Az izraeli nemzetalakulás sajátosságai
Az alábbiakban közölt írás részlet Bibó Istvánnak 1965 és 1974 között írt terjedelmes tanulmányából, amely A nemzetközi államközösség bénultsága és annak orvosságai címmel a Válogatott Tanulmányok negyedik kötetében (614-617. oldal) jelent meg az idei könyvhéten a Magvető Könyvkiadó gondozásában. Bibó István ma is időszerű véleménye és álláspontja akkor is megérdemli különleges figyelmünket, ha egyes részmegállapításai kétségtelenül vitathatók.
(…) Az izraeli nemzetalakulást nagymértékben körülhatárolt és egyértelmű történelmi előzmények determinálják: a maga ókori történelmi helyén és idejében is feltűnően élesen elhatárolt egykori zsidó nemzet, az annak emlékét a szétszórattatásban is őrző zárt zsidó vallási közösség és az ennek kezdődő bomlásával egyidejűleg megjelent, a zsidó nemzet újjáalakítására irányuló cionista mozgalom. Az ezekre támaszkodó izraeli nemzetalakulás vagy újjáalakulás a nemzet létrejövetelének egy valószínűtlenül szélső, mondhatjuk úgy is, hipermodern formája, amire eddig egyáltalán nem volt s valószínűleg ezentúl sem lesz sok példa. Tudjuk, a nemzet lényeges eleme a politikai közösséghez való tudatos odatartozás, és megtanultuk Renantól, hogy a nemzet állandó akaratnyilvánítás, állandó népszavazás. Ugyanakkor azonban a nemzetek alakulását a legarchaikusabb formáktól kezdve a legmodernebbekig végigkíséri az az ellentét, mely fennáll a nemzethez való tartozást a tudatosság magas fokán átélők és abba több-kevesebb passzivitással, több-kevesebb ösztönösséggel beleömlő embertömegek között. Bármilyen eltérő lett légyen is e két embertípus egymáshoz való aránya különböző korokban és különböző esetekben, ez a kettősség mindenütt jelen volt, kezdve az arisztokratikus nemzeteken, melyek tudatosan és szándékosan nem vették a nemzet részeként számításba az alávetett tömegeket, folytatva a polgári nemzeten, mely elvben meghirdette a nemzet egyetemességét, de valójában, működésében még mindig kisebbség volt egy passzív, sőt néha ellenséges többséggel szemben, s tovább folytatva a tudatos tömegekből álló demokratikus és forradalmi nemzeteken, valamint a kifejezetten szándékossággal és programszerűséggel megalakult vagy újjáalakult új nemzeteken, melyek tagjaivá az emberek azért még mindig beleszülettek, mintsem választás útján váltak. Ezzel szemben az a folyamat, melynek során a zsidóság egy része a cionizmus hatására elindult Palesztinába és ott izraeli nemzetté alakult, szinte végletesen tiszta példája, szinte lombikban készült esete a szándékos nemzetalakulásnak, a renani percenkénti népszavazásnak. Úgyszólván minden zsidó, aki a 20. század elejétől kezdve elindult Palesztinába, lett légyen vállalkozó, értelmiségi vagy munkás, azzal a világos tudattal indult el, hogy nemzetet választott, és nemzet létrehozásában vesz részt. Legfeljebb az 1949. után, a Közel-Kelet mélységeiből később menekült zsidók érkezhettek oda valamivel passzívabb magatartással, de azért azt minden lemaradottságuk mellett ők is tudták, hogy a zsidó nemzet újjáalakításának résztvevőivé váltak. Mindehhez járult az is, hogy az izraeli nemzet többségénél a nemzethez való tartozás tudatosságát egy aránylag magas fokú ipari, technikai és termelési tudatosság is kísérte.
Ki kell térnünk arra, hogy Izrael állammá és nemzetté alakulásával kapcsolatban megjelent az a felfogás is, hogy ennek a sajátos nemzetalakulásnak bizonyos fokig abnormis jelleget ad az a kapcsolat, mely Izrael és a többségében ma is az egész világon szétszórt zsidóság között fennáll, mely utóbbi nagyméretű anyagi és erkölcsi segítséget nyújt Izrael részére, ami továbbra is ösztönzőleg hat a cionista hódító tervekre: ugyanakkor ez az egész összefüggés előbb-utóbb megnehezíti az Izraelen kívül lakó zsidóság helyzetét, mert megosztja lojalitásukat a lakóhelyükül szolgáló ország és Izrael között, és állampolgárokból nemzeti kisebbséggé teszi őket. Ezek a problémák némileg el vannak túlozva. Az igazság az, hogy az izraeli állam megalakulása ugyan mélyen összefügg a világban szétszórt zsidóság helyzetével, azonban a kapcsolat bizonyos fokú fennmaradása önmagában nem hoz létre megoldhatatlan problémákat. Bármennyi segítséget nyújtott és nyújt is a világban szétszórt zsidóság Izraelnek, az ma már mint állam a maga lábán is meg tud állani, pláne ha stabil határokhoz, szomszédai elismeréséhez és tartós békeállapothoz juthatna. Bármennyire expanzívnak tünteti is fel Izraelt a győzelmes háború és az abból eredő helyzet, a cionizmus expanzivitása csökkenőben lenni látszik: Izrael igazi problémája nem az, hogy a világon szétszórt zsidóság jelentős hányadának szerezzen vagy csináljon helyet, hanem az, hogy 1967 előtti határait töltse ki annyira, hogy arab kisebbségének demográfiai előnyét ki tudja egyenlíteni. A világon szétszórt zsidóság lojalitásának megosztottsága is lényegesen kisebb probléma, mint pl. egy fajrokon ország határán elhelyezkedő, más országhoz tartozó kisebbség megosztott lojalitása.
Az viszont természetes, hogy Izrael állammá alakulásával, főleg pedig stabilizálásával megindul közötte és a világon szétszórt zsidóság között egy lassú eltávolodási folyamat. Ennek nem kell sem radikális szakításnak lennie – amit egyesek követelnek a zsidóktól -, sem a közös tudat tragikus törésének – amitől aggodalmasabb zsidók félnek. Csak éppen az fog történni, hogy mindinkább érvényesíteni fogja hatását az Izraelben élő és a szétszórtságban élő zsidók helyzetének különbözősége: Izrael állam, mely kifejti és ki fogja fejteni az ehhez szükséges erőszakmennyiséget, még ha idővel fel kell hagynia is azzal a többleterőszakkal, melyet államának kikerekítése és tisztán zsidó lakosságúvá tétele érdekében kifejtett és kifejt; ezzel szemben a világban szétszórtan élő zsidóság továbbra is egy különleges típusú és a környezet nyomásának az átlagosnál inkább kitett kisebbség marad, mely világméretben is inkább az erőszak üldözöttjeivel, mintsem az erőszak gyakorlóival lesz azonos helyzetben. Az ebből természetszerűen eredő eltérő politikai és erkölcsi magatartásformák azonban nem fogják megakadályozni, hogy az izraeli és a szétszórt zsidóság között a közös történelmi tudat és az érzelmi kapcsolat továbbra is megmaradjon.
Címkék:1990-09