, amikor Göncz Árpád a magyarországi zsidóság vezetőivel együtt utazott Izra­elbe 1992 őszén.

Nyugállományba vonulása után sem szakított az aktív munkával, és olyan befektetőcsoportoknak segített, akik beruházásaikkal nagyban hozzájárultak Magyarország fejlődéséhez. Emlékét szeretettel megőrizzük.

Feldmájer Péter

támogatás
Pop up banner

Címkék:2001-04

[popup][/popup]