A terror elfátyolozott kultúrája
A terror elfátyolozott kultúrája
„Oszama bin Laden most már a popkultúra minden formájában megjelent” – örül az al-Dzsazíra honlapja, amely arról számol be: fiatal brit muszlimok körében nagy népszerűségnek örvend az a rapvideo, amely a szaúdi terrorvezért és a szeptember 11-i terrorista támadásokat élteti nevetve, miközben azt javasolja, vessék tűzre George Busht és Tony Blairt.
Shaikh Terra „rapművész” alkotása annyira kelendő, hogy a szigetországban működő arab kulturális egyesületek is terjesztik – intő jeleként annak, hogy érdemes odafigyelni ezekre a civil egyletekre.
Ha még csak az agresszív videoklipekről lenne szó. A brit, német, belga és francia hatóságok szeptember 11-e óta különös figyelemmel követik (és időnként be is tiltják) azokat a legális keretek között működő muszlim civil szervezeteket, amelyek – közhasznú kulturális, oktatási, vallási köntösben – valójában a militáns iszlámista ideológia előretolt bástyái, sőt nem egy esetben a terrorista szervezkedés hídfőállásai. A fejkendővita nemcsak arról szól, hogy mennyi kulturális „másságot” kell tolerálnia Európának, hogy hol kezdődnek és hol érnek véget fiatal muzulmán nők egyéni jogai, a vallási identitás önreprezentációs jogai, hanem arról is: hogyan lehet megakadályozni, hogy a fundamentalista, erőszakhívő iszlámista ideológia (álságos módon a nőkre, a diákokra hivatkozva) beszivárogjon az iskolákba, a közigazgatásba, a jogrendbe.
Néhány főszervező ugyanis tudatosan teszteli, meddig mehetnek el, melyek a szekuláris Európa határai. A betiltott német „Kalifa Állam” aktivistáihoz hasonló fundamentalisták ott vannak az iskolákban, a mecsetekben, a helyi civil kezdeményezésekben, a baloldali-antiglobalista tüntetéseken. Emberi jogi retorikát használnak, hogy elnyerjék a „politikailag korrekt” európai értelmiség szimpátiáját, miközben információs hálózatokat és internetes levelezőlistákat működtetnek a kommunista „antiimperialistákkal”, izraeli és amerikai zászlókat égetnek palesztin tüntetéseken. Brit muzulmán körökben jellemző módon „felháborítónak” találták, amikor Dennis MacShane brit Európa-ügyi miniszter tavaly arra szólította fel őket: határolódjanak el jobban a nemzetközi iszlámista terrorizmustól. Az európai balos nyilvánosság az ilyesmit a kulturális-politikai autonómiába, a „multikultiba” való megengedhetetlen beleszólásnak, szinte rasszizmusnak tartja.
A londoni The Observer januári tényfeltáró riportja szerint azonban az ominózus szeptember 11-i nap óta az európai iszlámista szervezetek (amelyek csak fel- és áttételesen kötődnek az al-Kaidához) akadálytalanul újraszerveződtek, és tovább építették kis sejtekből álló szervezeti hálójukat – különösen a még nem EU-tag kelet-európai államokban, Lengyelországban, Csehországban és Bulgáriában. Hírszerzési információk szerint Nagy-Britannia továbbra is kulcsszerepet játszik az iszlámisták életében, főleg menedékhelyként, illetve logisztikai és pénzszerző (fundraising) szempontból, míg Ausztria, Németország és Franciaország elsőrangú terep fegyveresek toborzása és fegyverek bevásárlása számára. Szinte minden olasz, brit, ciprusi rendőri intézkedés, minden elfogott muszlim aktivista vagy sejt helyét azonnal két újabb kis csoport tölti be, a pénzek szinte minden esetben a kimeríthetetlennek tűnő Szaúd-Arábiából származnak. A JINSA zsidó hírszerzési portál információi szerint ma már szinte mindegyik EU-tagállamban létezik legalább egy al-Kaida sejt; ezek kommunikálnak egymással, sőt embereiket szükség esetén átküldik egymás országába, hogy a szervezésben vagy a toborzásban segítsenek.
A német hatóságok azt tervezik, hogy betiltják a szaúdi pénzekből fenntartott bonni „King Fahd Akadémiát”, amely sajtóhírek szerint az iszlám fundamentalizmust, a harcos dzsihádot, a Nyugat gyűlöletét tanítja arab diplomaták gyerekeinek. A Time magazinnak egy német önkormányzati vezető az ügyről tömören úgy fogalmazott: „Szeptember 11-e tanulsága az, hogy nem figyeltünk rájuk eléggé.”
Seres László
Címkék:2004-03