A konzervatív zsidóság hitelvei

Igazság és hit (részletek)

A Konzervatív mozgalomban igen nehéz meghatá­rozni e vallási irányzat alapelveit. A reform nem is­meri el a zsidó törvény tévedhetetlenségét. Min­den rabbi és hitközségi tag dönthet, hogy „szem­élyes függetlenség”-ét figyelembe véve, a zsidó tradíció me­lyik részét fogadja el.

Még az amerikai ortodoxia is tucatnyi csoportra osztódik. Igaz – legalábbis elméletileg -, hogy egyek abban a meggyő­ződésben, hogy a Szinaj hegyen Mózesnek adott Törvény ál­landó és változatlan. Tény az is, hogy ez a tökéletes igazság kecsegtető és biztonságos kikötője. Ugyanakkor a zsidóság hosszú fejlődését, a tudományos kutatások eredményét nem veszik figyelembe. A modem élet kihívásaira sem adnak megnyugtató feleletet.

A konzervatív mozgalom azonban szembenéz e kérdés­sel, s koordinálja a zsidó tradíciót a modernizmussal. Meg­őrzi a hagyomány nagy részét, ugyanakkor elfogadja a mo­dernizmus értékeit is. Világosan fejezi ki azt az életteli láto­mást, amelynek már a jelenben részese lehet a zsidóság. E feladathoz nyújt támaszt mestereink tanítása, „lefum tzara agra” = „a fájdalom nagysága határozza meg a jutalmat” (Avot 5:24).

*

A konzervatív zsidó hisz az Istentől eredő kinyilatkoztatás­ban mint az igazság forrásában. Ez ugyan az ember által lett tu­domásunkra hozva, de nem emberi elme szüleménye. Ezért nevezzük a Tórát „Torát Emet”-nek. A Tóra igaz elméletileg és gyakorlatilag egyaránt. Megismertet bennünket Istennel, s kije­löli utunkat az Általa teremtett világban. A Tórát így ismerjük el, s nem fogadjuk el a relativizmus eszméjét. Azt az eszmét, amely az elfogulatlan, hiteles igazság minden forrását tagadja. Úgyszintén nem fogadjuk el a fundamentalizmust és a bibliai szövegek betű szerinti értelmezését. Hiszen ez tagadja a ha­landó részvételét a kinyilatkoztatás fejlődésében, és így kizár­ja a független tapasztalat, valamint a logika szerepét.

*

Az isteni kinyilatkoztatás, amely a legfontosabb esemény volt, a Szináj hegyénél történt, de nem ott végződött. Az is­teni kinyilatkoztatás folytatódott a próféták és a bibliai böl­csek tanításában, a Misna és a Gemárá rabbijainak tevékeny­ségében, és megtalálható a háláchá törvénykezésében és az ággádá tudományában. A kinyilatkoztatás folyamata tehát nem fejeződött be. Folytatódott a kódex- és responzum iro­dalomban egészen a mai napig.

A szentség és az autoritás nem az egyes törvényekben, ha­nem a háláchá egész rendszerében van. Ennek az az oka, hogy a zsidó történelemben a háláchá mindig változott. A tra­díció iránti tisztelet és permanens alázat lehetetlenné tette a törvény meggondolatlanságot magán hordó másítását. Időn­ként természetesen a zsidó törvény is változáson ment ke­resztül. nagyobbrészt a magyarázatok újszerűsége, vagy a precedensek logikus alkalmazása idézte elő a szükséges fej­lődést. Volt olyan is, hogy teljesen új szabályra volt szükség.

*

Annak ellenére, hogy a módosítás szükséges része a háláchának, mi nem sürgetjük a változást magáért a változás kedvéért. A konzervatív mozgalom célja a zsidó tradíciók és törvények szellemében, a lehetőségekhez képest fenntartani a múlt szokásait. A változtatáshoz mindenekelőtt bizonyítani kell annak szükségességét. A háláchá mindig reagál és rea­gált a változó körülményekre, néha az is előfordult, hogy hó­bortos divatnak és hamis értékeknek kedvezett.

