Amit elvárunk és amit remélünk
A Magyar Köztársaság miniszterelnöke e napokban tesz hivatalos látogatást Izraelben. Útja már a télen esedékes volt, de a kormányfő betegsége és más okok miatt halasztást szenvedett.
Antall József közvetlen hivatali elődje is el szándékozott látogatni a zsidó államba. Németh Miklós kormánya azonban még nem a demokrácia kormánya volt, míg a mai magyar miniszterelnök már a megújuló Magyarország felismeréseinek és törekvéseinek ad hangot Jeruzsálemben. Hz az új magyar állam a politikai berendezkedés tekintetében és az annak alapját képező elvekben immár képes lehet harmóniát kialakítani a Közel-Kelet egyetlen demokráciájával. Kinyilváníthatja, hogy a pártállam idejében érvényesülő egyoldalú orientáció, az arab diktatúrák kegyeinek keresése külső, idegen hatalom kényszerének volt az eredménye, és nem volt összhangban a magyar nemzeti érdekekkel.
Az új magyar demokrácia kormánya az Öböl-háború kapcsán megmutatta: jól tudja, mennyire veszélyes lehet kis országok számára egy agresszív diktatúra. Azt várjuk a kormánytól, hogy ezt a felismerést következetesen érvényesíti majd a Közel-Kelettel kapcsolatos külpolitikájában, és ha nem szigetelheti is el magát az ott létező valamennyi antidemokratikus államtól, tartózkodni fog a térség demokratikus állama elleni diplomáciai akcióktól. Mi több, megtalálja a módját a zsidó állam biztonságát célzó izraeli diplomáciai törekvések támogatásának.
Ilyen magatartás minden bizonnyal meghozza majd Budapest számára Izrael politikai és diplomáciai együttműködését a környező államokban élő magyar kisebbségek jogainak érvényesítésében.
Az Öböl-háború után kialakulóban lévő közel-keleti helyzet teret nyújthat olyan magyar külpolitikai kezdeményezések számára, amelyek a diktatórikus rendszerek elszigetelését, a regionális nagyhatalmak korlátozását, a térségben élő nemzeti, etnikai és vallási kisebbségek jogainak biztosítását szolgálják. Magyarország, amelynek a térségben nyilvánvalóan nincsenek hatalmi érdekei és amelyik ma már egyetlen szuperhatalom exponensének sem tekinthető, talán hiteles módon közvetíthetnek egy demokratikus iraki kormányzat megteremtését célzó megállapodás előkészítése során, a kurdok nemzeti jogainak érvényesítése érdekében, a palesztin kérdés mindkét fél számára elfogadható rendezése körül. Budapest és Jeruzsálem között konstruktív együttműködés alakulhatna ki mindezekben az ügyekben.
Ezeken túlmenőleg mit remélünk a magyar zsidóság számára a magyar és a zsidó állam kormányfőinek első találkozásától?
Várjuk mindenekelőtt annak a fölismerését, hogy ez a találkozó történelmi jelentőségű. Annak kell lennie, túl kell mutatnia a hétköznapi politika gyakorlatias feladatain és céljain. Kifejezésre kell juttatnia, hogy Magyarország és Izrael között különleges a viszony. Ezt nem csak az a – két ország kapcsolatában szokatlan és különleges – tény határozza meg, hogy Izraelben mintegy negyedmillió magyar ajkú, vagy magyar nyelvterületről származó zsidó él, hanem elsősorban az, ami a negyvenes évek első felében történt a magyarországi zsidósággal az akkori rezsim bűnéből.
Antall József izraeli látogatása kapcsán azt is várja és reméli a magyar zsidóság, hogy a kormányfő – akinek demokrata mivoltában és politikai tisztességében nem kételkedünk – módot talál arra, hogy az antiszemitizmus már korábban megtörtént elítélésén túl megszabadítsa pártját és politikáját azoknak a személyeknek a tehertételétől, akiket a demokratikus közvélemény egy burkolt antiszemita tendencia hordozóinak tekint.
A kormányfő jeruzsálemi megnyilatkozásainak hitelét, szavai súlyát bizonyára növelné, a magyarországi zsidóságot pedig megnyugtatná és bizalommal töltené el, ha a kormányzat véget tudna vetni bizonyos – ma még remélhetőleg csak marginális – elemek részben nyílt zsidóellenes uszításának, s ha a rendőrség kinyomozná és a bíróság elítélni a zsidó temetők meggyalázóit, a gyűlöletet szító titkos röplapok gyártóit. A jogrendbe vetett hitünket és a biztonságérzetünket megerősítené, ha a magyar demokratikus kormányzat hathatós figyelmeztetésben részesítené azokat a kannibáli literátorokat, akik némely orgánumokban szüntelenül a zsidóságot káromolják.
Várjuk a miniszterelnök izraeli tárgyalásaitól azt is, hogy elhangozzék: az 1938-1945 közötti súlyos jogsértéseket, a magyar zsidóság sérelmeit ugyanolyan mértékben és semmivel sem később kell jóvátenni, mint a magyar társadalom más rétegeinek 1945 után a kommunista diktatúra által okozott sérelmeit.
Szeretnék, ha a magyar kormány, mely annyira fontosnak tartja – és méltán – a külországokban élő magyar kisebbségek kultúrájának fennmaradását, idehaza pedig a különféle etnikumok kulturális sajátosságainak ápolását, a hazai zsidó kultúra kibontakozását is elősegítené a kultúra pluralizmusa nevében. Ezt legelébb is azzal szolgálhatná, ha elősegítené a zsidó közösségektől elvett intézmények, épületek visszaadását, vagy legalább azt tenné lehetővé, hogy ezek valamelyikében méltó színvonalú zsidó kulturális központ létesüljön.
A magyar-izraeli kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok biztatóan fejlődnek az együttműködési megállapodás 1989 decemberében történt aláírása óta. A technológiai fejlesztés terén, a gazdaság modern húzóágazatainak kiépítésében, a mezőgazdaság korszerűsítésében, a szolgáltatási szféra egyes szektoraiban kiváltképp nagy lehetőségek nyílnak Magyarországon az izraeli üzleti körök előtt.
Magyar részről indokoltan számítanak arra is, hogy Izrael az eddiginél inkább latba veti nemzetközi befolyását és gazdasági kapcsolatait annak érdekében, hogy a külföldi tőke közreműködjék a magyar gazdaság föllendítésében. Ám hiba lenne, ha ez utóbbi tekintetben bárki is irreális várakozásokat táplálna, és ha azok netalán nem valósulnak meg, akkor „a nemzetközi zsidó tőke” vagy éppen a hazai zsidóság elleni vádaskodásra látna okot.
A magyar külügyminisztérium egyik dokumentuma indokoltan hangsúlyozza, hogy „a magyar-izraeli együttműködés jelentősége jóval túlmutat a két ország határán. Politikai, gazdasági és humanitárius téren egyaránt érezhető ennek hatása. Gyakorlatilag valamennyi, Izraellel kapcsolatos lépésünket figyelemmel kísérik nemcsak a nemzetközi zsidó körökben, de Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is”.
Hozzátehetjük: ugyanez érvényes a bánásmódra is, amiben a magyar demokrácia kormánya a hazai zsidóságot részesíti.
Címkék:1991-05