A zsinagóga gyönyörűsége
Bár méreteiben a Dohány utcai megelőzi, a legszebb magyarországi zsidó-templomnak a szegedit tartják. Valóban lenyűgöző. A város polgári felvirágzásának idején, a század elején emelték, s vele, a jómódért is, hálát adtak az Örökkévalónak bőkezű építtetői. Legmagasabb pontja egy 16 emeletes ház magasságával ér fel, padsoraiban 1340-en foglalhatnak helyet. A város egyik látványossága. A turistaszezonban, főleg az ünnepi játékok idején naponta százak keresik fel, hogy megcsodálják.
Hogyan is írhatjuk le szépségét azok számára, akik még nem látták? Külseje a mór-szecesszió hatását kelti, kupolái barokkosak, de művészi összhangban találunk rajta utalást a bizánci, gótikus és román stílusra. Belső falait csontfehérre festették, a rajtuk levő ornamentikát és az ablakokat díszítő szentföldi növények és ásványok rajzait kékre és aranyra. A tóraolvasó asztal, az omemor lapja jeruzsálemi márvány, a frigyszekrény ajtaja cédrusból készült, a hétágú gyertyatartók pedig a jeruzsálemi szentély menórájának másolatai. A tóraszekrény feletti körívben héberül és magyarul áll: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!
A tervezők még arra is figyeltek a hagyományok keresésében, hogy a bibliai szövegeket egy ezeréves tóra betűivel írták ki.
Mit tettek mindezekhez az utódok? Márványtáblákat az előcsarnokba a soá áldozatainak nevével. (Még az elmúlt hónapokban is véstek rájuk.) És két fekete kőkoporsót, a legvédtelenebbekre, a legidősebb és a kisded mártírokra emlékezve.
Kérdés az is, hogy míg az elmúlt évtizedekben a gyalázatos gondatlanság miatt jelentős számú zsinagóga elpusztult, a szegedit kik segítették ismét a régi fényében ragyogni? Köszönhető ez a fogyatkozó létszámú, de templomához ragaszkodó kilének, a tízéves felújításhoz hozzájáruló állami dotációnak, a zsinagógát körülvevő parkot teremtő és a hozzá vezető utakat aszfaltozó önkormányzatnak, és mindenek előtt annak a Szegedről az USA-ba elszármazott, névtelenségét kérő hittestvérünknek, aki dollár százezreket adott!
Szegeden az első zsinagóga 1803-ban épült fel, bár zsidók a városban már a mohácsi vész előtt is éltek. A hitközségi élet pedig – a levéltárban őrzött feljegyzések tanúsága szerint – 1788-ban indult meg, akkor első emberüknek Spitz Izraelt választották meg. Ma a hitközség elnöke dr. Gráf Imre,. a Centrum Áruházak nyugdíjas gazdasági igazgatója. Szobájában a két főrabbi, Löw Lipót és fia, Löw Immánuel mellszobra, és egy nagyalakú vastag könyv. Benne szépséges kaligráfiájú héber írással a múlt század második felében elkezdett anyakönyvi bejegyzések. Az utolsó 1944-ben íródott. A rasekoltól tudom meg, hogy félezer emberről tudják a városban, hogy zsidó, de közülük csak 250-300 kötődik valamilyen formában a közösséghez: legalább a nagy ünnepeken megjelenik, vagy a kulturális rendezvények résztvevője. Néhány rangos értelmiségi hosszú évek után ismét jelentkezett soraikba. Nem kérdezték tőlük, hogy magatartásuk változását a demokratikus átalakulás során élvezett vallásszabadság indította el, vagy hogy nyugdíjazásukkal karrierjük befejeződött. Akadtak olyanok is, akik azért lépték át a hitközség épületének küszöbét, hogy kárpótlási igényükhöz kérjenek igazolást. Ennek ellenére tucatnyinál alig többen kapják az elmúlt ősz óta a szánalmas összegű nyugdíj-kiegészítést. A szegedi hitélet vezetője 1987 közepe óta a ma 36 éves Jári Zoltán rabbihelyettes. Akkor még többen várták tőle a tanítást, a lelket melengető szavakat. A zsinagógán kívüli kapcsolatteremtést az idősekkel kezdte, közülük is a legelesettebbekkel, a „holocaust öregeivel”, család nélkül maradt magányosokkal. Járta otthonaikat, sokszor csak meghallgatta azokat, akikre napokig nem nyitnak ajtót. Éppen az idősekkel való barátkozás segítette a fiatalokhoz, egy-egy nagyapa vagy nagyanya unokáját, rokonát „rendelte be”.
