„A közösségek hangolják össze tevékenységüket, s mi támogatjuk törekvéseiket!”

Szécsi Éva beszélget Mose Jahodával, a Joint budapesti irodájának igazgatójával

• Igazgató úr, tudja-e, hogy az idén sokkal több ember szorul segítségre, mint 1992-ben? Ha nem is számszerűsíthető ma még, de annyi bizonyos, hogy az a réteg, amely a Joint klientúráját alkotja, tovább szegényedik
• Akkor kezdjük azokkal a számokkal, amelyeket ismerünk. 1993-ban Magyarországon a Joint 3 millió dollárral gazdálkodik. Sok országban csökkenteni kellett a keretet, a recesszió miatt csökken a jótékonyság, kevesebb pénz érkezik az amerikai zsidó szervezetektől. Tehát nagyon elégedettek lehetünk, hogy a magyarországi Joint mégis több pénzzel rendelkezik 1993-ban, mint tavaly. Ennek az összegnek az egyik legnagyobb tétele a segély, a szociális gondoskodás, részben közvetlen pénzsegély, részben élelmiszersegély formájában. Ide tartozik a téli segély is. Összesen 1 millió 600 ezer dollár a keretünk erre a célra. Csak vázlatosan sorolom az intézményeket, amelyeket közvetlenül támogatunk: a debreceni, a miskolci, a szegedi idősek otthona, a Páva utcai otthon, a Hanna kóser étterem, a Hegedűs Gyula utcai Nyugdíjas Klub, az Alma utcai és az Újpesti Idősek Otthona.

A következő nagy tételünk az oktatás: 700 ezer dolláros keretből támogatjuk az óvodákat, a zsidó iskolákat, köztük az Anna Frank Gimnáziumot. S ebből a keretből fordítunk 500 ezer dollárt a szarvasi Lauder-Joint táborra.

Szarvas több, mint nyári tábor

• Nem érez itt valami aránytalanságot?Elvégre Szarvas viszi el a keret csaknem kétharmadát.
• Nézze, számunkra Szarvas jóval több, mint egy nyári tábor. Nemcsak azért, mert külföldről is fogad gyerekeket, vagy mert nem kizárólag nyári program, hiszen a felkészülés, az ifjúsági vezetők, a madrihok képzése már az év elején megkezdődik. Mi az egész tábort, a szülői találkozókkal együtt úgy tekintjük, mint a zsidó tudat újjáélesztésének egyik bázisát. S az idén, a gyerektábor befejeztével a Lauder-alapítvánnyal karöltve a tanároknak akarunk szemináriumot szervezni. És még valamit: mivel 1992-ben létesült a Ben Jehuda óvoda, majd a Javne iskola új óvodája, sikerült külön keretet biztositani ezek számára.
• Ez nagyszerű, de hallomásból tudom, hogy néhány dolog azért hiányzik: mérleg, higiénikus játékok, praktikus, jól kezelhető szőnyegek, heverők stb.

Célirányos szociálpolitika

• Ezt a helyszínen kell eldönteni. A mi költségvetésünket a prioritások határozzák meg úgy, hogy a vezetőkkel javaslataik alapján megbeszéljük, hogy mire adjuk a pénzt.

S éppen e példa kapcsán szeretném leszögezni, hogy a jövőben a Joint az eddiginél fokozottabb mértékben akar célirányos „target-oriented” lenni, csak ilyen szociálpolitika lehét igazán eredményes. Már tavaly voltak ilyen kijelölt céljaink: például a Rabbiképző Intézet keretében létesített új pedagógium. Ösztöndíjakat adtunk pályázóknak, vagy például vallásos célokra 130 ezer dollárt fordítunk ebből az összegből támogatjuk az ünnepek méltó megrendezését, a masgialrokat (vallási felügyelőket), a sahterokat.

A végszóhoz szeretnék hozzáfűzni még valamit. Ugye Ön tudja, hogy Magyarországon nem olcsó és nem könnyű kóser konyhát vezetni ? S nem is a legtehetősebbek élnek kóser koszton.

-Én a magam részéről a kérdést megoldottam, évek óta vegetáriánus vagyok. De tréfán kívül: tudom, hogy ez nagy probléma. A Páva utcai konyha, amelyet a Hitközség vezet, s amelyet 80%-ban a Joint finanszíroz, csak részmegoldás az idősek étkeztetésére. Több és olcsóbb kóser élelmiszer kell. A Joint már felajánlott ösztöndíjat fiataloknak, hogy kiképezzük őket Izraelben sahternak, de mindeddig nem volt jelentkező. Támogatjuk az óvodák kóser konyháját, de tudjuk, ez kevés. Miért nincs Magyarországon kóser élelmiszergyártás?

• Valóban, miért nincs? Hiszen a nyugati cégek sorra vásárolják meg és sorra zárják be a magyar élelmiszeripari üzemeket, s elbocsátják a munkásokat.

-Megismétlem: a Joint tevékenysége célirányos, de nem akar a közösség helyébe lépni, még kevésbé helyette gondolkodni. A Joint nem társbérlő, nem társtulajdonos itt a Síp utcában, csak vendég.

-Szívesen látott vendég.

