A próféta, aki életét a zsidók országának szentelte: Natonek József rabbi

Írta: Miron Eszter - Rovat: Archívum, Hagyomány

Herzl Tivadar és Nordau Miksa a cionizmus meteorjai fáklyaként vé­gigvonultak a magyar zsidó horizon­ton, s aztán csend lett. Később ki­sebb fényű hajnalcsillagok fénye vibrált lelkesített egy-egy rövid idő­re, mint: Rónai János, Szamosfalvi, Bettelheim, akiknek tanítványai és folytatói a Makkabea lelkes diákjai voltak. Komoly Ottó, Kahán Niszán, Beregi Ármin, Izsák Ede, Richtman Mózes és csoportjaik pedig már a mi korunkban vigyáztak rá Cion iránti szeretetükkel és cionista tevékenységükkel, hogy a fény ne alud­jon ki, még ha nagyon keveset is me­legített.

Az új vágányokra állított cionista történetírás alapjait az elmúlt év­század első és második felének ku­tatása keretében dr. Jiszrael Bar-Tal a héber egyetem fiatal történész-tu­dósa rakta le. Jómagam másfél év­tized csendes, de alapos munkájával iktattam be a cionista levéltár összegyűjtött anyagának soraiba a magyar vonatkozású anyagot. Ehhez tartozik az élvonalban a Natonek hagyaték is.

A Natonek papírok rendezése és tanulmányozása alatt felvetődött bennem a kérdés, mi az oka annak, hogy Natonek nem kapott még he­lyet a magyarországi cionizmus fák­lyahordozóinak panteonjában?

És ez annál is kevésbé érthető, mert Natonek József rabbi tudomá­nyosan képzett talmudikus felkészültségével a politikai cionizmus el­ső úttörője és szívós harcosa volt fél évszázaddal Herzl megjelenése előtt! Gerinces magatartással meg­hátrálást nem ismerve elsőként han­goztatta, hogy a zsidó nép hazája Erec Izrael és azt is, hogy a polgári jogegyenlőség szülőföldjükön, Ma­gyarországon jár a zsidóknak, nem mint egyéneknek, hanem mint nem­zeti kisebbségnek. Mindezt pedig fél évszázaddal Herzl feltűnése előtt tette.

Natonek József 1813-ban született egy Komárom melletti kis faluban, Kömlődön. Gyermekkorát Zágráb­ban töltötte, Talmud Tóra iskolában, anyai nagybátyja, a palotai rabbi ol­talma alatt. Későbbi talmudista ta­nulmányait Nicolsburgban folytatta, itt kapta meg a rabbiképesítő okle­velét, a „Hatarat-Horaat” a híres rabbi Nachum Trebitsch kezeiből. A jesivából hazatérve, talmudi és vilá­gi műveltséggel gazdagon felruház­va, Komáromban megnősült. Raab Annát, a neves ortodox Slomo Raab leányát vette feleségül. Slomo Raab testvére volt Eliezer Raabnak és apó­sa Stampfernek, a Petach Tikva későbbi megalapítójának. De akkor még a fiatal házas Natonek a keres­kedői pályát választotta. Ez azon­ban nem volt számára szerencsés választás.

A szabadságharcot követő két évet Natonek otthon töltötte, azután meg­hívták Nagysurányba, egy Pozsony melletti kisvárosba megszervezni egy zsidó iskolát, amelynek vezeté­sével együtt el kellett látnia a rabbi teendőit is. Először megszerezte a tanítói képesítését Budapesten, és csak azután tett eleget a meghívás­nak. Mint a nicolsburgi jesivák tan­házainak végzettje, felkészülten ér­kezik betölteni hivatását, s talán küldetését is. Briliáns szónoklatot tartott az I. Ferenc József megmene­külése örömére rendezett hitközségi banketten, a császár ellen elkövetett sikertelen merénylet után, 1853-ban. Ez volt Natonek első nyilvános köz­életi bemutatkozása.

1854-ben megválasztották jászbe­rényi rabbinak. A jászberényi hit­község tagjainak jó része az ötvenes évek elején a Monarchia más orszá­gaiból érkezett a városba. Natonek felállította iskolahálózatukat, a hit­község irodáit újjászervezte. De ki­vívta magának a város keresztény lakosságának az elismerését és tisz­teletét is. Hitközsége nevében ő fo­gadta a királyt 1857 nyarán. Ebből az alkalomból is kiváló szónoklatot tartott, amit feljegyzett a krónika.

Az emancipáció körüli közelhar­coktól, amelyet a magyar reformzsi­dóság és az ortodoxia közötti össze­csapások jellemeztek, távol tartotta magát és híveit is. Saját útján ha­ladt. Egy alkalommal a jászberényi templom szószékéről így fordult hí­veihez: „Imádkozzunk az egek Urá­hoz, hogy a magyar zsidóság sem­miképp ne nyerje el az emancipá­ciót. A mi hazánk nem itt van, ha­nem Cionban, városunk pedig Jeru­zsálem”.

