A helyes úton

1990. DECEMBER 9-ÊN fontos esemény zajlott le a ma­gyar zsidóság életében: a Budapesti Izraelita Hitközség közgyűlése és a Magyar Izraeliták Országos Képvisele­tének ezzel együtt megtartott plenáris ülése kimondta a két testület megszűntét, és egyben azt, hogy meg kell alakítani a Budapesti Zsidó Hitközséget, valamint a Ma­gyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségét.

A változás nem csupán névleges. A „zsidó” szó meg­jelenése a BIH jogutódjának a nevében azt jelzi, hogy az új hitközség minden kertelés nélkül vállalja, sőt hangsúlyozza a maga teljes mivoltát. Ez a szó többet je­lent az egyszerű felekezeti hovatartozásnál, egy évezre­des történelmet, egy gazdag és a vallás fogalomkörét meghaladó hagyományt, értékrendet és életstílust is je­lent. Jelenthet.

A hitközségek szövetségének létrejöttével eltűnik a zsidó közéletből az a betűszó – a MIOK -, mely közel fél évszázadig volt jelen benne. Pontosabban: a MIOK volt maga a zsidó közélet, ha ugyan a pártállam viszo­nyai között egyáltalán szó lehetett zsidó közéletről. Hi­szen a MIOK-nak, ennek a pártállam által diktatóriku­sán életre hívott, antidemokratikus szervnek épp az volt a feladata, hogy a demokratikus közélet kibontakozását megakadályozza a magyar zsidóság körében.

Mindezzel korántsem kívánom azt mondani, hogy az elmúlt kerek negyven év alatt a MIOK és a BIH csakis negatív szerepet töltött volna be. Kétségtelen érdemük, hogy fenntartották a hitéletet és annak alapvető intéz­ményeit ezen a hosszú és meglehetősen sötét időszakon át. A MIOK és a BIH számos vezetője végzett nehéz, sőt keserves munkát az évek során ennek érdekében. Am az is igaz, hogy a kötelező mértéket meghaladó megalkuvásnak, a szervilizmusnak és – mi tagadás – az önfeladásnak is tapasztalhattuk jeleit egyesek részé­ről.

Új szellem

Jelképes jelentőségű tény, hogy a december 9-i köz­gyűlés színhelyén a magyar zászló alatt ott volt Izrael Állam lobogója is. Amint jelképet láthatunk abban is, hogy a közgyűlés előkészítésében komoly részt vállalt az a társadalmi bizottság, amelyben a hitközségek kép­viselői mellett világi zsidó szervezetek delegáltjai mű­ködtek közre. Ezt a testületet a rabbikar javaslatára épp a vallásos zsidóság képviselői hívták életre 1990 ta­vaszán, amikorra már végképp megrendült a korábbi vezetés iránti bizalom, és amikor mindenki számára nyilvánvalóvá lett a megújulás sürgető szüksége.

Új szellem mutatkozott meg ebben: annak a fölisme­rése és beismerése, hogy a zsidó élet nem korlátozódik a hitközségekre és a liturgiára, egyben azonban annak az elismerése is, hogy a vallásban élő és a vallástól el­távolodott zsidók a szó valamely értelmében mindannyian zsidók, akiknek egymásra kell találniuk.

Az új szellem a demokrácia szelleme lehet csak. Ez mutatkozott meg a módban, ahogyan a BZSH és a Hit­községek Szövetsége új alapszabályait kidolgozták és el­fogadták. Ennek során messzemenőleg figyelembe vet­ték mindazoknak – hitközségeknek és egyéneknek – a módosító javaslatait, akik a szétküldött tervezetek­hez és változatokhoz ilyeneket beküldtek. A BZSH sta­tútumához 101, a szövetség szabályzatához 73 módosító indítvány érkezett. A közgyűlésen elfogadott végleges szövegek a valóságos és teljes benső demokráciát biz­tosítják a hitközségek és az őket egyesítő szervezet szá­mára.

Ezt a demokráciát az új alapszabályok szerint lebo­nyolítandó tavaszi hitközségi és szövetségi választások teljesítik majd be. Azt várjuk tőlük, hogy hiteles és megbecsült személyiségeket állítanak majd a vallásos zsidó közösségek élére. Így ezek a közösségek, illetve a szövetség legitim és hiteles módon vehetnek majd részt az egyetemes magyarországi zsidó életben.

