A zsidók és az alkohol

A zsidókban előforduló, az alkoholfüggőség kockázatát csökkenteni képes gén-variánsok felfedezése jó hírt jelent, ám más potenciális veszélyeket rejt magában

Arnie Goldfein 11 éves kora óta em­lékszik a likőr ízére. „Egy zsinagógában voltam és az egyik öreg lehajimot mon­dott. Aztán adott egy snapszot” – mesé­li a most 51 éves számítástechnikai ta­nácsadó, aki a New York állambeli Queens-ben él. „Ekkor, vagyis tizenéves éveim elején kezdődött az alkohol utá­ni emésztő vágyakozásom, és egészen 34 éves koromig tartott, miközben egy percig sem gondoltam arra, hogy bármi­lyen problémám lehet. De nem én vol­tam az egyetlen. Számos más zsidót is­mertem, aki alkoholista volt.”

Talán így történt De egy új tudomá­nyág eredményei megerősíteni látsza­nak azt a régi hiedelmet, hogy a zsidók nem válnak alkoholistává, azaz büntet­lenül ihatnak. Mások viszont attól fél­nek, hogy csökkenhet azon zsidók szá­mára létrehozott segítő szervezetek szá­ma, amelyek e populáció alkoholistái számára nyújtanak segítséget.

A legfrissebb kutatás felhívja a figyel­met arra, hogy 20 és 40 százalék közé te­hető a zsidó népességen belül azon egyedek száma, akik rendelkeznek az ADH2*2 jelzéssel ellátott, ritkán előfordu­ló génnel, mely úgy tűnik, hogy erősíti az alkohol hatására fellépő kellemetlen reakciókat, csökkentve ezáltal a függőség kialakulását. A zsidók nagyobb hányadá­ban fordul elő ez a variáns, mint más cso­portoknál, így például a svédek, a néme­tek és a törökök esetében. Ugyanakkor más népeknél (pl. a kínaiaknál) szintén találkozhatunk – ráadásul igen nagy szá­zalékban – a szóban forgó génvariánssal.

A legújabb kutatás megerősíti azt a vé­lekedést, hogy a zsidók nem iszákosak. A felfedezés ugyanis nyilvánvalóan azt sugalmazza, hogy ez a génvariáns annyi­ra hatékonyan működik, hogy sok zsidó csak azután válik alkoholistává, miután hosszabb időt tölt el egy olyan kultúrá­ban, ahol az iszákosság megszokott do­log. (Az még nem teljesen világos, hogy egy alkoholista apa vajon csökkenti-e a génvariáns védő hatását.). Az elmélet igazolása során a kutatók két, olyan el­lentétes alkoholfogyasztási szokásokkal bíró csoportot vizsgáltak, mint az oro­szok és az izraeliek. Oroszországban ugyanis az alkoholfogyasztás a világon az egyik legmagasabb szintű, míg Izraelben az egyik legalacsonyabb. Amerikai sza­kértők mintegy hetven – huszonkét és hatvanöt év közötti – izraelit vizsgáltak meg, akiket múltbéli és jelenlegi alkohol­fogyasztási szokásaikról faggattak. E cso­port három részre volt osztható; askenázi bevándorlókra, akik az egykori Szov­jetunióból érkeztek 1989 után, Izraelben született askenáziakra és izraeli születé­sű szefárdokra. A „kijózanító” eredmé­nyeket az Alkoholizmus című tudomá­nyos újságban publikálták.

A gén védő hatása nem volt olyan mér­tékű az Oroszországból és a környező ál­lamokból származó emigránsok köré­ben, mint más tesztcsoportok esetében. Érdekes módon az orosz askenáziak 17 %-a rendelkezett a génnel, miközben a más országokból származó askenáziak 20%-os arányt mutattak fel e tekintet­ben. (Összehasonlításképp: a szefárdok 41%-a hordozza ezt a gént).