Szolnok vármegye királyi és csá­szári főkapitányságáról Eötvös rend­őrkapitány aláírásával két levél ér­kezett Natonek címére: 1860. június 10-én és 30-án. Az elsőben tudomá­sára hozzák az addig tiszteletnek és elismerésnek örvendő főrabbinak, hogy az apostoli király és császár őfelségéhez intézett hódoló és köszö­nőlevélben, amelyet Szolnok várme­gye közigazgatási és vallási szervei küldenek a bécsi udvarhoz, a jász­berényi zsidó hitközség nem szerepel és ezért Natonek rabbi aláírását sem tartalmazhatja. A második levél már bírálja Natonek templomi szó­noklatának tartalmát, és tudomásá­ra hozza, hogy ezen oknál fogva megvonták tőle az aláírás jogát.

Ez a jászberényi szónoklat az első, talán a legelső megnyilatkozás a po­litikai cionizmus történetében, amely 1859-ben hangzott el, dr. Jisrael Bar-Tal szavaival „az első fecskéje a zsi­dó tavasznak”. Ez a templomi be­széd, amely Natonek meghátrálás nélküli nemzeti színvallása, két ál­lásába került: fel kellett adnia a jászberényi rabbiságot, de nem vet­ték fel a pesti Rabbisági Székre sem, amelyet a pesti hitközség meg­hirdetett és Natonek megpályázott 1860-ban.

A főrabbi Budapesten ebben az időben Benjámin Zeev Meisel volt, aki latba vetette befolyását Natonek felvétele mellett, hasonlóan a rab- binátus két másik tagja, Wahrman Jehuda és Brüll Smuél is. De az elöljáróság ellene szavazott, mert „tudomást szereztek a jászberényi templomi beszédről és más megje­lent munkáiról is, amelyekben már előre vetíti hitét: nem várunk to­vább a csodákra, kezdjük el önma­gunk felszabadítását és Cion betele­pítését. „Ennek a feladatnak akarom szentelni az egész életemet utolsó lélegzetemig.” Ez a felfogás szöges ellentétben áll az akkori pesti izra­elita hitközség hivatalos célkitűzésé­vel. Hirschler Ignác hitközségi el­nökkel az élen többek között Wahrmann Mór, Kohut, Mezei Mór és a többi elöljárósági tag ugyanis mind a magyarságba való teljes beolvadás, vallási és jogi egyenrangúsítás elé­résére összpontosították minden ere­jüket.

Natoneknek az a hitvallása, hogy a magyar zsidóságnak mint nemzeti egységbe tömörült kisebbségnek kell kivívni egyenjogúsítását, nem pedig mint egyénnek, vagy vallási csoport­nak, nem találhatott ekkor megér­tésre a hitközség két szemben álló része közül egyikben sem. Sem a neológok, sem az ortodoxok tábo­rában.

Natonek jelöltségét tehát elutasí­tották, azzal az indoklással, hogy köztudomásúan „nyughatatlan természetű”. Ezt a megállapítást tar­talmazza a pesti izraelita hitközség elöljárósági gyűlésének határozata 1861. május havában.

1861 végén viszont elfogadta Szé­kesfehérvárott á neki felajánlott rab­biszéket. A városban a keresztény társadalom megbecsüléssel övezte, így például Pauer János megyei püs­pökkel együtt dolgozott egy ötnyel­vű szótár szerkesztésén, öt évig tar­tott a székesfehérvári rabbiság.

Későbbi tevékenységét jelentő­sen befolyásolta találkozása Moshe Hess-sel. Moshe Hesst a vonatkozó irodalom a politikai cionizmus első hírnökének tekinti. Könyve: „Róma és Jeruzsálem” 1862-ben jelent meg, s ezt Natonek Fehérváron olvasta.

Súlyos gondokat okozott neki, hogy egy évvel a fehérvári rabbiszék elfoglalása után az ortodoxok ki­váltak a közösségből és királyi enge­déllyel saját önálló hitközségbe tö­mörültek. Ettől kezdve a két egy­mással szemben álló tábor elvisel­hetetlen helyzetet teremtett a rabbinikus teendők betöltésénél.

Erre az időre esik nagy harca Lőw Lipóttal, a magyar zsidóság nagy tekintélyű és politikai befolyással is rendelkező szegedi főrabbijával is. Lőw Lipót ugyanis élesen szembe­szállt a zsidók államalkotó szándé­kaival és a zsidó nemzeti gondolat feltámasztásával. Ben Chananja cí­mű folyóiratában jelentette meg vitriolba mártott tollával megírt cikkeit a zsidó nemzeti eszme ápolói ellen. Natonek felvette a harcot a zsidók asszimilációjáért küzdő Lőw Lipót rabbival. Felvázolta az asszi­milációval járó súlyos veszélyeket a zsidóságra, a zsidó nép fennmaradá­sára, írt a zsidóság potenciális államalkotó erejéről és jogáról önálló­sága kivívására, és mindez 1860-ban történt! Natoneknek sohasem bocsájtotta meg a magyar szellemi és pat­rióta vallási hierarchia, hogy írásai­val, vitáival csorbította Lőw rabbi tekintélyét! Támogatást ehhez se­honnan sem kapott.

