Az igazság pillanata?

Közép-Kelet Európa országai már rég túljutottak hosszú évtizedek utáni első szabad választásukon, amikor a MIOK és a BIH (immár Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, illetve Budapesti Zsidó Hitközség) még csak készült a demokratikus megújulásra. A lapunkban korábban ismertetett „Kilences Bizottság” a hitközségek és az egyéb zsidó szervezetek képviselőiből állt össze, hogy kidolgozza a vallásos közösség intézményrendszerének új alapszabályát, s átsegítse a rendszerváltás buktatóin a Hitközséget.

Lassan, de (reméljük) biztosan tette meg első lépéseit az újszülött MAZSIHISZ és a BZSH. Április végéig lezajlottak a körzeti választások. Helyi elöljárókra, valamint központi képviselőtestületi tagokra szavazhattak a hitközségi tagok. Az alakuló ülésen az egyes budapesti zsinagógák képviselői a BZSH elnökévé a 85 éves dr. Kéri Lajos ügyvédet választották, az országos szövetség elnöke a nagykőrösi dr. Feldmájer Péter, alelnökei a budapesti Beer Iván, valamint a debreceni dr. Weisz György lettek. A Hitközség főállású vezetője – ügyvezető igazgatója – Zoltai Gusztáv, aki az elmúlt évben már betöltötte ezt a posztot. A többiek társadalmi munkában látják el feladatukat.

A csúcsvezetők munkáját elöljáróság segíti majd.

*

Megtörtént-e a rendszerváltás? – kérdik sokan a hitközségi választás nyomán. A válasz mértéktartóan az lehet: személyi feltételei jórészt megteremtődtek. A budapesti tisztviselők választásánál későn érkezett jelölés a „hivatalos” jelölttel szemben, aki élvezi a vezető alkalmazottak bizalmát, s korából adódóan is közel áll hozzájuk. Generációs kérdés, mentalitásbeli azonosságok, s a „mi emberünk” elképzelés is mozgatta dr. Kéri jelölését, megválasztását. Személyében a cég régi ismerője került ismét funkcióba. Érthetetlen módon nem került a jelölőbizottság hivatalos listájára ellenjelölt, bár néhányan érteni vélték a történteket. Egyesek úgy okoskodtak, hogy a Hitközség vezető beosztású dolgozói gyakoroltak politikai nyomást – egyébként jogszerűen – a jelölőbizottságra, melynek tagjai kerülni igyekezvén a konfliktust, eleget tettek az elvárásoknak. Az elöljáróság személyi összetételé­ben azonban már mutatkozik némi változás. A 11 tagú bizottság mondhatni fiatalos, új szellemű tagokból verbuválódott. Cionisták, MZSKE-tagok, akik egyben hitközségi tagok is, éppúgy jelen vannak köztük, mint húszon- és harmincévesek.

Az országos tisztségviselők választására a közgyűlés helyszínén jelölték a jelölőket. Míg a jelölőbizottság tanakodott a javaslatokon, az ülésteremben megindult az agitáció. Ugyanazok, ugyanazt szerették volna az elnöki posztra, akikről fentebb már szó esett. Dr. Kérivel szemben mégis a harmincnyolc éves nagykőrösi ügyvédet, dr. Feldmájert választotta elnökéül az országos szövetség. (Áprilisi számunkban olvashatták portréját .) Alelnökei a debreceni orvos: dr. Weisz György, s az a Beer Iván, akit két évtizede, rabbivá avatása előtt egy politikai per során ítélt el cionista meggyőződése miatt a Fővárosi Bíróság. Mindketten fiatalabbak ötven évnél, s az elnökkel együtt egy új szellemiség hordozói lehetnek a Síp utcai intézményben.

Az igazság pillanata volt-e a választás? Nem tudom. Inkább azt mondanám, valami elkezdődött, vagy folytatódott, hiszen Zoltai Gusztáv elmúlt egy éve is bizonyította: ez a Hitközség, már nem az a Hitközség. Mert bár igaz, a régi, a diktatúra idején ellehetetlenült vezetők közül akadt, aki „átmentette” magát szélárnyékos pozíciókba, a nemzetközi zsidó szervezetek (Joint, Zsidó Világkongresszus) budapesti irodáiba, mert a „sors” igazságtalansága folytán a közösségnek nincs beleszólása abba, ki képviseli érdekeit e szervezeteknél, számos pozitív változás történt. A jelenlegi helyzetben a Hitközség szervezeti racionalizálás, egy új, vállalkozó szellemű gazdasági koncepció kidolgozása, markánsabb politikai arculat s az alternatív zsidó szervezetekkel kapcsolatos új típusú együttműködés kidolgozása előtt áll. Kell a lendület, az elszántság.

Ani maamin. Én hiszem – mondja a zsidó vallás tételgondolatait összefoglaló Tizenhárom Hitágazat. Legyen ez az új vezetők útravalója, s higgyenek magukban, egymásban, ha késhegyig menően vitáznak is, és higgyen bennük a közösség, melynek felelős vezetése immár kötelező feladatuk.

Szántó T. Gábor