Dányi Dániel versei

Írta: Dányi Dániel - Rovat: Archívum

Dányi Dániel versei

Dányi Dániel 1980-ban szüle­tett, idén érettségizett a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskolában, de ha mindezt nem mondta volna el kissé megilletődve és mutá­ló hangon a telefonba, amikor felhív­tuk, hogy egy volt tanára által szer­kesztőségünkhöz eljuttatott versei­nek közléséhez engedélyét kérjük, akkor is érettnek gondoltuk volna – legalábbis kiválasztott írásai alapján.

Amikor egy pályakezdő költőt „út­nak indít”, a szerkesztő büszkeségé­be némi melankólia is vegyül. Az iga­zi művészsors sohasem könnyű, még ha kívülről olykor irigylésre méltó is. Jósolni nem lehet, bizakodni igen, reménykedni mindenképpen.

Dányi Dániel költő, 19 éves. Ez el­ső publikációja. Olvassák figyelem­mel, fogadják szeretettel.

Este álmosan kavarj

tavaszig érett esőt halk

csattogás levelek nem áznak

benn teáznak altató

hideg szobában idd meg ezt

húzós bor vörös fehér

ravasz fanyar-savany buké

csorba fényű csepp pohárban

most kavard a tél elől

gyöngyöző italba dőlj.

egy folyóparton

zuhatag morog

morajló zúgó

növények pára

lép nedves homok

idilli dolog

ketten vagy többen

„én” meg még „mások”

érezni éget

nap szépet kéket

süt képet látok

drága barátok

ott lenni együtt

stb. hagyjuk

lényeges folyó

jó nem alatta

hidegen nagy lyuk

hogy körbeadjuk

mégegyszer témát

feldob a labda

pattan elgurul

elkalandoztunk

Nyárváró

Megédesült arany szépség

napsütötte néz negédes

égre mint a mélybe még

leért gyökér merev hegyére.

Ráfagy ott a tél.

Körbeálltunk szép időket

öntöző esők fölött

mögöttünk sötét körök

tükröm görbe függeléke.

Állni szép körök fölött.

Néha-néha

Foézis, rengő fehér mellek,

ringó, fonnyadt szép szerelmek

emlékszel nyarak narancsszagára

villamosok távolodó zajára

elmegy, tudtad. Fagyjon az időbe!

Hátat bizsergető előre törtető

erő, emlék-szellő kalapácsa

taglóz le, pofára, sárba.

Mosolyra sár tapad, narancsra héja

szemembe tükör köp néha-néha.

Plüssün gyászdala

ő csak úgy létezek

de nem hagyják emberek

jaj de kár

kertekben füvekkel

bíbelődve reggel

párbeszéd

nélküle beszédes pillantás érzékletes példaként

lány akit mindig elképzelek keresném szeretném

nincs is ő, nincs idő

álmokat szőnek ott

jaj de szép

a pókok egy sarokban

úgy látszik akármit

elhiszünk

szőttesek szösszenet öregkertész talán másegyéb még

kérdezed szétrepedt szappanbuborékon belép vég-­

ül megáll dől halál

bú virág túlvilág

jaj de jó

sablonos emberek

bennetek eltemet

hát igen

így megy ez fűzöm hozzá művészkedve mintegy futólag

néha rá gondolok igen bár igaz már utólag

Címkék:1999-09

[popup][/popup]