„Az antiszemitizmus elleni küzdelem – nem feltétlenül pénzkérdés” – Tudósítás a Bzsh április 19-i közgyűléséről

„Az antiszemitizmus elleni küzdelem nem feltétlenül pénzkérdés”

Tudósítás a Bzsh április 19-i közgyűléséről

„Add Istenem, hogy a közgyűlés kép­viselői megoldást találjanak a sokat szenvedett budapesti zsidóság problé­máira… Hogy zsinagógáink ismét zsú­folásig megteljenek” – mondta egye­bek közt nyitóimájában Verő Tamás rabbi. A BZSH újonnan megválasztott elnöke, Streit Sándor ezután Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgatónak adta meg a szót, aki régi hagyomány szerint áttekintette a budapesti zsidóság kü­lönböző intézményeinek működését. Mintegy húszperces írásos beszámoló­ját hallgatva a jelenlévőket – mint min­den évben – az optimizmus érzése tölt­hette el: a szövegből kitűnt, hogy szin­te minden területen pozitív változások történnek. A széleskörű áttekintésből itt csupán néhány részletet van mó­dunk kiragadni: a hitélet egyre intenzí­vebbé válik; az Új Élet színvonala mind magasabb; a zsidó hagyománnyal összeférhetetlen urnás temetések szá­ma egyre csökken; a Scheiber Sándor iskola első osztályába idén 87 gyerek jelentkezett; elkészült a hitközség tel­jes vagyonleltára, amely a korábbi lel­tárhoz képest semmilyen hiányt nem mutatott ki, stb. Kitért arra is, hogy eb­ben az esztendőben felülvizsgálják az ingatlan portfoliót. (Erre talán a Szom­bat áprilisi számában megjelent, hit­községi ingatlanokkal foglalkozó cikk adta az indíttatást, noha korábban Lancz Tibor, az előző BZSH-elnök ügy tájékoztatott, hogy a felülvizsgálat már megtörtént.) Mintegy negyedórás hoz­zászólásában Hajabács Júlia gazdasá­gi főtanácsadó számokkal egészítette ki Zoltai beszédét. Egyebek közt el­mondta, hogy a bevételek 26 százalé­ka állami támogatás, 4 százaléka Joint támogatás, 11 százaléka adó és ado­mány, 23 százaléka működési bevétel, 33 százaléka pedig járadék.

Sessler György, a számvizsgáló bi­zottság elnöke szakított a régi hagyo­mánnyal, mely szerint e poszt birtoko­sa csupán annyit közöl, hogy a gazdál­kodást rendben találta. Sessler tízper­ces beszédben fejtette ki, miért fogad­ta el a bizottság egyhangúlag a tavalyi zárszámadást és az idei költségvetést. Részletesen ismertette, milyen mélyre­hatóan vizsgálták a gazdálkodást, egye­bek közt a vagyonleltár dokumentuma­it, melyeket külön méltatott. Tett né­hány kritikai megjegyzést is.

Fehérvári András, a közgyűlés űj és alighanem legfiatalabb tagja szin­tén méltatta a részletes gazdasági be­számolót, csupán egy-két túlságosan nagy, 50-60 milliós tételt tett szóvá, amelyről nem tudni, mit takarnak. A gazdasági főtanácsadó részletesen vá­laszolt. Pollák Jenő elöljárósági tag, egyben a számvizsgáló bizottság tagja szintén méltatta a bizottsággal készségesen együttműködő vezetést. Kifejez­te reményét, hogy jövőre év végi mér­leget is láthatnak majd. Támogatta Ol­ti Ferenc alelnök javaslatát, hogy a terven felüli bevételeket elkülönített számlán tartsák, és csak az elöljáró­ság jóváhagyásával használhassák föl. (A javaslat célja nyilván az, hogy meg­akadályozzák a szándékosan alulter­vezett jövedelmek ellenőrzés nélküli fölhasználását.) Pollák Jenő ezután a neológia vallási önállósága mellett tört lándzsát, javasolva egyebek közt kü­lön neológ mohéi (körülmetélő) kikép­zését. (Miután az újszülött-kori körül­metélések évi átlaga Magyarországon öt körül mozog, amelynek elvégzésére a jelenleg funkcionáló mohéi, az orto­dox Herczog László elegendőnek tű­nik, a javaslat valószínűleg tágabb összefüggésben értelmezendő: a neo­lógia részéről az elmúlt egy-két évben érezhető volt a halachikus önállóso­dás szándéka. Eddig ugyanis az orto­doxia szerény intézményeit használ­ták, mint pl. a mikve, a kóser boltok vagy a mohél esetében.)

