A palesztin autonómia hat hónapja
AZ ÖNKORMÁNYZAT legnyilvánvalóbb haszna az, hogy az utcáról eltűntek az izraeli katonák, így megszűnt a feszültséget gerjesztő egyik legfontosabb tényező. Nincs már intifáda, nyitva vannak a mozik, a kávéházak és az üzletek.
A gazdaság azonban hanyatlik, és ha a helyzet ilyen reménytelen marad továbbra is, nemsokára újabb intifáda következhet: ezúttal immár a palesztin hatóságok ellen. A Hamasz ismétlődő merényletei miatt az izraeliek radikálisan korlátozták azon gázaiak számát, akik az országban munkát vállalhatnak, és általában azt tervezik, hogy a két régió gazdaságát különválasztják. Már pedig Gáza gazdasága nyolcvan százalékban az izraeli függvénye: a munkavállalásra éppúgy igaz ez, mint az exportra. Nem hivatalos becslések szerint a terület lakosságának hatvan százaléka munkanélküli. A gázaiak kétharmada még mindig a zsúfolt menekülttáborokban lakik, ahol gyér a csatornázás, nem szedik össze a szemetet, és az utcákon nincs kövezet. Ez a környezet persze a politikai radikalizmus melegágya: innen indult az intifáda, és a Hamasz is innen toborozza híveinek többségét.
A radikalizmus nem tesz jót a gazdaságnak: a külföldi befektetők – köztük a Nyugaton élő gazdag palesztinok – nem sietnek beruházni ott, ahol a politika kiszámíthatatlan, ahol akár robbantásos merényletekkel is számolni lehet. De a beruházókat nem csak a politikai forrongás tartja távol: hiányzik a gazdasági infrastruktúra is. Fejletlen a bankrendszer, áttekinthetetlenek a palesztin hatóság adóügyi műveletei is. Ez pedig még azokat a beruházókat is visszatartja, akik nem a rövid távú haszonszerzésben érdekeltek. Nem kezdődött még el a Világbank által finanszírozandó nagy építkezési projekt sem, amelynek keretében háromszázhatvanezer embernek akarnak munkát adni.
Címkék:1994-12