A zsidó kultúra napja, 2001

A zsidó kultúra napja, 2001

Ezt az eseményt a rendszerváltás után a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület ta­lálta ki és szervezte meg. A kilencvenes években évente egyszer megrendezett kulturális nap nem hozott átütő sikert, nem került be tartósan a magyar kultu­rális élet fősodrába, többségükben a zsidó szervezetek törzstagjai látogatták. Mégis roppant fontos volt, hogy e fogalom közismertté vált. A hatalmas lendülettel induló és egy ideig a Hitközség vetélytársának látszó Egyesület azonban nem tudta megtörni az előbbi politikai és pénzügyi hegemóniáját, és így esett, hogy a Hitközség „átvette” a copyright által nem védett kezdemé­nyezést. Négy éve indult útjára a „Nyári Zsidó Fesztivál” című, sok tízmilliós költségvetéssel dolgozó, profi szerve­zésű, monstre rendezvénysorozat, amely egyenetlen színvonala mellett is számos komoly, minőségi programot kínál az érdeklődőknek (többnyire a külföldiek pénztárcájához szabott, bor­sos áron). E rendezvény lett része a „Zsidó Kultúra Európai Napja” névvel, idén szeptember 2-án első ízben rende­zendő, húsz országban zajló ünnepség­nek. A komoly médiakampánnyal dolgozó Zsidó Fesztivál mellett elszürkült, érdektelenné vált az Egyesület által vál­tozatlanul megtartott zsidó kultúra nap­ja. A hitközségi kulturális héttel azonos műfajú rendezvényeire néhány tucat lá­togató volt kíváncsi.

Két éve azonban az egyesületi ren­dezvény föltámadt hamvaiból. Miután világossá vált, hogy a hitközségi költ­ségvetéssel nem versenyezhetnek szakítottak a hagyományos műfajokkal, és a tartalmi újítás útjára léptek. A könyv- és műkincsárverés már a tavalyi rendezvények között is szerepelt, míg a drámaíró-verseny idén jelent meg először.

A hagyományos jellegű rendezvényekből csak egy koncert maradt: a Kaláka együttes adta elő százfőnyi hallgatóságnak a „Volt egyszer egy kis zsidó” cí­mű lemezének dalait. A Tivoli színház­ban tartott, a kor követelményeinek megfelelően már internetről is követ­hető könyvárverésen mintegy 150 tétel szerepelt, amelyek közül tíz híján min­det elvitte a hatvanfőnyi közönség és a tíz internetes licitáló. (Amúgy a világhá­lóról mintegy huszonötén követték az eseményeket.) A profi szervezés ellen­ére a pénzbevétel elmaradt a tavalyitól, legtöbb esetben olyan késhegyig menő licitálás sem folyt, mint az elmúlt évben. A legnagyobb érdeklődés Nagy Lajos: Találkozásaim az antiszemitizmussal cí­mű könyve iránt mutatkozott, 2500 fo­rintról 22 ezer forintra verték fel az árát.

Színházlátogatók számára ínyencségnek ígérkezett a drámaíró verseny: szombat este három napihírt sorsoltak ki három drámaíró között, akik másnap délig megalkották művüket, három szí­nészcsapat délután elpróbálta, este pe­dig előadta a színdarabokat. Siposhegyi Péter egy 1848-as napihír alapján alkotta meg „Három nő, vér, szabad­ság” című darabját. A kissé talán túl hosszúra sikerült, ám kétségkívül szel­lemes mű színvonalát a színészi teljesít­mény is emelte. Különösen Bánffy György alakítása volt emlékezetes, aki négy szerepben lépett a közönség elé, és szemmel láthatóan élvezettel bújt egészen különböző figurák (öreg zsidó családapa, demagóg magyar politikus, stb.) bőrébe. Toepler Zoltán kopor- Show című darabja egy 1922-ből szár­mazó morbid hír (halottszállítás Amerikából Európába) még morbidabb feldol­gozása volt. A harmadik színművet Hor­váth Péter írta, Április bolondjai cím­mel. A kedves-bájos, sok viccel megtűz­delt darabot Kézdy György szereplése tette igazán élvezhetővé. Az író jó szándéka és a szereplők lendülete feledtette a hagyományban jártas néző számára feltűnő apró képtelenségeket, mint amilyenek az összetett kézzel imádkozó vallásos zsidó, a szombati sófárfújás emlegetése vagy a hevesvérű udvarlóját a nagypapától tanult talmudi idézetekkel csitító mai kislány jelenetei voltak

Kár, hogy az igazán szórakoztató színházi előadáson a Tivoli színház 150 fős nézőtere sem telt meg, noha az egyfős szervező gárda (Deák Andrea) a lehetőségekhez mérten igyekezett a médiát informálni: a Pesti Est és a Pes­ti Műsor valamint több internetes hon­lap is közölte a programot, a Népsza­badságban pedig mínuszos hír tájékoztatott a rendezvényről. Hirdetésre azon­ban nem futotta a szerény büdzséből, a közönség körében így többnyire a zsi­dó rendezvényekről jól ismert arcokat láthattuk.