Add vissza a gyerekkoromat…

Chagall-galéria

Ha kinézek az utcára, előttem az iskola kapuja.

Látom a gyerekeket, többen autóval jönnek. A szülők munkába menet teszik le gyermekeiket, és nyilván ugyanúgy búcsúznak tőlük, mint ahogy búcsúztatták valamikor a régi szülők a régi gyerekeket: Légy jó, kisfiam! Figyelj szépen, dolgozz szépen!

Sok-sok iskolakezdésen túl, egy pedagógus életútja ez. Elmosódnak az évek, az iskolák, de az az iskolakezdés égve él bennem, kitörölhetetlen.

Mindannyian sérültek, begyógyulatlan, kiheverhetetlen sebekkel: tanárok, gyerekek. Talán túlságosan is korán fogtunk hozzá, hogy valahogy elkezdjük az életre szoktatni ezeket a felsebzett lelkeket: magunkat és a többieket is. Zsidó gimnázium 1945.

*

A gyerekek szeméből is kitörölhetetlen a történelem, mely kitépte őket az iskolából, kitépte belőlük gyermekkorukat. Emlékeik félelmetesek. Az ő élet-iskolájuk megtanította őket hazudni, hazudni nevet, vallást, megtagadni önmagukat.

A Mauzi, ahogy otthon nevezték. Őt a családjával a Dunába… A másik meg közel ment a gettó falához.

És a Steiner Cica? Vele a Svéd Konzulátuson találkoztam 44-ben. Kis batyujával állt és várt valamit. A házbelieket a határig terelték, a felnőtteket továbbvitték, a gyerekeket otthagyták. Két kislány, úgy tízévesek voltak, jöttek haza (?), hazafelé. Mennyi hazugság és mennyi emberséges segítség kellett ahhoz, hogy visszajussanak. Úgy tudom Cicát valami gyerekbetegség vitte el.

Az osztályomban tizenkét kislány ült 45 tavaszán. Mindegyik szép volt. Igazi gyerekeknek látszottak. Közülük kettőnek voltak csak meg a szülei. Március volt. A legrövidebb iskolaév, amire emlékszem. Magda, aki akkor a tizenkét kislány között ült az iskolapadban, határozottan emlékszik, rájuk bíztam: rajzoljanak, amit akarnak! Azt sem tudom, honnan szereztünk papírt, ceruzát. De ők rajzoltak. Rajzolták, ami bennük volt. A múltat, a jelent.

*

A lányok, akiknek a rajzai a kezemben vannak, szanaszét szóródtak a világban. Ma tisztes nagy- mamák ők, akiknek az unokái nyilván nem kíváncsiak a nagymama őskori emlékeire, amiről annyira nem jó beszélni.

Én mégis nekik ajánlanám ezeket a rajzokat. A tizenkét kislány, 1945-ben készített és mindmáig meg- őrzött rajzait, melyeket a Chagall Galéria (Garay u. 48.) állít ki november 17-től december 13-ig.

Kertai Klára

A Szombat e havi számát a gyermekrajz kiállítás anyaga illusztrálja.