A zsidóság Angliában

Az első zsidók Hódító Vilmossal, 1066-ban jelentek meg a szigetor­szágban, 1290-ben azonban kiűzték őket 1492-től, a spanyolországi zsi­dóság kiűzetése után valószínűleg marannusok is betelepültek az or­szágba. Cromwell a 17. században aztán újra megengedte a zsidóknak, hogy Angliában éljenek, habár az 1290-ben kibocsátott rendelkezést nem mondta ki semmisnek. Ezt kö­vetően Hollandiából érkeztek sze­fárd zsidó bevándorlók. Az ezután Lengyelországból bevándorlók már szilárd szefárd hitközségeket talál­tak ott, amelyekbe nem tudtak beil­leszkedni, így megalapították a ma­guk askenázi hitközségét és zsina­gógáját, amelynek első rabbija Hamburgból került oda.

Az angliai zsidók szervezkedése 1840-el indult meg; a következő év­ben alapították meg a Jewish Chronicle-t, mely máig az ottani zsidó közösség legjelentősebb lapja.

Az első országos főrabbit 1845-ben választották meg Nathan Adler személyében.

*

1881-ben nagy zsidó kivándorlási hullám indult meg az orosz és len­gyel területekről, amely százezer zsi­dót hozott Angliába. Az addig har­mincezer főnyi angol zsidóság ere­jét mutatja, hogy ezt a hatalmas tö­meget magába tudta fogadni. A ko­rábbi diszkriminációk ellenére is ez a zsidóság az idők folyamán képes volt társadalmilag és gazdaságilag integrálódni, és sikerrel küzdött tel­jes egyenjogúsításáért. Politikai be­folyása is megnőtt, és világviszony­latban vezető szerepet töltött be a zsidók jogainak védelmezésében.

1938 novemberét követőleg, a Né­metországban lezajlott országos pog­rom után az angol zsidóság tízezer menekült gyermeket fogadott be.

Ma 330 ezer zsidó él Nagy-Britanniában, húszezerrel kevesebb, mint 1950-ben. A 45 évesnél fiatalabbak között a férfiak vannak többségben, az idősebbek körében viszont két­szer annyi a nő, mint a férfi. Az angol zsidók 65 százaléka ma Lon­donban, a város bizonyos kerületei­ben összpontosul. Viszonylag népes közösségek találhatók még Man­chesterben, Leedsben és Birminghamben; a maradék szétszórtan él vidéken.

*

Vallási tekintetben az ultraortodoxtól a reformhitközségekig min­den irányzat jelen van. A fiatalabb nemzedék körében tapasztalható az ortodoxia némi térnyerése, és van­nak olyan fiatalok is, akik hangsú­lyozzák zsidóságukat, sőt a nyilvá­nosság előtt demonstrálják is azt. Másfelől érvényesül az asszimilációs tendencia is. Az angliai zsidók zsi­dóknak és angoloknak érzik magu­kat, és a „kettős lojalitás” nem probléma számukra.

(A bázeli Jüdische Rundschau nyomán)