„Lenyűgöző és fontos probléma azt tanulmányozni, hogy a gének és a kör­nyezeti hatások között milyen kölcsön­hatás áll fenn” – állítja Debora Hasin, a Columbia Egyetem szakértője, aki ma­ga is zsidó. „A környezeti tényezők meg­értése segíteni fogja annak tisztázását, hogy e tényezőknek milyen hatásuk van a génekre.”

„A környezeti hatás „ésszerű hipoté­zis” – mondja Jay Tischfield a Piscataway-i Robert Wood Johnson Orvosi Egyetem genetika professzora. „Talán meg kellene vizsgálniuk egy másik, a je­lenlegi Oroszország területén élő cso­portot, bár pillanatnyilag Izrael tűnik e célra a legalkalmasabbnak.”

Bonnie Sussman a JACS vagyis a Zsi­dó Alkoholisták és Kémiai Szerek Függő­sége Alatt Állók Szövetségének vezetője igencsak aggódik a kutatás másik tanú­sága miatt. Ahogy ő látja, az ilyen kuta­tások egyetlen „eredménye” az, hogy jobban meggyőzze a zsidó szervezete­ket arról, hogy támogassák az asszimilá­ció elleni küzdelmet és csökkentse a zsi­dó alkoholisták támogatását. „Ez ször­nyű hír” – mondja Sussman. A JACS nonprofit szervezet, amely pártfogói csoportokat tart fenn az USA-ban, Kana­dában és Brazíliában. Izraelben a Zsidó Családok és Gyermekek Szolgálata, egy szociális szolgáltatásokat nyújtó szerve­zet védnöksége alatt működik.

„Az ilyenfajta következtetések csak erősítik az alkoholista emberek stigmatizáltságát. Növelik elszigeteltségüket és szorongásaikat, s olyan érzést kelte­nek bennük, mintha valamilyen zsidó genetikai sérülés hordozói lennének. Persze el kell ismernünk, hogy az is kö­vetkezik ebből, hogy ha kijavítjuk a gént, meggyógyíthatjuk a betegséget is. De még fényévekre vagyunk az ilyen tí­pusú terápiáktól.”

Jakov Ortnak szintén nincsenek ínyé­re a kutatás eredményei. A The New York Times speciális csoportjának és marke­ting szolgálatának vezetője New York egyik ultraortodox negyedében élt, ahol igen élesen elutasítják az alkoholizmust. „Frusztrációt kelt bennem” – mondja Ort, aki tíz évvel ezelőtt kezdett kigyógyulni alkoholizmusából, melynek során igény­be vette JACS szolgáltatásait is. „Ez a ku­tatás megerősíti azt a mítoszt, hogy a zsi­dók nem érintettek az alkohol-problémá­ban, ezért a zsidó alkoholisták némelyi­ke csak vonakodva fordul orvoshoz.”

A maga részéről Hasin kétségbe vonja ennek valószínűségét. Sőt megjegyzi, hogy az askenázi zsidók legalább 80, míg a szefárdok 60%-a nem rendelkezik a gén védő hatású változatával, s ez kön­nyen érthetővé teszi azt a megállapítást, hogy a zsidók sebezhetők maradtak az al­koholizmussal szemben. Időközben Ha­sin megpróbál egy minden eddiginél na­gyobb – 2000 ember részvételével szer­vezett kutatást tető alá hozni, annak érde­kében, hogy „képesek legyünk alaposab­ban feltérképezni a gének és a környezet között fellépő kölcsönhatásokat.” „Az emberek ismerni akarják a genetikai ha­tásokat” – jelenti ki Hasin. „Ha megértjük a betegségek genetikai hátterét, jobb ke­zeléseket leszünk képesek kidolgozni.”

„A különböző génvariánsok felfedezé­se egyszerre áldás és átok – mondja Arnie Goldfein. – Azt gondolom, hogy a génhordozók számára pozitívumot je­lent, hiszen védelmet nyújthat a függővé válás ellen. Ugyanakkor állandósíthat egy hamis érzést, ami másfajta problé­mát hordoz magában.”

A The Jerusalem Report alapján

Pessl Gábor