Boldog a gyufaszál, bár elég…
… de lángra lobban. Asré hagafrur, se niszraf v’hálit löhávot – olvasható a héber nyelvű felirat a Jad Hana nevű kibucban felállított emléktáblán, így örökítették meg Szenes Hanna magyar költő, Izrael nemzeti hőse emlékét. A fenti sorok a Margit körúti fogház falára írt utolsó, kivégzés előtti üzenete.
Weisz Sándor Keleti Károly utcai otthonában leltem néhány dokumentumra, amely szerény adalékul szolgál a lángoló lelkű költőnő szitakötő rövid huszonhárom évéhez. Figyelmem leköti egy Izraelben megjelent bélyeg Szenes Hanna portréjával. S mintha csak kibontaná a történetet, egy másik lapon látható az Izraeli Bélyeggyűjtők Társasága által kiadott dokumentum: húsz portréból álló bélyegsor. Azoknak a zsidó hősöknek állít emléket, akik életüket áldozták Izrael függetlenségéért. A Szenes Hannáén kívül még két magyar zsidó nevével találkozunk e bélyegsorban: Dov Grunerével és Jaakov Weisséval.
Gondolom, az olvasó a fent leírtakból már maga is kikövetkezteti: Weisz Sándor, riportom alanya nem mindennapi dologra vállalkozott: zsidó tárgyú bélyegeket gyűjt. Szinte felesleges faggatnom, hogyan született meg ez az ötlete, kézenfekvő a válasz.
Nyomban látom, fáradhatatlan szorgalom, lelemény, szenvedély, sűrűsödik abban a tizennégy albumban, amit elém rak. Ezekben öltött testet gyűjtő heve, egyre gyarapodó ismerete a világról, s azon belül a zsidóság múltjáról, jelenéről. Nem tudom megállni, hogy ne soroljam el az albumok tematikáját: Izrael, diaszpóra, cionista mozgalom, vészkorszak, arab-izraeli háború, zsinagógák, Nobel-díjasok, tudósok, írók, színészek, festőművészek, sportolók. Biblia (valamelyikből kettő is van). Ezekben az albumokban nagy körültekintéssel, kitűnő ízléssel vannak elhelyezve a bélyegek. Ott, ahol szükségét látta, fülszöveg kíséretében. Valóságos design. Még érdekes dokumentumokra is lelünk itt.
Arról faggatom, hogyan tett szert a Holland Antillákról származó, ott élő zsidók életét bemutató bélyegsorra. Hiszen mások jószerivel azt sem tudják, hol keressék a földnek ezt a piciny darabkáját. Mint kiderül, valamikor a középkorban menekültek ide a jezsuiták elől a zsidók, és ma is jelentős közösségben élnek itt. Még egy érdekesség: a világ talán egyetlen tornyos zsidó temploma található e földön. Egy képes levelezőlap örökíti meg ezt az unikumot.
A továbbiakban meggyőződhettem, milyen lelkiismeretesen, több mint kötelességszerűen értesítik egymást a bélyeggyűjtők országukra vonatkozó bármily filatelisztikai eseményről. S ne feledjük, ezeket az embereket még valami összeköti: Izrael iránt táplált rokonszenvük.
Előttem más természetű, páratlan dokumentum a vészkorszakból: a theresienstadti koncentrációs táborbeli, illetve gettóból származó bélyeg és egy kétkoronás papírpénz. Szinte a hideg fut végig a hátamon, ha elgondolom, hogy ilyen agyafúrtsággal vezették félre a világot Hitlerék. Lám, milyen békésen élnek ott a zsidók, még bélyeget és pénzt is kibocsátanak – tromfoltak a hóhérok. S ugyancsak ebből az időszakból való, nem kevésbé súlyos tragédiát idéző bélyegsor. Két szó mindennél többről árulkodik: Babij Jar. Izraelben adták ki, hadd tegyem még ezt hozzá.