Olti Ferenc alelnök, aki a napi ügy­meneten túl stratégiai javaslatokkal is elő szokott állni, ismertette ilyen irányú elképzeléseit, amelyek az elöljáróság támogatásának hiányában nem kerül­hettek a közgyűlés elé. Javaslatában egyebek közt szerepelt egy saját ösz­töndíj-rendszer kialakítása, külön ifjú­sági ház létesítése, a hitközség PR-munkájának javítása, a zsidó szervezetek bevonásával külön munkacsoport föl­állítása az antiszemitizmus elleni küzdelemre. Ezekre néhány tízmillió fo­rintot igenis áldozni kell – mondotta. Az elnöklő Streit Sándor maga is úgy vélte, hogy ezek megvalósítását el kell kezdeni.

Az antiszemitizmus elleni küzdelem nem feltétlenül pénzkérdés – vélte Radnóti Zoltán, a Nagyfuvaros utcai templom rabbija. Emlékeztetett körze­tük tavalyi kezdeményezésére: Jom Hasoá napján meghívták látogatóba a környező iskolák diákjait. Az ér­deklődés számottevő volt, a látogató osztályok egymásnak adták a kilin­cset, így sikerült őket kicsit megismer­tetni a zsidó hagyománnyal, ezáltal oszlatni a tudatlanságot és az előítéle­teket. A fiatal rabbi ezután más témá­ra tért át: megkérdezte, hol szerepel­nek az elszámolásban az Aviv Travel cég bevételei. A cég ugyanis a hitköz­ség épületében működteti 300 négy­zetméteres irodáját. Megkérdezte, mi­ként lehetséges, hogy a Zsidó Múzeum éves bevétele az elszámolás szerint 26 millió forint, miközben évente 200 ezer látogatót fogad. Hajabács Júlia közölte, hogy az Aviv Travel bevétele­it az ingatlanoknál kell keresni. A mú­zeumról elmondta, hogy az évi 200 ezer látogató fikció, mert október és december közt zárva van az intéz­mény, és a szezon csak áprilisban kezdődik. Tordai Péter Mazsihisz el­nök maga is szükségesnek vélte, hogy tisztán lássanak az Aviv Travel és a múzeumlátogatások ügyében. (Egyes információk szerint a múzeum- és az ezzel együtt zajló zsinagóga-látogatást az Aviv Travel szervezi, melynek menedzsere, Vadas Vera egyben a hit­község alkalmazottja, a szerk.) Hajabács Júlia szerint az évi 200 ezer láto­gató technikai képtelenség, mivel ez 180 nyitvatartási napra vetítve több mint ezer látogatót jelentene naponta, amit a múzeum nem képes fogadni. Közölte, hogy hitelesített pénztárgépe­ik lehetővé teszik a pontos el­lenőrzést, így az ügynek utána fog néz­ni. A közgyűlés ezután egyetlen szava­zással elfogadta a zárszámadást és a költségvetést.

Ezután Egri Oszkár, a hitközség jo­gásza kapott szót, aki javasolta a köz­gyűlésnek a hitközség tulajdonában lévő Hegedűs Gyula utcai ház eladását, a benne található zsinagóga és hitköz­ségi irodák kivételével. Jelezte, hogy az évi nyolcmillió forintos várható bevétel­lel több százmillió forintos felújítási költség áll szemben. Tordai Péter azt ja­vasolta, hogy az eladásból várható százmillió forintos bevételből vásárol­ják vissza az óbudai zsinagógát, amely a korábban említett ifjúsági központ épülete lehetne. Streit Sándor ez utób­bi kérdést nem tette föl szavazásra. A közgyűlés az eladásra megadta a fölha­talmazást.

Ezután egyéb ügyek következtek. Deutsch László újpesti rabbi ismertet­te a jelenlévőkkel, hogy az újpesti sze­retetotthon szobáiban rossz helyen van a nővérhívó csengő, ami sok gondot okoz az idős embereknek. Haas Lász­ló küldött az antiszemitizmus elleni fel­lépést hiányolta. Olti Ferenc megkér­dezte, óhajt-e a hitközségi vezetés rea­gálni a zsidó sajtóban megjelent bírála­tokra. Miről van szó? – kérdezték jám­boran a pulpituson ülő urak. A Szom­bat áprilisi számában megjelent ingat­lanokkal kapcsolatos cikkről – hangzott a válasz. Erre Zoltai Gusztáv közölte, hogy minden erre jogosultat készsége­sen tájékoztatnak az ingatlanokról, ha igényli, de ezt nem a sajtón keresztül kell megtenni. „Sajnos még nem volt időm ezzel a témával foglalkozni” – re­agált Streit Sándor elnök, majd közölte: ha az apparátus válasza nem megfe­lelő, visszatérnek a témára. Ezután Engländer Tibor vezető elöljáró, a Ci­onista Szövetség elnöke az izraeli füg­getlenségi nap jelentőségét méltatta, majd Radnóti Zoltán záró imájával ért véget a közgyűlés.