Az unalom szigete

VEGETÁRIUM ÉTTEREM

Az unalom szigete

A vegetarianizmus kicsit olyan, mint a szabadkőművesség: a kívülállók számára van benne valami miszti­kus, amit ki kéne próbálni, de azért otthonra nem kéne. Mindenki vi­szonyul valahogyan a „vegikhez”; ki mély megvetéssel, ki meg­értőén, ki sajnálattal. És persze vannak a vegik maguk, akik vagy a világbéke jegyében nem esznek húst, vagy nem szeretik a húst, vagy tulajdonképpen esznek húst, de a hal és a csirke szerin­tük nem az. Nos, a Cukor utcai Vegetárium étterem kellően komolyan veszi magát ahhoz, hogy a növényevők mekkája lehessen, de legalábbis menedéket találjanak itt a húsmentes menüre vá­gyók. A szubkultúrában kevéssé jártas személyként meglep a telt ház, amit nem csak hazai bennfentesek, de külföl­di turisták is képeznek. Úgy látszik, az étterem sincs ehhez napi szinten hozzá­szokva, mert az egy szem pincérlány el­vész a vendégek tengerében, és a konyhából kiszűrődő emelt hangú vita is ar­ra enged következtetni, hogy úszás van. Az étlap átgondolt, sokszínű, és szeren­csére szakít azzal a rossz emlékű ha­gyománnyal, hogy a vegetáriánus konyhának olyannak kell lennie, mint a hagyományosnak, csak a húst valami­lyen utánzattal pótolni kell. A felütés, chedarral töltött rántott jalapeno papri­ka kimondottan ötletes, újszerű. A ke­mencében sült sajtos-tejfölös lapcsánka akár főételnek is beillene, ízletes ugyan, de talán túl rusztikus. A főételeknél már megbillen a konyha magabiztossága. A falafelgolyócskák könnyűek, fűszere­sek és frissek, a hozzá tálalt rafinált, joghurtos-mentolos szósz telitalálat. A köretként elképzelt zöldsalátát viszont nem keverték be a konyhában, egymás mellett sorakozik a sok hozzávaló. Le­het, hogy a keveréstől és a dresszingtől már nem is számítana vegetáriánusnak? A pincérnői tanácsra kirendelt lencsés muszaka tévedésnek bizonyul: kimon­dottan nehézkes, teljesen fűszermentes, a sós vízben főtt krumpli, a lencsés massza és a tetejére rázavart és ettől megriadt padlizsán nem értik meg egy­mást, három egymástól szemérmesen elkülönülő rétegként a világ egyik legu­nalmasabb egytálételét alkotják. A bio­mákkal készített guba sajnos elfogyott, helyette kókusztejberizst rendelünk, mangóval. A tálalás szemet gyönyör­ködtet, az ízek itt sem jelentenek túl nagy izgalmakat. Meg kell még említe­ni a különleges zöldséges biokoktélo­kat, amelyek annyira sűrű pépet képez­nek, hogy csak evőeszközzel lehet ki­nyerni a pohárból, bár mondjuk nem éri meg a vesződést. Hja, vegetáriánusnak lenni továbbra sem öröm. De biztosan szép hivatás.

– dibbuk –