A nemzetközi tőke vagy (és) a bolsevizmus ügynökei?
Egyesületünk klubjában előadást tartott jelentős személyek sorát Egri György növelte. A februári vendég típusa e század sokat próbált, szenvedéseken átment magyar zsidójának, ám életének második féle már a keveseknek jutott siker és megelégedettség. Így a neki feltett kérdések és válaszai a tegnap és a ma problémájává szélesültek.
Egri nem Magyarországra látogató, hanem itt tartózkodó, ugyanis a legnagyobb kanadai beruházó képviselője; ezzel is segíteni akar – minit mondotta – Magyarország európai állammá való alakításában.
Kifejezése szerint a smúzolást Hernádi Miklóssal kezdte, majd ebbe bekapcsolódtak a termet megtöltő érdeklődők is. A koránál jóval fiatalosabb külsejű vendég elmondta, hogy jómódú lipótvárosi családból származik, a zsidó gimnáziumban érettségizett. A harmincas évek végén, mint olyan sok későbbi sorstársa, kezdett a politika iránt érdeklődni, és a fenyegető nácizmus, annak hazai kiszolgálói miatt is a baloldalhoz került. A Szociáldemokrata Párt tagja lett, és együttműködött az illegális kommunistákkal. Ez a téma, tehát a zsidóság és a baloldal, illetve a kommunizmus lett a beszélgetés egyik csomópontja. Egri szerint is a munkásmozgalom és a zsidó kisemmizettek és veszélyeztetettek tömegének egymásra találása természetes, hiszen a marxizmus, sőt a leninizmus ígérte a legradikálisabban nemcsak a jogkorlátozás megszüntetését, hanem a fajokkal, vallásokkal, egyes társadalmi rétegekkel szembeni előítéletek megszüntetését, a messianisztikus boldog világ eljövetelét. Ezekről tovább beszélgetve jutottunk el a másik problémához: a háború utáni diktatúrában milyen szerepet játszottak a zsidók. Erről is volt az előadónak személyes élménye. Ő ugyanis 1945 után a szociáldemokrata ifjúsági mozgalom vezetője lett, s ezért került 1950-ben három és fél évre a recski internálótáborba. Bár Rákosi és legszűkebb köre a diaszpórával semmilyen azonosulást nem vállalt, de mert onnan származott, sokan igyekeznek az 1950-es évek elejét zsidó diktatúrának feltüntetni. Az igazság csupán annyi, hogy 1945-ben először kerülhettek az államigazgatásba, a hadsereg és a rendőrség tisztikarába, s nagyon sok fiatal élt a lehetőséggel. Szolgálták a belügyminisztérium politikai osztályán is, mert kezdetben az volt a legkövetkezetesebb felderítője a háborús bűntetteknek, az elkövetőket elfogta. Recsken azonban egyetlen zsidót sem találhattak a smasszerek, annál inkább a foglyok között. Egri szerint legalább százain voltak az 1300-ból, míg Faludy György költő legalább háromszázra taksálja számukat. „Volt köztünk olyan, aki alig gyógyult meg és erősödött fel a náci koncentrációs láger megpróbáltatásaiból, máris Recsken találta magát …”
Egri további életútjáról megtudtuk, hogy 1956-ban Kanadába ment, és bekerült az akkor virágzó torontói zsidó közösségi életbe. Hogy szavait idézzem: „tíz öreg zsidó a 25 dollárjából” megalapította lapját, a Menórát, amely az emigráció nívós orgánuma lett, és amelybe jelentős nem zsidó személyiségek is írtak, mint a mostanában itthon is közszereplést vállaló Király Béla. A lap azonban elsősorban a zsidó identitást szolgálta, bőséges ismereteket adott Erecről. Ma a torontói zsidóság körében is mind erősebb a nemzetiségi tudat és ennek elérésére törekednek.
A klubbeli találkozó végén többen érdeklődtek az amerikai zsidóság társadalmi helyzetéről, és arról az
ismétlődő állításról, hogy a tőke irányítói zsidók. Egri, addigi választékos stílusát megtörve, ezt a véleményt kolosszális marhaságnak titulálta. A multinacionális vállalatok tulajdonosai, vezető részvényesei között nincs zsidó. Annál többen találhatók a tudományos életben, a gyógyításban, a művészeti és irodalmi körökben …
(Várai)
Címkék:1990-04