Butaság

Írta: sz. t. g. - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

Egy Csurka-interjút fénymásolt szá­momra valaki a nyár végén az Új De­mokratából. Bár tényleges a funkció­ja ennek s a többi hasonló lapnak, magam ilyesmit nemigen veszek a kezembe, s különösen nem vásáro­lom meg példányaikat, mert gyaní­tom, a vevőkörük – s így eltartóik – egy jelentős része rettegőikből áll, s ebben sem kívánnék hasonulni hoz­zájuk. Csurka itt egy sokat sejtető és drámai bekezdést szentel a tudatos kormánypolitikának tekintett zsidó betelepítésnek, és persze saját orgá­numát is reklámozza, mely az ügy összefüggéseire – amint sejteti – do­kumentumokkal is rávilágít.

Tudatos kormánypolitika? Bárcsak így lenne! Bárcsak ne próbálná a kor­mány még inkább szőnyeg alá söpör­ni a zsidó témát (pl. a közösségi jóvá­ tételt), mint az előző, s kevés lendü­lettel szorgalmazni az uszítás elleni törvényjavaslat végső formába önté­sét, aminek megalkotása szükséges­ségére a köztársasági elnök gesztus értékű javaslata hívta fel a közfigyel­met az előző választási ciklus végén.

Tudatos kormánypolitika? Butaság, Csurkától persze nem az első. Bár vátételként ez lenne az igazi: ha Csur­ka szellemi elődeinek pusztítását jóváteendő a magyar kormány intézkedhetne a kipusztított vidéki zsidóság helyére telepítendő közösség beáramoltatásáról vagy a bevándorlók beil­leszkedésének elősegítéséről, részük­re az egykoriak házai, lakásai, üze­mei, boltjai, ingóságai ellenértékének átadásáról. Csodák azonban nincse­nek. A magyar kormánynak – úgy tű­nik – a legkisebb gondja is nagyobb az említetteknél, s politikai aknamezőnek tekintvén a témát, igyekszik magát attól minél távolabb tartani.

 

Címkék:1996-01

[popup][/popup]