*

Natonek termékeny szellemének legkitűnőbb és legfontosabb munká­ja: A Messiás. Ez a munka a politikai cionizmus krédója, amely a Magyarországon 1861-ben beterjesz­tett és 1865-ben megszavazott eman­cipációs törvény reakciójaként látott napvilágot Székesfehérvárott. És rögtön utána el is tűnt. Eltüntették. Nem tudni, kik. Csak 1948-ban, egy különleges találkozás eredményeként került elő a budapesti Széchényi Könyvtárban. Egy fiatal magyar tör­ténész (akit azóta is keresek) kutató munkája révén. A Messiás előkerü­lésével megváltozott a cionizmus tör­ténetének a magyar zsidósággal kap­csolatos koncepciója. Ehhez kötődik dr. Jiszrael Bar-Tal kutató munká­jának konklúziója is, az, hogy a ci­onista eszme magyar talajon is csí­rázott.

Natonek Messiása, amelynek lé­nyege az ereci letelepedés tana, vagy talán a visszatelepedés folyamata, három tézisen alapul. Az első: hinni, hogy a zsidóság egy nép, s nemcsak vallási közösség, amelynek törekvése visszaállítani a nemzeti önállóságát az ősök földjén. A második: nem várhatunk tovább a csodákra, itt az idő, hogy a zsidó nép önmaga való­sítsa meg messiási küldetését a ben­ne rejlő tehetsége és alkotókészsége révén, s a kultúrállamok segítségé­vel. A harmadik: a zsidóság be fog­ja tölteni messiási feladatát a népek családjának soraiban, mint ezeknek egyenrangú tagja, önállóságának el­érése után Erec Jiszraelben. Izrael Istene segítségével.

Ez a munka 1862-ben íródott az akkori magyar kormány mindazon igyekezete közepette, hogy beolvassza a magyar zsidóságot. Nato­nek Messiása ugyan eltűnt, mi­előtt még hatást gyakorolhatott vol­na olvasóira, de maga a szerző a prófécia hordozója életét és jövőjét ezentúl e célja megvalósításának szentelte.

Jehuda Alkalájjal Konstantinápoly­ban. (Cremiaux az Alliance „Kol- Jiszrael-Chaverim” és Kalischer a zsidó betelepítési társaság, „Chevrát Jisuv Erec Jiszrael” elnöke volt abban az évben.)

Natonek tervet dolgozott ki, hogy megvásárolják a török szultán enge­délyét az ereci földvásárlásra és egy önálló zsidó állam felállítására, va­lamint a letelepedés fázisainak meg­gyorsítására. A terv egy ideig reális­nak látszott. Az Alliance azonban nemzetközi okokra hivatkozva visszalépett támogatásától. De Kálischer és a Chevra Natonek mellé állt.

1867-ben Kalischer, Gutmacher, Eliezer Lipmann, Silbermann (a Magid akkori főszerkesztője) összeültek Félix Sachs, a bécsi bankár elnökle­tével és elhatározták, hogy a Chevra (zsidó letelepedés) nevében kiküldik Natoneket a szultán udvarába. Elő­ször földvásárlási engedély, vagy örökbérlési „firmann” megszerzésé­re, másodszor: védelmi lehetőségek­re arab támadó bandák ellen. Gidemann bécsi főrabbi bemutatta Natoneket az ottani török követnek, Asszad Haidernak, és a követ ajánlólevelet küldött Konstantinápolyba.

Natonek isztambuli tartózkodását Jakir Giron, az ottani zsidó főpap, Chacham Basi és Jehuda Alkaláj zágrábi főrabbi egyengette. Előter­jesztette kérését a török szenátusnak, Ali pasának és a török miniszterel­nöknek, Fuad pasának. Maga a szultán külföldön tartózkodott. Na­tonek várta visszaérkezését, de köz­ben súlyosan megbetegedett, s ezért haza kellett utaznia.

Ezután már csak családja körében élt és dolgozott. A török udvar pedig a Kréta szigetén kitört, az ég tudja hányadszori lázadás után félretette a Natonek által benyújtott okmá­nyokat.

*

Natonek a 70-es években gyakori vendég volt a Herzl családnál is. Feltehetően Jacob Herzllel, Tivadar édesapjával és Nordau Miksával hosszas diskurzusokat folytatott. Le­hetetlen, hogy a fiatal fiú, Theodor ne figyelt volna oda…

Natonek József rabbi 1892-ben halt meg Heves megye Bátor nevű falujában. Ott is temették el. A cionista levéltár őrzi és kitüntetett gondoskodással kezeli a Natonek-papírokat. 100 éves a legfiatalabb közülük, minden szónak, minden írásjelnek, de még a lapszéli mar­gónak is történelmi értéke van számunkra.

Meg kell írni Natonek életét és korát, talán így: A próféta, aki Ma­gyarországon született, itt halt meg, és életét a zsidók országa felépíté­sének szentelte.

Miron Eszter

Címkék:1990-10

[popup][/popup]