Elődeink sok évszázados példáját követve mi is elképzel­hetőnek tartjuk a törvény változtatását. A törvény változtatá­sa esetén is alkalmazkodni kell a mai vallástartó zsidó szellemiségéhez. Minden jogi rendszer kénytelen néha változtat­ni a törvényt. Ha ez nem történne meg, a nép kételkedne a törvény komolyságában, s nem úgy tekintene rá, mint a he­lyes viselkedés útmutatójára.

Az új technikai, társadalmi, ökonómiai és politikai tények új nézetet követelnek a törvénytől. E törvénymódosítások ja­vítanak a zsidó nép és a társadalom közérzetén.

A változó törvény kapcsolatot teremt a zsidók között, és hídként funkcionál zsidók és nem zsidók kapcsolatában. Bi­zonyos esetekben azért van a változásra szükség, hogy elke­rüljük az igazságtalanságot, vagy csupán azért, hogy javítsa a zsidó élet színvonalát. A megújult törvény emeli az erkölcsi érzés nívóját, elmélyíti a vallásosságot.

A háláchá mindig magában foglalja a legmagasabb erkölcsi elveket. Amikor a változó körülmények közepette látszólagos erkölcstelenség és bizonytalanság tünete jelenik meg, a társa­dalomnak módja van e helyzeten segíteni. Ha lehetséges és előnyösnek látszik, a problémát a háláchá szabályával oldjuk meg. Ha nem, a konzervatív mozgalom egyes tagjai készek a háláchát a formális törvényhozás módszerével alakítani. So­kan csak úgy hajlandóak változtatni a törvényen, ha a változ­tatás a háláchikus irodalomban található szöveggel indokol­ható meg. Viszont mindannyiunk meggyőződése az, hogy az autentikus zsidó élet nélkülözhetetlen része a háláchá.

Meggyőződésünkből adódik, hogy a háláchá Isten adomá­nya, és így alapvetően fontos értékekkel áthatott. Erőfeszíté­seink célja: megőrizni azt és elősegíteni elfogadtatását. Kényszerhelyzetben szükség lehet a változtatásra, de minden kö­rülmény közepette úgy, hogy a háláchá változatlanul erkölcsi életünk alapja maradjon.

*

A Rabbinical Assembly tagjai kötelesek a bizottság és a Rabbinical Assembly országos gyűlésein hozott döntések ke­retein belül maradni. Mivel az általános elvek szerint a rabbi független, a vallási kérdésekben nagy a mozgástere. Így e határokon belül elismert a szokások sokszínűsége, hiszen ez gazdagítja a zsidó életet. A zsidó törvény fejlődésével a kö­zösség fenntartja a hagyományos együttműködést a rabbik, a rabbik és hitközségeik, a rabbik és a mozgalom központi autoritása között. Ugyanakkor a konzervatív zsidó mozgalom tekintettel van a hitközség vallási karakterére. Egyéniség és pluralizmus összeegyeztethető fogalmak.

A konzervatív mozgalom mindig igyekezett életben tartani a K’lál Jiszráél eszméjét Ez nekünk azt jelenti, hogy minden zsidó, vallására és filozófiájára való tekintet nélkül ám Jiszráélnek, Izrael népének része. A Szináj hegyi kinyilatkozta­táshoz eltérő módon viszonyulnak a zsidók. Bölcseink értel­mezése szerint az isteni üzenetet mindenki sajátos egyénisé­ge és szellemi képessége alapján értette, érti. Számunkra ez jelenti a valláspluralizmust. Ez nem átok, inkább áldás, amely sokszínűbbé és szebbé teheti a zsidó életet.

Együttesen kell kidolgozni az áttérés és a válás módját.

A vallás terén gyakran észlelünk egymástól távolodó cso­portokat, az egyik legfontosabb feladat a zsidó együttműkö­dés erősítése. A zsidók csak akkor érdemlik ki a megváltást, ha egymással békében élnek, s testvéri szeretettel, tisztelet­tel viszonyulnak egymáshoz.