• Igen, de ez nem változtat azon a véleményemen, hogy a közösség legyen önálló, különböző csoportjai koordinálják tevékenységüket. A közösségnek kell megoldást találnia a kóser élelmiszergyártásra, álljon elő javaslataival, s mi majd megbeszéljük az anyagi támogatás feltételeit. A Joint nem ellenőr, de szívesen részt vesz a közös akciók előkészítésében, sőt, sok esetben kezdeményez, tanácsokkal segíti a zsidó közösségeket. Gyakorlatilag a hidegháború megszűnése óta szervezzük a hitközséggel együtt az ebédkihordást jelenleg naponta 200 adagot viszünk szét ágyhoz kötött embereknek. Ezt angolul a reklám-szaknyelv „meels on wheels” (kerék-ebéd)-programnak nevezi. Tavaly a Joint nyolc teljesen új járművet (minibuszt és kis teherautót) adományozott a Hitközségnek erre a célra. Tőlünk indult el 3500 idős ember egyéni segélyezése. Valóban ott akarunk lenni, ahol segítségre van szükség. De nem győzöm hangoztatni: a közösség legyen a kezdeményező, a szervező. Ismerve a magyar zsidóság képességeit, intelligenciáját és erejét, hiszem, hogy képes létrehozni saját hatékony intézményeit. Jó példa erre a már működő Magyar Zsidó Szociális Segély Alapítvány. Ez kezeli az összes, a Joint által támogatott szociális és jóléti projectet. Politikáját egy erre a célra létesített Kuratórium határozza meg.

Más kérdés, hogy nekünk vannak nemzetközi tapasztalataink, amelyeket szívesen átadunk. Most létesül majd a Holocaust-túlélők traumaközpontja. Természetesen felhasználtuk a jól működő angliai és hollandiai Holocaust-központok tapasztalatait, hoztunk tanárokat Hollandiából, kaptunk angol nyelvű irodalmat Londonból.

• Van erre helyiség?

-Ez nem lehet probléma. A Hitközségnek, a működő zsinagógáknak vannak helyiségei, koordinálják tevékenységüket. És nem szabad megfeledkeznünk Szegedről, Debrecenről. Egyébként is, az idén a Joint erőteljesen a vidéki zsidó közösségekre akar koncentrálni. És egyik legfőbb vágyunk, hogy új tartalommal, élettel töltsük meg a Zsidó Diákok Szövetségét. A testvérszervezetek nagy segítséget adnak Brüsszelből, Londonból.

Hatékonyabb együttműködést a szervezetek között!

-Beszélgetésünkben legalább annyiszor fordul elő a „közösség” szó, mint a pénz.

• Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Jó lenne, ha a vezető zsidó személyiségek összefognának, megbeszélnék a legégetőbb feladatokat, és a közösségek az eddiginél hatékonyabban együttműködnének. A Joint mint politikamentes szervezet, olyan fejlődési programot szeretne támogatni, amely a zsidó szervezetek összefogását hatékonyabbá tenné.

-Lehet, hogy utópia, de véleményem szerint előbb vagy utóbb számítani kellene a hazai zsidó jótékonyságra. Elvégre nemcsak gazdag amerikai zsidók vannak, csak nálunk a jótékonyság még nem jött divatba. Még nem fedezték fel, milyen jótékonyan lehet vele adót csökkenteni

• A jótékonyság még jövedelmező is lehet. Bulgáriában például már működnek olyan üzleti vállalkozások, amelyeknek egyik társtulajdonosa a zsidó hitközség. E vállalatok profitját a közösségek szociális célokra használják fel. Ezt pontosan tudom, mert a bulgáriai Jointot is én vezetem.
• Azt hiszem, a pénzen kívül másfajta szervezettség és másfajta szemlélet kell. A szervezett jótékonyságnak nálunk nincs hagyománya, legalábbis az utóbbi 40 évben makacsul tagadtuk, hogy egy szocialista társadalomban ilyesmire szükség lenne. Most nem akarok belemenni az ideológiába, csak hadd jegyezzek meg annyit, hogy nálunk nemigen tudják, mi fán terem az önkéntes, a volunteer mozgalom.
• Ezt roppant fontos kérdésnek tartom. S ki merem mondani, hogy arra vagyok a legbüszkébb, hogy a magyar zsidók tudnak változtatni attitűdjükön. Annak idején sokan mondták nekem, hogy ne reménykedjek frontáttörésben. És mégis sikerült, éppen az önkéntesképzésben. A Rabbiképző Pedagógiumában beiktattuk a tantervbe a szociális önkéntesek, a ,,social worker”-ek képzését, a hallgatók heti négy óra önkéntes társadalmi munkát végeznek. És a többi iskola tantervébe is igyekszünk ezt beépíteni mint fakultatív vagy rendes tantárgyat. Kitűnő munkatársunk, dr. Salamon Edit vezetésével dolgozzák ki a tematikát.

-Esetleg nem zsidó intézményeknek is átadnák tapasztalataikat?

• Először azt szeretném, hogy nekünk sikerüljön. Ha igen, miért ne adnánk át másoknak a tapasztalatokat? Elvégre ma üdvözlendő tevékenység a jótékonyság.

Mindent egybevetve: nagy utat tettünk meg a korábbi magyar zsidó segélyközponttól. Most az a lényeg, hogy a közösségek önállóan javasoljanak, tervezzenek, s mi valahol félúton találkozzunk velük. De még egyszer leszögezem: a magyar zsidó szociális tevékenységnek új úton kell haladnia. Ehhez hatékonyabb összefogás kell. A zsidó szervezetek hangolják össze jobban tevékenységüket, s mindennek az alapja, hogy jobban értsék meg egymást.