Az álorvosi kísérletek magyar vonatkozásai

1965 tavaszán megállapodás jött létre a Német Szövetségi Köztársaság kormányával, hogy azok részére hajlandók kártérítési fizetni, akiken bi­zonyítottan álorvosi kísérleteket végeztek a különböző koncentrációs táborokban. Mivel ak­kor még nem volt diplomáciai kapcsolat az NSZK és Magyarország között, úgy döntöttek, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt égisze alatt fog ez megtörténni.

A NÁCIZMUS ÜLDÖZÖTTEINEK BIZOTTSÁGA (NÜB) dr. Hajdú Gábort, a Honvéd Tiszti Kórház orvosát bízta meg ennek technikai és szakmai lebo­nyolításával, aki a – szintén érdekeltté lett – Általános Érték­forgalmi Bank Dorottya utcai központjában fogadta az érin­tetteket. Engem pedig azzal bíztak meg, hogy tudományosan tárjam fel az álorvosi kísérletek mivoltát. Az újságokban megjelent felhívásban keresték azokat a volt deportáltakat, akiket valamilyen egészségrontó orvosi beavatkozás ért. Igen kevés dokumentum állt rendelkezésünkre arról, hogy az egyes táborokban kik és milyen kísérleteket végeztek.

Iker-, tályog-, sterilizációs kísérletek

Ismert volt az ikerkísérlet, melyet dr. Mengele végzett; folytak phlegmone (tályog)-kísérletek; és leginkább magyar- országi áldozatai voltak az úgynevezett sterilizációs kísér­leteknek. Elmentem azokba a volt koncentrációs táborokba, amelyekben ilyenek folytak, és minél több dokumentációt próbáltam szerezni. A legtöbb információhoz Auschwitz-Birkenauban jutottam, ahol a tábor mellett létesített BUNA (I. G. Farbenindustrie) vegyi gyárban Clauberg, a berlini I. Számú Nőgyógyászati Klinika professzora nők sterili­zálására alkalmas vegyszert akart előállítani.

A nácik célja köztudott volt: győzelmük után sterilizálják a nők többségét, hogy csak a fajtiszta germán asszonyok szüljenek. A fogamzás megakadályozására különböző próbálkozások folytak:

1. A petevezeték műtéti lekötése. Ismert, és azóta is alkal­mazott módszer. Munka- és időigényes, ezért a nácik elvetet­ték.

2. Röntgenbesugárzás. A kiszemelt foglyokat egy iskola­pad-szerűségbe ültették, abba volt beépítve a röntgen- készülék. Miközben kérdezték adatait, az SS-orvos utasítására alteste besugárzást kapott, amit az áldozat nem vett észre. A későbbiekben hatalmas fájdalmak kíséretében óriási fekélyesedés indult el, és a sugárzást szenvedettek keserves kínok között meghaltak.

3. Különböző vegyi anyagokkal való sterilizálás. E ke­gyetlenkedésre kapóra jött 1944 nyara, amikor igen nagy számban érkeztek Magyarországról lányok, asszonyok, olya­nok, akik néhány héttel korábban normális körülmények között éltek, menstruáltak, és nem voltak úgy legyengülve, mint a már sok éve sínylődő foglyok.

Mengele kiválasztotta a neki megfelelő 30 évesnél fiatalabbakat, akiknek méhébe a hüvelyen keresztül egy hosszú tűvel vegyi anyagot fecskendezett. Ezzel a szeren­csétleneknek óriási fájdalmat okoztak. Még egy alkalommal kellett kezelésre menniük, amikor is – mint elmondták – „még valamit csináltak velünk…” Akkor történt a váladék­vétel, a kenetvizsgálat. Aki életben maradt közülük, haláláig nőgyógyászati betegségben szenvedett és soha nem lett ter­hes.

Az újságokban megjelent felhívásokra több százan jelentkeztek, azzal, hogy „velünk valami történt” a lágerben. Minden egyes személyt kikérdeztünk, és akiknél való­színűsíthető volt a beavatkozás, részletes adatfelvétel után három budapesti intézetben (Péterfy Sándor Utcai Kórház, Vas Utcai Kórház nőgyógyászati osztályai és Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Sz. Női Klinika) kivizsgáláson vettek részt.