Sokrétű zsidó élet

Hazai zsidóságunk élete ugyanis továbbra sem szorít­kozik a hitéletre. Nemcsak azért, mert igen sokan van­nak azok, akik nem vallásosak, mégis zsidónak tartják magukat, hanem azért is, mert a vallás gyakorlása a vallásos ember számára is a (közösségi) élet egyik as­pektusa csupán, legyen bár a legfontosabb aspektusa. Hiszen nyilvánvaló, hogy egyidejűleg lehet például va­laki vallásos és cionista, és így tagja lehet egyfelől va­lamelyik hitközségeknek, másfelől valamelyik cionista szervezetnek. Munkálkodhat a zsidó kulturális örökség világi értelemben vett ápolásán és népszerűsítésén, mi­közben lehet vallásos vagy vallástalan, és ennek meg­felelően tagja a Magyar Zsidó Kulturális Egyesületnek és a hitközségnek, illetve állhat a hitközségen kívül. Tekintheti magát a zsidó nép részének és ekként tagja lehet a Zsidók Magyarországi Szövetségének, ugyanak­kor lehet vallásos vagy vallástalan, cionista vagy nem cionista.

Egyetlen zsidó szervezet sem igényelheti az egész ma­gyar zsidóság kizárólagos képviseletét, és annak sem lenne értelme, ha bármelyik tanítani akarná a többit arra, hogyan kell „igazán” zsidónak lenni. Érthető per­sze, ha ki-ki azt tekinti a zsidó élet legfontosabb meg­nyilvánulásának vagy feladatának, amelyben maga munkálkodik, de kölcsönös megbecsülés és tolerancia nélkül semmire sem juthatunk.

Vannak és lesznek intézményei a magyar zsidóságnak, amelyek a MIOK megszűntével önállósághoz jutnak, nem állnak majd hitközségi irányítás alatt. Hogy ezek gyümölcsözően működhessenek, sőt számban gyarapod­hassanak, szükség van egy olyan testületre, amely az egész zsidóság javára hasznosítja ezeket, gondoskodik fennmaradásukról és ellenőrzi működésüket. Kórház, nyugdíjasotthon, ifjúsági klub, könyvtár, étterem, mű­velődési központ és számos más intézmény szolgálhatja a zsidó közösséget hitközségi vagy egyesületi kereteken kívül is.

Egység és önállóság

Többen javasolták már a legutóbbi két évben, min­denekelőtt a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Zsidó Diákok Magyarországi Szövetsége részéről, hogy a hazai zsidóság különböző közösségei – köztük a hit­községek – fogjanak össze olyan testületben vagy szer­vezetben, mely lehetőséget adna közös fellépésükre a zsidóságot érintő legfontosabb ügyekben, emellett azon­ban biztosítaná teljes szuverenitásukat és önállóságukat. Fölmerült olyan elgondolás is, hogy az egész zsidóság egységes szervezetét kellene megalakítani.

Azt reméljük, hogy a Budapesti Zsidó Hitközség és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége megala­kulásával, illetve vezető szerveik demokratikus megvá­lasztásával lesz partnerük a világi zsidó szervezeteknek e koncepció megvalósításához. Kívánatos, hogy létre­jöjjön a hazai zsidó szervezetek és közösségek szövet­sége, de legalábbis olyan konzultatív szerve, mely erő­feszítéseiket összehangolja és a legfontosabb közös célok tekintetében megjeleníti a társadalom és a külföld előtt.

A decemberi közgyűlésnek volt egy ugyancsak szim­bolikus jelentőségű határozata. Elismerését nyilvánította annak a Beer Ivánnak, akit 1970-71-ben izgatás címen börtönbüntetésre ítélt a bíróság, mert a nyilvánosság előtt védelmezte Izraelt a reá szórt rágalmakkal szem­ben. A közgyűlés kimondta, hogy ebben az ügyben és minden hasonlóban törvényességi óvásra van szükség, meg kell semmisíteni az ítéleteket, amelyeknek az volt a céljuk, hogy a vádlottakat zsidó mivoltukban megaláz­zák és elfojtsák a szolidaritást Izraellel. A MIOK annak idején semmit sem tett a vádlottak védelmére, a törvénytelen eljárások megakadályozására vagy legalább utólagos megbélyegzésére.

A közgyűlés e gesztusa is tanúsítja: fölismertük, hogy megaláztatásban, szolidaritás nélkül tovább nem élhe­tünk.

Gadó György