Arje Deri fantasztikus sikere
Paradox módon a választásokon a Sasz párt érte el a legnagyobb sikert (mandátumainak számát 10-ről 17-re növelte a Kneszetben), melynek élén az az Arje Deri állt, akit néhány héttel ezelőtt négy év szabadságvesztésre ítélt a Tel-Aviv-i körzeti bíróság sikkasztásért és csalásért. Déri, aki népszerű volt mind politikus kollégái, mind pedig az újságírók körében, igen tehetséges politikus, és kétségtelen, hogy sokat tett a rászorulók érdekében, ő áll a Sasz párt szervezése, működése és fokozatos növekedése mögött. Kétségtelen, hogy pártja nem egyszerű párt: társadalmi mozgalom, amely forradalmasította a szegényebb rétegek életét. Olcsó bölcsődéket és óvodákat nyitott országszerte, támogatást nyújt az ünnepek előtt, és így tovább. Ennek a tevékenységnek azonban ára van. Azok, akik úgy érzik, hogy a Sasz mentőövet nyújtott feléjük, hálásak ezért, és természetesen támogatják a választásokon. Ugyanakkor a párt mindent megtesz azért, hogy az „egyszerű ember” visszatérjen a valláshoz. Ezek a tendenciák ma már feketén-fehéren megmutatkoznak a társadalomban. Mintegy 450 ezer (!) ember szavazott a Saszra a választásokon.
Nem lehet azt mondani, hogy a párt belső felépítése és működése a demokrácia alappillérein nyugszik. A mozgalom szellemi vezetője, Ovadja Joszef rabbi nem volt hajlandó elfogadni a bíróság döntését. A maga részéről a televízió nyilvánossága előtt kijelentette: Arje Deri nem bűnös, felmentést érdemel. A rabbi így döntött? Akkor biztos így is van. Követői legnagyobb része elfogadta a rabbi határozatát, kétségbe vonva a bíróság döntését. Hivatalos és nem hivatalos szóvivőik éjjel-nappal a bíróság döntése ellen szónokoltak. A televíziós kampányban így már senkit nem lepett meg, hogy minden Deri – szerintük igazságtalan – pere körül forgott. Odáig fajultak a dolgok, hogy Arje Deri videokazettát hozott nyilvánosságra, amelyben Dreyfusshoz hasonlítja magát, és igazságtalansággal vádolja az izraeli jogrendszert. A választások előtti utolsó héten ingyen osztogatták a kazettát a járókelőknek. (Én úgy döntöttem, hogy erről le tudok mondani, így nem fogadtam el a nekem felajánlott kazettát az egyik útkereszteződésnél.) Mindenesetre a kampány „meghozta gyümölcsét”, a 17 mandátumot, mindössze két mandátummal maradva el így a Likud mögött, amely igencsak összetöpörödött, részben a Sasz javára.
Begin meghiúsult álma
Beni Begin, Menachem Begin volt Likud-miniszterelnök fia, mindig az elvek embere volt. Hosszú évek során a Likud egyik vezető politikusaként tevékenykedett, akit kizárólag az a meggyőződés vezérelt, hogy a békeegyezmények sikertelenek, és Izraelnek nem szabad elfogadnia a „területet békéért” elvet. 1996-ban a Likud és Netanjahu támogatására szólította fel a polgárokat, de hamarosan rájött, nem tud együtt dolgozni Benjamin Netanjahuval. Lemondott a miniszteri posztról, és később kilépett a Likudból is, ami nyilván nem kis szívfájdalommal járt számára, néhány hónappal ezelőtt bejelentette, jelölteti magát a miniszterelnöki posztra. Ezzel párhuzamosan megalakult három jobboldali párt illetve mozgalom „Nemzeti Egység” nevű szövetsége, amely együttesen indult a választásokon. A közvélemény-kutatások 3%-ot jósoltak neki, de végül, különböző okoknál fogva az utolsó pillanatban visszavonta jelölését. Miután meglátta a választási eredményeket, úgy döntött, elhagyja a politikát, és visszatér a tudományokhoz. Bejelentése mindenkit, követőit és politikai ellenfeleit egyaránt meglepte. Nem véletlen, hogy a most megválasztott Kneszetben csak a Nemzeti Egység négy képviselője ragaszkodik a régi „nagy Izrael” álmához. Beni Begin megértette, hogy erről az álomról már le kell mondania. Ma tulajdonképpen nincs jelentős különbség a Munkapárt és a Likud között: mindenki támogatja a békefolyamatot, ki gyorsabban, ki pedig lassabban. A választópolgárok egyértelműen a békefolyamat mellett szavaztak.
Einat-Schőner Zsuzsa (Jeruzsálem)
Címkék:1999-06