Ápoljuk kettősségeinket
1944. október 16-án, a nyilas hatalomátvétel másnapján, amikor a szemébe néztem a fegyveres férfiaknak, a kérdésre, hogy zsidó vagyok-e, nemmel válaszoltam, megtagadtam magamat. Ha nem kellett volna félnem, hogy lelőnek, azt mondtam volna, hogy igen, az vagyok, zsidó, és ezt nyugodt egyszerűséggel mondtam volna. Mindenkinek bele kell törődnie, hogy ma már van egy zsidó világnép, amelynek lányai és fiai már nyugodtabban tartják magukat zsidónak, mint a szülők nemzedéke, mert kevésbé kell félni. De azért mindenütt a világon éreznek valami bizonytalanságot is, mert nem csak zsidó világnép van, de van világ-antiszemitizmus is. Az izraeliek sem érezhetik magukat teljes biztonságban, ott is van a szomszédban olyan, aki, ha tudná, megölné őket, csak mert zsidók. Az Úrról, a zsidók istenéről, aki a Sínai-hegyen kinyilatkoztatta magát, nem sokat tudni. Azt mondja magáról, hogy „vagyok, aki vagyok”. Ő az isteni identitás, és ugyanezt igényeli a híveitől, a választottjaitól. Zsidónak lenni – azonosnak lenni. Legyél az, aki vagy. Tudd meg, hogy ki vagy. Ki látta? Ki hallotta? Mózes, egy zsidó. Ő közvetítette azt az akaratot istentől az emberekhez, hogy legyenek azonosak magukkal, hogy vállalják a szövetséget a lelkiismeretükkel, magukkal. A fennmaradás titka, a hűség magadhoz, egy vállalkozáshoz, amelybe beleadtad magadat. Vállald nem csupán egy részedet, hanem egész önmagadat, valahány énedet. A legtöbb nép embereit be lehet olvasztani, a zsidókat aránylag nehéz. A nemzetek már nem a bújócskázó zsidóval néznek szembe, hanem azzal, aki az, aki, és ezt nem takargatja. Azzal, aki nem csupán a többségi nemzet nyelvében és kultúrájában otthonos egyenjogú polgár, noha az is. de mint zsidó is szuverén alany a plurális demokráciák keretei között. A zsidók általában kezdeményeznek, élénkséget hoznak, kívülről is látnak, nemcsak belülről. Az európai városok történetében a zsidók megjelenése a fellendüléssel párhuzamos, azután ez az ív megtörik, és előáll a gödör, a fekete lyuk. az öngyilkos gyilkosság, majd aztán jön a kis újrakezdés. Lehet megbecsüléssel emlékezni a zsidó vendégekről, akik sok hasznosat végeztek, de furcsák is voltak, szorgosak, elvontak, csibészek, álmodok, mindenfélék, azok, amik. A holokauszt után megkevesbedve ismét itt vannak, úgy is, mint zsidó származású, magyar, német, francia polgárok, és úgy is, mint magyar, német, francia nyelvű zsidók. Ezt a kettősséget nem lehet, és talán nem is szükséges feloldani.
Címkék:2006-02