A hallgatag püspök, avagy a hajlíthatatlanság határai

 A fenti címmel a bécsi Der Standard című napilap május 3-án közölte Karl Pfeifer cikkét a magyar katolikus egyház és a nemzetiszocializmus viszonyáról, illetőleg a nyilasokkal szembeni állítólagos egyházi ellenállásról, és ezzel kapcsolatban Mindszenty József akkori veszprémi püspök szerepéről.

Mindszenty hamvainak Magyarországra történt hazaszállítása alkalmából az osztrák tömegtájékoztató eszközök foglalkoztak e jelentős egyházi férfiú életútjával – írja Pfeifer. – Írtak többek között arról, hogy Mindszenty nyilvánosan tiltakozott az ellen, hogy a nyilasok elhurcolják a zsidókat, és beszámoltak arról is, hogy ezt követőleg a veszprémi püspököt letartóztatták.

Valójában – folytatja a szerző -, 1944. november végén Mindszentyt azért tartóztatták le, mert szembeszegült azzal, hogy a püspöki palotát elrekvirálják a magyar katonaság számára.

Pfeifer cikkében utal a Veszprémi Hírlap című katolikus lap 1944. június 21-én közölt vezércikkére, mely gúnyt űzött a deportált zsidókból. Kis György káplán nem sokkal ezután püspökéhez, Mindszenty Józsefhez fordult azzal a véleményével, hogy tisztességes ember még az akasztófa alá kísért rablógyilkost sem gúnyolja ki, nemhogy az ártatlanokat. A püspök július 5-én válaszolt, tudatván, hogy már a vezércikk megjelente előtt, majd azután is figyelmeztette az újságot, hogy „nem ízléses azokat bántalmazni, akiket mindenki bántalmaz”. „A püspökök konferenciája két malomkő között őrlődik – folytatta levelében Mindszenty a zsidóság a megmentését várja tőle, az egyháztól elfordult nyilasok viszont azt várják, hogy lemondjon tanairól.”

A nyilasok azt követelték, hangozzék el hálaadó mise azért, hogy Veszprém megszabaduljon a zsidóktól. Mindszenty elutasította ezt, hiszen a deportálások áldozatai között sok keresztény is akadt, végül azon- bán beleegyezett azzal a feltétellel, hogy a misére Te Deum nélkül kerül sor és egyenruhások nem lesznek jelen. 1944. június 25-én a ferencesek templomában, telt padsorok előtt meg is tartották a misét, amelyet egy zöld ornátusba öltözött szerzetes celebrált. A nyilasok zöld ingben voltak ott.

Karl Pfeifer a továbbiakban kitér arra, mennyire kevéssé lépett fel Serédi Jusztinián akkori esztergomi érsek a deportálások ellen, majd úgy fejezi be cikkét:

„Az egyházjog 1944-ben kiközösítést írt elő azokra, akik egy papot megvernek. Azokat a tetteseket, akik százezreket a biztos halálba küldtek, nem közösítették ki.

Mindszenty semmit sem szólt nyilvánosan a zsidók deportálása ellen.”