Az antiszemita olvasók már 108 évvel ezelőtt is büntettek

Jókai Mór szerelmi tébolyultsága

Forrás: Népszava Online

2008. április 15. Budapest Főváros Levéltára mintegy huszonöt kilométernyi iratot őríz, és negyedévente egyszer lapot jelentet meg a városról. Budapesti Negyed, ez a címe annak a több száz oldalas, már-már kötettel felérő kiadványnak, amit Gerő András főszerkeszt, s melynek legutóbbi két számát a Petőfi Irodalmi Múzeumban mutatták be.

Azért itt, mert mindkét szám Jókairól s az akkori Budapestről szól, no meg arról, miért haragudott meg egy nemzet a hetvennégy éves ünnepelt íróra, Jókai Mórra, miután titokban polgári házasságot kötött a húszéves, zsidó származású Grosz Bellával.

Egy nő köhög, már-már fuldokol a Petőfi Irodalmi Múzeumban, de a nagytermet mégsem hagyja el, amíg meg nem tudja, milyen volt Jókai Mór állítólagos szerelmi tébolyultsága. A tébolyultságról Lugosi András társadalomtörténész és levéltáros beszélt; a Budapesti Negyedben ő jegyzi azt a meghökkentő jogi-antropológiai tanulmányt, melyből megtudhatjuk, hogy az 1894. évi XXXI. törvénycikk elfogadásával Magyarországon miként változott meg a házasságkötések jogi szabályozása. Az egyházi szabályok a vegyes felekezetűek számára többé már nem voltak nélkülözhetetlen feltételei a nősülésnek, a férjhez menésnek, az izraelita vallású Grosz Bella így a nélkül lehetett a református vallású dr. Jókai Mór felesége, hogy előtte meg kellett volna keresztelkednie.

Jókai Mór egy szombati napon, 1899. szeptember 16-án, délelőtt 11 órakor, az V-VI. kerületi Anyakönyvi Hivatalban vette feleségül a színésznő Grosz Bellát. Krimibe illő volt mindaz, ami előtte és utána történt. Az írót a házasságkötésről családtagok, jó barátok próbálták lebeszélni, majd pedig a nősülését megakadályozni. Jókai háziorvosa, dr. Demjanovich például azt állította, az írónál a szexuális erotománia következtében kialakult aggkori elmegyengülés tünetei figyelhetők meg. Az 1894-es törvény a polgári házasságok legalapvetőbb akadályának a cselekvőképtelenséget tekintette. Cselekvőképtelennek pedig az elmebetegeket, a saját vagyonuk kezelésére képteleneket és a tékozlókat tartotta. Jókai 1899-ben már tizenhárom éve élt özvegyként. Előző felesége is színésznő volt, úgy hívták, Laborfalvy Róza. Ahhoz, hogy Jókai nőül vehesse Grosz Bellát, előbb a terézvárosi elöljáróságtól kellett igazolást kapni, hogy mindketten három hónapnál régebb óta laknak a VI. kerületben, majd pedig a házasságkötési szándékukat kellett kihirdetni. Azért, hogy legyen idő, legalább tizenhét nap arra, hogy ha vannak, akkor a házassággal kapcsolatos aggályokat és akadályokat bárki bejelenthesse, az elöljáróság pedig kivizsgálhassa. Ahogy a jogi-antropológiai tanulmány írója, Lugosi András kinyomozta, kihirdetés nem volt. Jókai ez alól a polgármestertől kért felmentést és a diszpenzációt a helyettes polgármester megadta. A Gyár és a Király utca sarkán lévő Anyakönyvi Hivatalban lezajlott polgári szertartásról részletes beszámolót közölt a Magyar Hírlap és a Pesti Hírlap. Ez utóbbi szerint “A koszorús költő ridegnek találta a puszta, magányos babért és nyíló rózsát tűzött közéje: Jókai Mór hosszú özvegysége után megházasodott és feleségül vett egy bájos fiatal drámai színésznőt.”

A fővárosi levéltárban őrzött cégbírósági iratokból sok minden kiderül. Elolvasható például dr. Jókai Mór és dr. Jókai Mórné házassági szerződése, és nyoma van Jókai zárt magánrendeletének. Érdekes és elgondolkodtató annak a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött iratanyagnak a közlése, ami azt mutatja, hogyan változott a Révai Kiadónál megjelent Jókai könyveknek az eladott példányszámok után járó részesedése. Az írónak a fiatal zsidó színésznővel kötött házassága az olvasóközönség egy részéből antiszemita megnyilvánulást váltott ki; az eladott példányszám látványosan csökkent. Lugosi, a tanulmány szerzője idézi a Révai Kiadó vezetőjének az emlékiratait, a részt, melyben Révai azt fejtegeti: “… nem hallgathatom el, hogy amilyen katasztrófa volt az ” Osztrák-Magyar- Monarchia” című vállalatunkra Rudolf trónörökös halála, épp olyan, sőt a körülményeknél fogva még nagyobb katasztrófa volt Jókai-összkiadásunkra, annak további sorsára a Jókai házassága…” Lugosi azt is állítja, hogy a Jókai-kultusz átcsapott az ellenkező végletbe, a szeretetből harag lett.

Jókai nevelt lánya, Feszty Árpádné Jókai Róza magándetektívvel kívánta kísértetni az írót, és gondnokság alá akarta vétetni. Lugosi szerint előbb a vagyon, aztán pedig a végrendelet miatt, melyben Jókai általános és egyetlen örökösévé dr. Jókai Mórné született Grosz Bellát tette meg. Jókai 1905-ben halt meg, és nevelt lánya még abban az évben a Budapesti Királyi Törvényszéken megtámadta a végrendeletet. Az eredeti periratokat Lugosi nem találta meg, csak annak néhány a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött gépiratos kivonatát, melyben a felperes, vagyis Jókai Róza annak a kimondását kéri, hogy a végrendeletet az özvegyi jog érdemtelensége miatt tegyék semmissé. És ügyvédjével, Füredi Mórral együtt tanúk meghallgatását indítványozzák, akik majd bizonyítják, hogy Grosz Bella ütötte a férjét. “Legyalázta, leköpte, öngyilkossági kísérletig üldözte, ruháitól megfosztva fogolyként elzárta, éheztette…” Ugyanakkor elismerik, nincs bizonyítékuk arra vonatkozóan, hogy Grosz Bella a végrendelet leírása előtt vagy közben fizikai kényszert alkalmazott volna, vagyis hogy az alperes pisztollyal a kezében kényszerítette a végrendelkezőt. De azt igenis “ki tudom mutatni, hogy megtévesztette őt felőlem való véleményében, hogy azt szuggerálta neki, hogy tébolydába akarom záratni…”

Hogy zárult a furcsa per? 1907-ben Fesztyné visszavonta keresetét és peren kívüli egyezséget kötött; az özvegy minden évben köteles elszámolni a Jókai-jogokból származó bevételekből és annak tíz százalékát át kell adnia Jókai Rózának. A húszas években Jókai Róza újból beperelte az özvegyet, 1927-ben pedig ismételten megállapodtak: 12 ezer pengő fejében Fesztyné Jókai Róza örökre lemondott a húsz évvel korábban szerzett részesedésről.