Apák, fiúk, ízléstelenkedők

2007. június 14. Nem az a kérdés, hogy Havránek Ferenc apja nyilas volt, kommunista volt, vagy ő volt a texasi láncfűrészes gyilkos. A kérdés az, hogy terheli-e ezért felelősség, erkölcsi következmény, vagy bármi Havránek Ferencet.

“Az apák ették meg az egrest, és a fiaknak vásott belé a foguk“
Ezékiel 18,2

Lázár János hódmezővásárhelyi polgármester a városi képviselőtestület június 7-i ülésén bejelentette: a testület szocialista tagjának, Havránek Ferencnek nyilas volt az apja, amit Havránek nem is tagadott. A polgármester mindezt nem mulasztotta el jelenteni a Magyar Távirati Irodának is, minek következtében országos téma lett a “hódmezővásárhelyi nyilas” ügyéből.

Az esetet több lap is megírta, köztük a Magyar Nemzet című napilap, mely még napokkal később is a szocialista képviselő apjának ügyén rugózott. Természetesen nem mulasztva el az ismert, “de ha a másik oldalon történne ilyen” kezdetű kuruckesergő citálását, és a kisnyilasok kommunista pártba történt átvándorlásának igaz, és sokszor újramelegített történetének felemlegetését.

A magyar demokrácia történetében nem először történik meg, hogy valakire megpróbálják rádönteni a családfáját. Az emlékezetes felütés a Magyar Demokrata Fórumé, amely 1990 március végén, az SZDSZ-szel elmérgesedett első szabad választási harcban írást tett közzé lapjában, a Magyar Fórumban Apák és fiúk címmel (szerző: dr. Grezsa Ferenc).

Az SZDSZ-es képviselők, Pető Iván, Bauer Tamás szüleinek kétségtelenül nem túl dicső ÁVH-s múltját felemlegető írás nemcsak a sárdobálás-kampány iskolájának megteremtésében volt úttörő, de közszereplők családtagjain, főképpen szülein keresztül történő inszinuálásában is példát statuált.

2002 júliusában, bizonyos Meruk Józsefnek köszönhetően, a Budapest TV-ből a Népszabadságon keresztül került a nyilvánosság elé Pokorni Zoltán édesapjának besúgói múltja, melynek következtében a Fidesz akkori frakcióvezetője és pártelnöke könnyek között vált meg tisztségeitől. Emlékezetes, az is, milyen jól elcsócsálta a közvélemény Esterházy Péter apjának regény formájában feldolgozott ügynökügyét.

Persze ez nem csak magyar sajátosság. Németországban kisebb hullámokat kavart Gerhard Schröder, mikor még kancellárként 2005-ben felkereste a német hadseregben szolgált apjának Kárpátokban megtalált sírját.

Most pedig itthon terítéken a legújabb apás sztori. Havránek Ferenc szocialista képviselő apja a Nyilaskeresztes Párt tagja, sőt vezetője volt Hódmezővásárhelyen a holokauszt idején. Na és, akkor mi van?

                                                  *

Itt nem az a kérdés, hogy Havránek Ferenc apja nyilas volt, kommunista volt, vagy ő volt a texasi láncfűrészes gyilkos. A kérdés az, hogy terheli-e ezért felelősség, erkölcsi következmény, vagy bármi Havránek Ferencet. Ha pedig nem terheli, mert ugyan miért is terhelné, akkor miért kell ezért Havránek Ferencet cseszegetni politikailag, kommunistailag, nyilasilag? És mi közünk van nekünk, pórnépnek ehhez?

Az ember életét, munkásságát a saját tettei alapján kell megítélni. Hiába vannak véreskezű mészárosok, piti adócsalók, sunyi köpönyegforgatók a felmenői között – ha ő maga nem az, akkor ezt felemlegetni egyszerűen ízléstelenség. Mindegy, hogy balról, jobbról, lentről, vagy középről teszik. Másrészt pedig értelmetlen. Még ha el is jutnánk Káinig és Ábelig, akkor sem lenne semmi következménye.

Ahogy az esélyegyenlőség arról szól, hogy szegényként, vakként, kisebbségként is lehessen teljes életet élni, úgy az esélyegyenlőség és a józanész azt is megkívánná, hogy senkit ne érhessen hátrány azért, mert a felmenői valami bűnt követtek el. Legyen az lopás, vagy mégoly szörnyűség is, mint a Nyilaskeresztes Pártban való bármekkora fokú részvétel.

Aki besúgó, ügynök, SZT-tiszt, kém, vagy nyilas volt, az a saját viselt dolgaival számoljon, vagy számoltasson el. Ne találjon ki zavaros történeteket társainak megmentéséről, ne tagadjon le kapásból mindent, és ne tüntesse el a róla szóló iratokat a lelepleződés előtt. Ha közszereplő, vagy annak számított, ha sokaknak ártott, álljon ki a nyilvánosság elé és vallja be, vagy vállalja, ha felelősségre vonják. Ha nem volt közszereplő, ha nem ölt meg senkit, de még egy aranyláncot sem rakott zsebre, akkor is számoljon el a családjával, az érintettekkel és a saját lelkiismeretével.

A politikába ezt belekeverni, valakit kérdőre vonni valamiért, amit nem ő tett, telekürtölni ezzel a sajtót primitív és felesleges húzás. Ráadásul szűklátókörű is, hisz éppen a jobboldal szokta fájlalni, nem is alaptalanul, hogy a “másik oldal” felől rendszeresen lenácizzák, antiszemitázzák, fasisztázzák.

Ezért aztán főleg nehéz felfogni, miért állt elő Lázár János ugyanilyen nyilasozós sztorival, és miért cikkezik róla még mindig a Magyar Nemzet.

Kiss Ádám

(Forrás: Hírszerző)