Talmud-Tórára. Néhány hónap után 17 gyerek járt Jári Zoltánhoz. Sikeres működésének látszólag ellentmond, hogy jelenleg mindössze három tanítványa van. A magyarázat egyszerű: a nevelés, a tanítás hatására ébredt fel tanítványaiban és erősödött meg olyannyira a zsidó öntudat, hogy többen rávették szüleiket az alijázásra, mások pedig Erecben tanulnak. így „vesztette el” a többi között a három Berényi fivért, akikkel a rabbihelyettes legutóbbi izraeli tanulmányai idején Jeruzsálemben beszélt. Véleménye szerint Budapestre is azért költöznek többen, mert ott inkább élhetnek zsidó közösségben.
A templomba járó fiatalok száma gyarapodott, legalább a tanév ideje alatt. Negyven izraeli diák tanul az orvosi és a tudományegyetem különböző fakultásain. És ha tanulmányaik engedik, együtt szórakoznak a helyi zsidó fiatalokkal.
A rabbihelyettest legjobban életfilozófiája jellemzi: imádkozni, tanítani, segíteni és tanulni!
*
Szeged egyik legismertebb személyisége, a magyar fotóriporterek doyenje, a város Pro Űrbe kitüntetettje a 94. évében is hál’Isten egészséges Liebmann Béla. Lakásának falán és albumokba zsúfolva a város majd hetven évének általa megörökített eseményei: utcaképek a 20-as évekből, az első szabadtéri színházi előadás, Az ember tragédiájának jelenetei 1932-ből, számos fényképen Löw Immánuel, a világhírű rabbi és botanikus. Ezekhez hasonló számban a Szentgyörgyi Albertról készült híres felvételek: az egyiken górcsövét nézi, a másikon pipázik, a harmadikon korcsolyázik. Nem kevésbé értékesek az akkori, később híressé vált szegedi fiatalok portréi: Radnóti Miklós, Ortutay Gyula, Buday László. Liebmann lefényképezte a szegedi munkaszolgálatosokat és a keretlegényeket, az 1944 márciusában bevonuló német csapatokat, a háborúban raktárrá lett zsinagógát, az őrtálló szovjet katonát, az 1945 utáni vezetőket, köztük Balogh István plébánost, Dénes Leó polgármestert, a városban szónokló Rákosit, Rajkot, Vast, az 1956 utáni helyi, kulturális eseményeket, a híressé vált művészeket: Vaszy Viktort, Domján Editet, Gregor Józsefet…
A képek egy sikeres, mégis tragikus élet dokumentumai. Sikeres, mert a mester riportjai nemcsak a szegedi lapokban jelentek meg, hanem olyan országos orgánumokban, mint a Tolnai Világlapja, a Pesti Hírlap, számosat pedig átvett a külföldi sajtó is, ezek mellett pedig jól menő fotó szaküzlete tette vagyonossá. Életének második fele mégis boldogtalan, mert gyönyörű felesége és kislánya ausztriai deportálás során szinte a felszabadulás pillanatában pusztult el. Elmulasztott menekülési lehetőségükről olyan részletességgel és érzékletesen beszél, mintha az hetekkel ezelőtt történt volna. Ma is felkeresik még egy-egy újságcikk illusztrálásáért, vagy „sztoriért”. Közel mégis csak a hitközség áll hozzá.
*
A zsinagóga zárva. A téli hónapokban nem tudják fűteni. Imádkozni a hitközség épületében, a kicsiny, de szintén felújított kultúrteremben gyűlnek össze. Azt kevesen tudják, hogy a zsinagógán végzett 10 évi munka kevés volt, a renoválás folytatódik, és még 150 millió(!) forint kell a teljes befejezéséhez. Vajon a nem is oly távoli jövő évszázadban lesz-e majd, aki odajár?
MbJ
Címkék:1992-02