A Vészkorszakról – röviden
Asher Cohen: Soá. Cserépfalvi-Múlt és Jövő, Bp., 1994, 115 oldal, 250 forint
Amikor két évvel ezelőtt először vettem kezembe Asher Cohen haifai professzor légiesen karcsú Soá-monográfiáját, azt kérdeztem a szerzőtől, hogyan jutott egyáltalán eszébe, hogy a Vészkorszakról ilyen röviden írjon, holott azt a Soá-szakirodalom „klasszikus” szerzői (Raul Hilberg, Martin Gilbert, Leni Yahil) 800-1200 normál nyomtatott oldalon próbálták földolgozni.
Asher Cohen jellegzetes, csendes, szerény mosollyal, szinte szabadkozva azt válaszolta, hogy neki eszébe sem jutott volna mindössze 120 gépelt oldalon megpróbálni összefoglalni az 1933-1945 közötti szenvedéstörténetet, de a lehetetlennek tűnő terjedelmi korlátok kihívásának nem tudott, nem is akart ellenállni. A párizsi Cerf Kiadó „Bref” (magyarul: rövid, tömör) sorozatának 28. darabjaként látott napvilágot 1990 tavaszán Asher Cohen munkája. Igen előkelő társaságban, hiszen a francia szellemi élet jelesei ilyen terjedelmű kötetek szerzőiként megírták az Evangéliumok, az inkvizíció, a vegetarianizmus, a mormonok stb. történetét.
Köszönet és hála a Cserépfalvi Kiadó és a Múlt és Jövő illetékeseinek, valamint D. Moskovitsnak, hogy négy évvel a párizsi kiadás után immáron magyarul is megjelent az első holocaust-monográfia. Amely egyébként bővebb, mint a francia eredeti, ugyanis a szerző a magyar olvasók kedvéért jelentősen átdolgozta, és nagyobb terjedelemben írta meg a magyar holocaust történetét. Nem szeretném, ha félreértenének: Asher Cohen könyve természetesen nem mond el mindent („mindent” az eddig megjelent több tízezer memoár, regény, szakkönyv és tanulmány sem mondott még el) a zsidó Vészkorszakról. De úgy vélem, a haifai egyetem professzora túl szerény, mikor munkáját így jellemzi: „Ez a könyv csak a történtek fő vonásaira utal, s így a teljes képnek csupán keretéül szolgál.”
Asher Cohen anélkül, hogy akár csak érintené is a Soá-szakirodalomban dúló, olykor igencsak éles vitákat, csaknem minden vitatott kérdésben világosan állást foglal. Raul Hilbergnek annak idején, amikor 1961-ben megjelent monumentális holocaust-monográfiája, bírálói elsősorban azt vetették a szemére, hogy művéből tulajdonképpen hiányoznak a zsidók. Hilberg aprólékos pontossággal leírta a német megsemmisítő gépezet működését (döntően a német levéltári forrásokra támaszkodva), de magukról a zsidókról csak mint az üldöztetések passzív alanyairól, pontosabban tárgyairól írt. Asher Cohen, a legfrissebb szakirodalom alapján (nem utolsósorban saját magyar Haluc-ellenállási kutatásaira is támaszkodva), külön fejezetben tárgyalja a zsidó ellenállást, világosan kimutatva, hogy nem csak az tekinthető ellenállásnak, amikor a varsói gettóban fegyvert ragadnak a fiatalok.
A szerző gyökeresen szakított az eddigi holocaust-szakirodalom feldolgozási módszerével is: nem országonként írta meg, hanem szoros kronológiai rendben haladva mindig európai körképet rajzol. A fejezetek tagolása csak így érthető, az olvasó így jobban megérti, hogy egy adott évben mi történt az egyes országokban a zsidókkal. Ha például az 1938-as zsidótörvényeket vesszük szemügyre, akkor mindjárt jobban megértjük és európai összefüggésekben látjuk, hol helyezkednek el a magyar antiszemita törvényhozók. A fasiszta Olaszországban, a királyi-önkényuralmi Romániában és Magyarországon szinte egy időben születtek meg a zsidótörvények. Tömör elemzésük meggyőzi az olvasót: „A magyarországi zsidóság helyzete a román, illetve olasz viszonyokhoz képest félúton helyezkedik el.” (25. o.) Az egy időben zajló nyugat-európai és kelet-európai események együttes tárgyalása révén megértjük, hogy Magyarország korántsem folytatott teljesen eredeti zsidópolitikát 1938-1944 között: az olaszok, románok, bolgárok, de még a szlovák bábállam vezetői is, ha elszánták magukat, meg tudták védeni zsidó állampolgáraikat. Más kérdés, hogy a román illetékesek Besszarábiában, majd egész Ogyesszáig tízezrével öldökölték a zsidókat, a bolgárok a trákiai és makedónjai zsidókat engedték Auschwitzba hurcolni, és a szlovák kormány is csak a nemzetközi tiltakozás, elsősorban a Vatikán diszkrét nyomásának hatására állította le a zsidók deportálását. Asher Cohen 525 oldalas monográfiát szentelt a franciaországi zsidóüldözések és zsidómentések történetének, ezért érthető, ha a nyugat-európai részek leírásánál a francia tűnik a legkidolgozottabbnak.
A magyarországi holocaust-szakirodalom, köszönhetően nem utolsósorban a Cserépfalvi Kiadónak, az elmúlt években szépen gyarapodik. E könyvet a magam részéről elsősorban a gimnáziumi történelemtanároknak ajánlom melegen. Asher Cohen egyetlen szót sem veszteget a holocaustot tagadni próbálók „érveinek” cáfolására. Ő csak a Soá történetét írta meg. Remélhetőleg utat törve saját és kollégái holocaustmonográfiái hazai megjelenése számára…
Címkék:1995-06