Miközben beszélgetünk, az asztalra kerül a házigazda legfrissebb postája. Jean Kohn, a párizsi orvosi egyetem professzora, a Francia-Izraeli Baráti Társaság elnöke, lelkes bélyeggyűjtő elhunyt. Erről értesíti barátjukat az özvegy. Tíz éves bensőséges kapcsolatnak vetett véget a halál. Az orvosprofesszor elől nem lehetett eltagadni, hogy gyógyíthatatlan beteg, de nem vett róla tudomást, utolsó percig küldte budapesti barátjának a bélyegeket, sőt egyéb dokumentumokat, melyek érdeklődésre tarthattak számot. Egyet említenék a sok közül: Chirac köszönti a zsidó közösséget a Victoire zsinagóga százéves fennállása alkalmából. Ennek másolatát Kohnak köszönhetően itt láthatjuk Sándor albumában. Hogy mivel viszonozta az orvosprofesszor küldeményét? Egy példa: a Magyar Posta által kibocsátott, zsidó kegytárgyakat ábrázoló bélyegsorral.
Elidőzöm Olivettinek, a számítógépeket gyártó világhírű olasz cég alapítójának emlékére kibocsátott bélyegen, s személyéhez fűződő dokumentumon: a római rabbi által kiadott születési bizonyítványon, illetve annak másolatán. Még egy ritkaság: az olaszországi héber könyvnyomtatás 500 éves jubileuma alkalmából láthatjuk Mózes öt könyvét ábrázoló bélyegeket.
A legvaskosabbak, legtartalmasabbak az Izraelből származó borítékok. Levkovits Joszif, mádi származású tanár, a budapesti Weisz Sándornak amolyan izraeli ikertestvére küldi őket nagy szorgalmasan. Innen származik a legtöbb, zsidó tudósokat, orvosokat, művészeket, Nobel-díjasokat bemutató bélyeg. Kezdve Einsteinnel, Ehrlich-hel, folytatva Paszternakkal, Singerrel, Bellow Saullal. A magyarok közül itt látjuk viszont Bárány Róbertet, Gábor Dénest és még egynéhány kiválóságot. De küld Levkovits egyebet is, nemcsak országa bélyegeit. Izrael fennállása évfordulóját Brazíliában új bélyeg kibocsátásával méltatták. Ennek is a birtokában van a barátunk.
Érdeklődéssel lapozgatom a bibliai tematikájú albumokat. Sok itt a látni- és tanulnivaló. De jó volna szélesebb közönséggel is megismertetni ezt a sok szépet, tudnivalót. Igazi remekművek a teremtés hat napját ábrázoló bélyegek, alig tudom levenni a szemem róluk. Az egyiken egy Biblia fedőlapja látható, fent héber betűs felirattal: Jahve.
Látogatásom végén felvetődött bennem, milyen lehetett riportom hősének az élete. Sejtettem, hogy nem könnyű. De hát a képzelet néha cserbenhagyja az embert.
1925-ben, Beregszászon született. Apja asztalos volt, s ezt a szakmát adta fia kezébe is. Nem sokáig élvezhette az asztalosságot, a Horthy uralom magával hozta „ajándékát” – a zsidótörvényeket. Nem kellettek az ifjú Weisznak. Átszökött a határon a szovjetekhez, a munkások hazájába. Drágán, nagyon drágán fizetett naivitásáért. Hét évi kényszermunkával az Északi Sark vidékén, Pecsorán túl, az örök fagy birodalmában. Vasútépítés negyven fokos megveszekedett hidegben. Mikor a kárpátaljaiak a frontra jelentkeztek, ő is velük tartott. Elutasították. Kiderült, a „jevrej” itt sem megbízható, tovább kellett küszködnie az embertelenség sokféle arcával. Egy életre sebzetten tért vissza Beregszászra, s amint lehetett, áttelepült Magyarországra.
Ha nem tévedek, tizenhét éve él csendben, visszavonultan, magányosan a bélyegek békés világában.
Hogy is írhattam le, hogy magányosan? Hiszen ott van a családja, felcseperedő unokái, nagy gyerekei, felesége. És a bélyegei, melyek egy egész világot szélesre tártak ki előtte.
Kroó László
Címkék:1991-05