A palesztin autonómia hat hónapja

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Izrael

AZ ÖNKORMÁNYZAT leg­nyilvánvalóbb haszna az, hogy az utcáról eltűntek az izraeli ka­tonák, így megszűnt a feszültséget ger­jesztő egyik legfontosabb tényező. Nincs már intifáda, nyitva vannak a mozik, a kávéházak és az üzletek.

A gazdaság azonban hanyatlik, és ha a helyzet ilyen reménytelen marad továbbra is, nemsokára újabb intifáda következhet: ezúttal immár a palesztin hatóságok ellen. A Hamasz ismétlődő merényletei miatt az izraeliek radikáli­san korlátozták azon gázaiak számát, akik az országban munkát vállalhatnak, és általában azt tervezik, hogy a két régió gazdaságát különválasztják. Már­ pedig Gáza gazdasága nyolcvan százalékban az izraeli függvénye: a munkavállalásra éppúgy igaz ez, mint az exportra. Nem hivatalos becslések szerint a terület lakosságának hatvan százaléka munkanélküli. A gázaiak kétharmada még mindig a zsúfolt me­nekülttáborokban lakik, ahol gyér a csatornázás, nem szedik össze a szeme­tet, és az utcákon nincs kövezet. Ez a környezet persze a politikai radika­lizmus melegágya: innen indult az in­tifáda, és a Hamasz is innen toborozza híveinek többségét.

A radikalizmus nem tesz jót a gaz­daságnak: a külföldi befektetők – köz­tük a Nyugaton élő gazdag palesztinok – nem sietnek beruházni ott, ahol a poli­tika kiszámíthatatlan, ahol akár robban­tásos merényletekkel is számolni lehet. De a beruházókat nem csak a politikai forrongás tartja távol: hiányzik a gazdasági infrastruktúra is. Fejletlen a bankrendszer, áttekinthetetlenek a pa­lesztin hatóság adóügyi műveletei is. Ez pedig még azokat a beruházókat is visszatartja, akik nem a rövid távú haszonszerzésben érdekeltek. Nem kezdődött még el a Világbank által fi­nanszírozandó nagy építkezési projekt sem, amelynek keretében három­százhatvanezer embernek akarnak munkát adni.

támogatás

Címkék:1994-12