A magyar zsidóság reputációjáról

Írta: Sebes Gábor, - Rovat: Archívum

A magyar zsidóság reputációjáról

A Szombat májusi számában Olti Fe­renc, a Mazsihisz oktatási alelnöke nyi­latkozott arról, hogy szerinte miért rossz a Mazsihisz, sőt az egész magyar zsidó közösség külföldi reputációja. Olti úr a lapban is, a Mazsihisz közgyűlésén is azt állította, hogy a volt kényszermunká­sok német kárpótlása ügyében ezért nem kapott a magyar zsidóság külön a részére címzett kárpótlást, szemben a cseh vagy a lengyel zsidósággal. Azt is állította, hogy „az ötezer fős cseh zsidó­ság 4 millió márkát kapott. Ugyanezzel a technikával mi, magyarok becslésem szerint legalább 80 milliárd (…) forint­nyi pénzhez juthattunk volna.”

Ezek az állítások nem felelnek meg a valóságnak. A kárpótlásról folytatott tár­gyalásokon kormánydelegációk és nem­zetközi szervezetek vettek részt. Közép- és Kelet-Európából azokat a kormányo­kat hívták meg, ahol a kilencvenes évek elején a német állam kormányközi meg­állapodás alapján úgynevezett Megbé­kélés-alapítványokat hozott létre. A kár­pótlásról szóló megállapodás ezeknek az alapítványoknak juttatott címzetten pénzt. Nem a lengyel vagy a cseh zsidó­ságnak, hanem a Lengyelországban és Csehországban német pénzen létrehozott alapítványoknak, amelyek nemcsak a zsidó, hanem a jóval több nem zsidó kényszermunkásnak is ki fogják osztani a fejenkénti összegben megszabott kártérítést, majd a kapott pénzzel elszá­molnak. A cseh alapítvány tehát nem 5000 zsidó számára kapta a pénzt és nem „öntevékenyen oszthatja el”.

A lap „Kárpótlási fejlemények” rovatá­ban arról írnak, hogy Otto Lambsdorf (a kárpótlási ügyekei foglalkozó német főtárgyaló – S. G.) „úgy tájékoztatta a Mazsök képviselőit, hogy annak idején a magyarországi zsidó vezetők figyel­mét is felhívták az ügyre (az alapítvá­nyok létrehozására), de azok – a cseh vagy a lengyel zsidóság képviselőitől el­térően – nem értették meg ennek fon­tosságát, és nem hozták létre a pénz ke­zeléséhez szükséges alapítványt”. Graf Lambsdorf ilyet nem mondott és nem is mondhatott, hiszen az alapítványokról nem a zsidó szervezetek döntöttek és nem nekik kellett létrehozni, hanem kormányközi megállapodás alapján né­met pénzből jöttek létre. Arra a kérdés­re, hogy a kilencvenes évek elején mi­ért nem hoztak létre Magyarországon is ilyen alapítványt, azt válaszolta, hogy „a magyarok akkor elaludtak és ez a hajó elment”. A nem jogászi precizitású kije­lentésből nem lehet a felelős személyé­re következtetni. Annyit azonban a téve­dés különösebb kockázata nélkül leszögezhetünk, hogy ha a német kormány­nak valóban szívügye lett volna a ma­gyar zsidók kárpótlása, talán nem hagy­ja aludni a magyar felet.

Ami a legfontosabb, hogy a volt ma­gyar kényszermunkások ezzel együtt nem fognak hátrányt szenvedni senkivel szemben. Ugyanúgy megkapják a részük­re járó kárpótlást, mint bármely más or­szágbeli sorstársuk, csak nem egy ma­gyar szervezeten keresztül, hanem való­színűleg a Claims Conference nevű nem­zetközi zsidó szervezet ügyintézésével.

Visszatérve Olti úr nyilatkozatára, azt is mondta, hogy a „külföldiek” kifogása a magyar zsidókkal szemben az, hogy „a magyar zsidók képviselete nem szín­vonalas, hiányzik az európai attitűd, a gazdálkodás nem átlátható”.

Személyes tapasztalataim ezeket az állításokat semmivel nem támasztják alá. A zsidóság nemzetközi szervezetei­ben nem szokás egymás európaiságát minősítgetni. Az is elképzelhetetlen, hogy kérés nélkül foglalkozzanak egy-egy nemzeti szervezet gazdálkodásával. Még a rövid idő alatt sok százmillió schillinges deficitet felhalmozó osztrák hitközség helyzetével is csak annak ki­fejezett kérésére és kizárólag abból a szempontból foglalkoztak, hogy ho­gyan lehetne segíteni.

A nemzetközi szervezeteket nem is jogosítaná fel semmi sem arra, hogy valamiféle erkölcsi piedesztálról oktatgassák a magyar zsidóságot. A Mazsihisznek nem az a feladata, hogy külföl­di szervezetek igényeinek feleljen meg, hanem mindenekelőtt a magyar zsidó templomkörzeteknek és hitközségek­nek kell megfelelnie, szélesebb érte­lemben pedig minden magyar zsidó­nak, aki magáénak érzi a hitközség ügyét, félti és óvja annak tekintélyét.

Sebes Gábor,

a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) irodavezetője

Címkék:2000-09

[popup][/popup]