Dal a tengernél
(Exodus, 15:1)
A nikolsburgi rabbi Smelke idejében kegyetlen rendeletet hoztak a városban lakó zsidók ellen. A cáddik és egyik tanítványa, a szaszovi rabbi Móse Leib útnak kelt, hogy Bécsben, a császári udvarnál kieszközölje a rendelet visszavonását, még mielőtt érvénybe lépne. Már tavaszodott, és egyetlen révész se mert nekivágni a megáradt Dunának, nehogy a folyón úszó jégtáblák szétzúzzák a csónakot. Az idő azonban sürgetett: a rendelet hamar érvénybe lép. Rabbi Smelke megpillantott egy kicsiny sajkát, kibérelte, tanítványával beszállt, majd belekezdett a Sástenger Dalába, abba a dicsőítő hálaénekbe, amelyet Izrael gyermekei énekeltek a Vörös-tengeren való átkelésük után. És amint énekelte a dalt, rabbi Móse Leib utánamondta, szóról-szóra, versszakról-versszakra, és a kis bárka szinte átsuhant a folyón, elkerülve a zúgó jégtáblákat.
A bécsi polgárok, akik a túlpartról figyelték mindezt, alig hittek szemüknek. A csodás átkelés híre hamar eljutott az udvarba is. Ekkor a császár és tanácsadói rájöttek, hogy miféle ember is jött el hozzájuk, és teljesítették kérését; a nikolsburgi zsidók továbbra is békében élhettek.
Megjelent: Rabbi Shlomo Yosef Zevin, A treasury of Chassidic tales on the Torah, Vol. 1 (New York, 1984) 210-211.
Címkék:1993-04