Minden személyről ún. „protokoll ” készült, melyet német és francia nyelvre kellett lefordítani, tekintettel arra, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt által megbízott három professzor franciául beszélt, a tárgyalás nyelve pedig a német volt.

Időközben Hajdú doktor kivált a munkából, egyedül ma­radtam. Először 1966 tavaszán jött el felülvizsgálni Svájcból dr. Züst, a Nemzetközi Vöröskereszt orvosa. A vizsgálatokat a Magyar Vöröskereszt székházában végezték. Ide hívtuk azokat a volt deportáltakat, akiknek ügyét tárgyaltuk. Három éven át folytak a vizsgálatok, amelyeken Züst dr. találkozha­tott és tolmács útján beszélhetett az áldozatokkal, és megbi­zonyosodhatott afelől, hogy az illetők a lágerben valóban maradandó egészségkárosodást szenvedtek az orvosi beavat­kozástól.

320 és 850

1966 szeptemberében, majd a rá következő évben kétszer a Nemzetközi Vöröskereszt genfi központjában tárgyaltunk. Magyar részről a bizottság tagjai voltak a Magyar Vöröske­reszt külügyi osztályának és az Általános Értékforgalmi Banknak egy-egy munkatársa, a NÜB megbízásából a szakértő orvos és egyben az áldozatok képviselője pedig én voltam. Bemutatkoztunk a Német Jóvátételi Hivatal (Deut­sche Reparation Amt) vezetőjének, és megismerkedtünk a Nemzetközi Vöröskereszt elnökével is. A tárgyalásokon az asztalfőn három svájci professzor foglalt helyet, az asztal egyik oldalán dr. Martin Götz orvos, az NSZK-delegáció vezetője és kísérete, velük szemben a magyar küldöttség ült. Götz doktor nem volt hajlandó elismerni, hogy sterilizációs kísérletek folytak volna Auschwitzban. Erre a Nemzetközi Vöröskereszt hivatalnokai felkértek a válaszra és a bi­zonyítékok előterjesztésére. Megtettem. Utána a német delegáció hozzájárult ahhoz, hogy a jóvátételt kérők eseteit egyenként megtárgyaljuk, majd azokat valósnak fogadták el.

Mint érdekes momentumot, elmondom, hogy egy al­kalommal munkaebédre hívták a delegációkat a Nemzetközi Vöröskereszt épületével szemben levő ENSZ-palotába. Ott kettesben maradtam Götz doktorral, aki e szavakkal fordult hozzám:

– Honnan a csudából tudta meg, kolléga úr, ezeket a dolgokat? Engem azzal küldtek ide, hogy minél kevesebb személy kapjon jóvátételt.

– Engem pedig a lelkiismeretem arra kötelez, hogy ha az áldozatok egészségét nem adhatjuk vissza, legalább anyagi helyzetükön javítsunk! – válaszoltam.

A három év alatt összesen 1170 személynél állapítottak meg feltehetően a kísérletekkel összefüggő betegséget, közülük 320 részesült jelentős összegű jóvátételben, állapo­tuk szerint 20 000, 25 000 és

30 000 DM-t kaptak. Az összeget a Nemzetközi Vöröskereszt utalta át a Magyar Vöröskeresztnek, az pedig az Általános Értékforgalmi Banknak, hogy az OTP fizesse ki az akkori hivatalos, valóságos értékénél jóval alacsonyabb, 8 forint néhány filléres árfolyamon. A kísérletektől 850 kevésbé sérültnek ítéltek meg további 6,5 millió márkát, és ez az az összeg, amelyik a SZOMBAT októberi számában szerepel. Abból idézek: amit azonban hozzácsaptak az említett 97 millióhoz, vagyis az eddigi egyetlen vagyoni kártérítéshez, amit a kre­matóriumok rámpáján elvett csomagokért adtak. A tárgya­lások befejeződésével az összes iratot zárolták, az Általános Értékforgalmi Bankban helyezték el, és azok a mai napig sem tekinthetők meg.

Megemlítem, hogy magyarországiak nemcsak sterili­zálásért kaptak jóvátételt, hanem a már említett phlegmone-, malária- és ikerkísérletekért is.