A törvényhozó bíró

Aharon Barak, Izrael Állam egy éve hivatalban lévő leg­felsőbb bírája politikai csaták kereszttüzében áll. A polgári jogok kiterjesztése, a végrehajtói hatalom meg­nyirbálása, a törvények bírói kontrollja tiszteletet ébreszt a jogállam híveiben, viszont irritálja a törvényhozást és felbőszítette az expanzióban lévő ultraortodoxokat, akik már halálos fenyegetéseket is küldtek neki.

Barak dominanciája az izraeli jogásztársadalomban példa nélküli. Ma az emberek jelle­mezni akarják öt, olyan sza­vakat használnak, mint az „ilui”, ami a jesivák világában a zseni héber megfe­lelője. Barak az izraeli jog hat különbö­ző ágában írt könyvet, vagy társszerző­je volt legalább egy-egy ilyen témájú je­lentős műnek. Az ügyvédek rendszere­sen az ő munkáiból vett idézetekkel ér­velnek előtte a bíróságon.

Barak egyik legfőbb törekvése, hogy a korlátozottnak vélt polgári jogi törvé­nyeket átfogó rendszerré alakítsa, és – Izrael történetében először – bevezesse a törvények bírói felülvizsgálatát. Már eddig is közreműködött az Izraeli Leg­felsőbb Bíróság egyik kulcsszerepének kibővítésében: mint egyfajta alkotmánybírósághoz, az állampolgár közvetlenül is fordulhat ide, ha valamely kormány­zati intézkedést kifogásol (Izraelben nincsen alkotmány). Korábban az állam­polgár csak akkor nyújthatott be kere­setet a bírósághoz, ha közvetlenül érte sérelem, most, jórészt Baraknak kö­szönhetően, a bíróság elfogad bármely beadványt, amit közérdekűnek ítél.

Barak működése óta gyakorlat az is, hogy a bíróságok kormánydöntéseket helyeznek hatályon kívül. Kikényszerí­tette rendőrségi vizsgálat alatt álló ve­zető politikusok lemondását, kinevezé­seket akadályozott meg, főügyészeket bírált felül. Intézkedései néhány politi­kussal nyílt konfliktushoz vezettek: ta­valy az ortodox pártok Barak vallásellenességére hivatkozva megkísérelték a törvényhozással megakadályozni főbí­rói kinevezését.

1993-ban egy Barak által felállított esküdtszék elfogadott egy beadványt, amely a korábban korrupcióval vádolt Arje Deri belügyminiszter lemondását követelte. Tavaly pedig, miután Mihaél Ben-Jair főállamügyész berekesztett egy vizsgálatot Rafi Peled rendőrfőnök ügyében, aki jókora árengedményekkel vett igénybe szállodai szolgáltatásokat, Barak egyik esküdtszéke utasította Ben Jairt, hogy kezdje újra a vizsgálatot. Pelednek le kellett mondania.

Ezek az ügyek csak azért juthattak el a Legfelsőbb Bírósághoz, mert kiszéle­sedett az állampolgárok keresetindítási joga, és ebben Barak főszerepet ját­szott.

Az állampolgári jogok e lankadatlan harcosa azonban nem szabad ember többé… Az utóbbi hetekben halálos fe­nyegetéseket kap telefonálóktól, akiket felbőszít a Legfelsőbb Bíróság július közepén hozott határozata, miszerint a jeruzsálemi Bar-Ilan utcát sabatkor nyit­va kell tartani, ellentétben Jichak Levy közlekedésügyi miniszter döntésével, aki úgy rendelkezett, hogy az utcát zár­ják le az imák idejére. Ezen kívül még legalább hat ultraortodox lap kezdett kampányba ellene, s a biztonsági szol­gálat attól fél, hogy ez erőszakot szít.

Baraknak már korábban is volt szük­sége védelemre. 1982-ben tagja volt annak az állami vizsgálóbizottságnak, amely a Szabra és Sabla menekülttábo­rokban történt tömegmészárlást vizs­gálta ki, és amely bírálta a Likud mi­nisztereket és a hadsereg személyzeti főnökét. Akkor is kapott halálos fenye­getéseket, ajtaja elé fegyveres őrt kel­lett állítani.

A legnyugtalanítóbb a Barak elleni kampányban annak hasonlósága a Ra­bin ellen tavaly ilyenkor folyt rágalom­hadjárathoz. Az ultraortodox tlasavua c. hetilap akkor több oldalon kíméletle­nül támadta a miniszterelnököt. A rend­őrség már lenyomozott legalább két, halállal fenyegető telefonhívást, ame­lyek nyilvános telefonfülkéből, Jeruzsá­lem ultraortodox részéből érkeztek. Bár nem találták meg a telefonálókat, az egyikük bejelentette, hogy Barakra már kimondták a kabbalista „pulza denura” átkot, ugyanazt, amit Rabinra is, halála előtt egy hónappal.

A Hasavua egyik vezércikkírója most azt írja Barakról, hogy „ő az izraeli zsi­dó élet fenntartása ellen szőtt rafinált összeesküvés vezető embere, ne tüzel­jetek vaktában! Erre az emberre kell összpontosítani a harcot, őrá, aki ve­szélyt jelent a demokráciára és a sza­badságra…” Jichak Kadourie rabbi, az idős kabbalista, akinek természetfölöt­ti erőt tulajdonítanak, és akinek Netanjahut támogató magatartása vélhetőleg hatással volt a választási eredmények­re, úgy véli: „Senkinek sem kell megöl­nie vagy megátkoznia Barakot, mert majd Isten megbünteti.”

A biztonságiak úgy vélik, kevésbé va­lószínű, hogy az ultraortodox közösség­ből egy olyan merénylő kerül ki, mint ahogy ez a vallásos cionista tábor ese­tében történt. Az ultraortodoxokra többnyire erősen felügyelnek a jesivákban, aztán pedig rögvest kiházasítják őket. A vallásos cionista férfiakkal el­lentétben nem szolgálnak a hadsereg­ben, nem tanulják meg a fegyverek ke­zelését. Ám létezik az egyedülálló férfi­aknak egy mostanában vallásossá lett jelentékeny csoportja, akik megjárták a hadsereget. És feltűnt egy újfajta büsz­keség is az izraeli eredetre („ultraorto­dox szabre”), amely öntudatosan és bátran szidalmazza a cionista államot. Mindez növeli egy „fekete ortodox me­rénylő” feltűnésének valószínűségét.