Dányi Dániel versei

Dányi Dániel versei

Mellékvágányok

Mellékvágány a szív sok útja

csusszants kezébe múlt időt

valami régen rossz van itt

vagy ott vagy nekem

ki eligazít

Igazán szeretsz, kérdőjel

előtt vagyunk mint a szó

vagy mondat vége előtt terem-

­tő kéz idézi a régit

ki ma rám szól

Izzadság

Fejkupak kicsordul

kupáncsapott meleg csepeg

lázcsatak kicsordul

csöpörgő lázbeteg

Szemcse könnycsatorna

kútnyirokkő-ríkató

kő a könnycsatorna

porlevét adó

Ragacs lohaszt lefülled

lassuló sülő latyak

ruhástul öl lefülled

ömlenyálmatag

Night meditation

Néha találok valamit; vagy hagyom

elmúlni idővel, vagy neked adom.

Kényszer visz erre, időm helyett idő,

sajátom másoké, ketyeg, majd visszalő.

Számolva engedem folyását, szerepek

helyett az szép benne, hogy mást úgyse tehetek.

Kényszer visz erre, drága alkalom, kéz­-

enfekvő rím most egy szó: az alkarom.

Láthatjuk hát: dolgok fekvése mégse rossz,

komolytalan szemlélet a lelki koszt…

Néha találok valamit; vagy hagyom

elmúlni idővel, vagy neked adom.