Butaság
Egy Csurka-interjút fénymásolt számomra valaki a nyár végén az Új Demokratából. Bár tényleges a funkciója ennek s a többi hasonló lapnak, magam ilyesmit nemigen veszek a kezembe, s különösen nem vásárolom meg példányaikat, mert gyanítom, a vevőkörük – s így eltartóik – egy jelentős része rettegőikből áll, s ebben sem kívánnék hasonulni hozzájuk. Csurka itt egy sokat sejtető és drámai bekezdést szentel a tudatos kormánypolitikának tekintett zsidó betelepítésnek, és persze saját orgánumát is reklámozza, mely az ügy összefüggéseire – amint sejteti – dokumentumokkal is rávilágít.
Tudatos kormánypolitika? Bárcsak így lenne! Bárcsak ne próbálná a kormány még inkább szőnyeg alá söpörni a zsidó témát (pl. a közösségi jóvá tételt), mint az előző, s kevés lendülettel szorgalmazni az uszítás elleni törvényjavaslat végső formába öntését, aminek megalkotása szükségességére a köztársasági elnök gesztus értékű javaslata hívta fel a közfigyelmet az előző választási ciklus végén.
Tudatos kormánypolitika? Butaság, Csurkától persze nem az első. Bár jóvátételként ez lenne az igazi: ha Csurka szellemi elődeinek pusztítását jóváteendő a magyar kormány intézkedhetne a kipusztított vidéki zsidóság helyére telepítendő közösség beáramoltatásáról vagy a bevándorlók beilleszkedésének elősegítéséről, részükre az egykoriak házai, lakásai, üzemei, boltjai, ingóságai ellenértékének átadásáról. Csodák azonban nincsenek. A magyar kormánynak – úgy tűnik – a legkisebb gondja is nagyobb az említetteknél, s politikai aknamezőnek tekintvén a témát, igyekszik magát attól minél távolabb tartani.
Címkék:1996-01