67 ezer és 124 ezer között – Demográfiai becslés a magyar zsidóság létszámáról
Stark Tamás történész évek óta foglalkozik a magyar zsidóság Soá idején elszenvedett veszteségeivel és a túlélő zsidóság demográfiájával. Nemrég elkészült tanulmánya a magyar zsidóság létszámának 1945-1995 közötti alakulását próbálja megbecsülni. írása a tervek szerint ugyanabban a kötetben jelenik majd meg, mint Kovács András szociológiai kutatásának eredményei*. Stark Tamást demográfiai számításának hátteréről kérdeztük.
Honnan származnak az 1945-ös kiinduló adatok?
A 143 624 fő egy konkrét adatfelvétel eredménye, melyet a Zsidó Világ- kongresszus magyarországi tagozatának statisztikai és tudósítói irodája készített 1945-46 fordulóján. Ez számítássorozatom alapja. Ez a szám az izraelita népességre vonatkozott. Nekem viszont szükségem volt a teljes túlélő népesség létszámára is. A Központi Statisztikai Hivatal munkatársai 1946-ban közreadtak egy 260 ezres számot. Ez megjelent a Magyar Statisztikai Szemle 1946-os évfolyamában, de más, belső statisztikai közleményekben szintén előfordul. Ezt tekintettem számításom másik kiindulópontjának. Ez utóbbi szám egyébként nem áll távolt attól a maximális becsléstől, amit a történelmi források alapján hozhatunk meg. Ha a történelmi források alapján próbáljuk megbecsülni a túlélő népességet, akkor ennek számát 220-260 ezer között adhatjuk meg. A 260 ezer tehát a maximális becslés eredménye.
– Honnan a két szám közötti óriási különbség?
– A 143 ezres szám részadatnak tekinthető. Nem mindenki volt hajlandó adatot szolgáltatni, ugyanis egyebek között egy igen részletes, négyoldalas kérdőívet kellett kitölteni. Korabeli forrásokból, még újságcikkekből is kiderül, hogy nagyon sokan visszautasították ennek az adatlapnak a kitöltését, így ezeket az embereket nem regisztrálták. A különbség másik oka az, hogy lényeges eltérés volt az izraelita vallású népesség, illetve a zsidótörvények hatálya alá eső népesség között. Utóbbiak ugyanis nem mind voltak izraelita vallásúak. A két szám közötti különbség tehát azokat fedi, akik nem voltak izraelita vallásúak, illetve akiket nem írtak össze. Nem állítom, hogy 260 ezer volt a túlélők száma – lehet, hogy 220 ezer volt. De a 260 ezer nem tekinthető irreálisnak.
Nem teljesen világos egyébként, hogy a Statisztikai Hivatal honnan veszi ezt a számot. Ők is tág határok közt adták meg a túlélők számát: 220, illetve 260 ezer között. Én az utóbbit azért vettem figyelembe, mert a maximális létszámadatból szerettem volna kiindulni. Ez az egyik véglet, a 143 ezer a másik. Ez utóbbinál egyébként nyilván magasabb a túlélők száma, hiszen ez csak azokra vonatkozik, akiket összeírtak, és akik izraelitának vallották magukat. Számításomnak tehát ez a két szám a kiindulópontja.
A további számítássorozat nem arról szól, hogy a magyar zsidó népesség száma hogyan alakul 1945-től 1995-ig. Maga a zsidó népesség statisztikailag nemigen definiálható fogalom. Én amúgy is el akartam kerülni azt a dilemmát, hogy ki tartozik a zsidósághoz. Én csupán azt csináltam, hogy a minimális és a maximális becslésből kiindulva megpróbáltam meghatározni ötéves periódusonként a népességre vonatkozó számadatokat. Van tehát egy számsor, ami a 143 ezres létszámból indul ki. Én kiszámoltam azt, hogy ha az izraelita vallásúak száma 1945 végén 143 ezer volt, akkor – amennyiben ez a népesség ugyanúgy nő vagy csökken, mint a teljes budapesti népesség – hogyan változik ennek a csoportnak a létszáma ötéves periódusonként Ugyanezt a számítást elvégeztem a 260 ezres számmal is. Az egyik számsor tehát a teljes túlélő népességből indul ki, a másik számsor pedig a magukat izraelitának vallókat veszi alapul.
– Ha a számítás alapjául szolgáló trend a budapesti lakosság létszámának alakulása, akkor a becslés sok tekintetben pontatlan lesz, hiszen köztudomású, hogy a zsidók demográfiája sok tekintetben eltér az átlagtól, egyebek közt például azért, mert 1956-ban arányukban sokkal többen hagyták el az országot, mint a budapestiek.
– A teljes budapesti népesség vitalitási indexét vetítettem a zsidó népességre, annak minimális és maximális becsült számára. Feltételeztem, hogy a zsidó közösség termékenységi és halálozási indexe megegyezik a teljes budapesti népesség hasonló adataival. Ezt persze nem lehet egyértelműen állítani, de másképp nem lehetett eljárni. Azért feltételeztem ezt, mert a zsidó népesség túlnyomó része eleve városlakó volt, és túlnyomó része Budapesten élt. A budapesti zsidó népesség asszimilálódott, és az asszimiláció 1945 után felgyorsult. Erősen asszimilált népességről van szó, ezért gondoltam azt, hogy a teljes budapesti népesség termékenységi és halálozási indexe használható lesz. Tudom, hogy ez torzító tényező, de ennél a számításnál nem ez volt az egyetlen. Természetesen figyelembe vettem az 1945-48 közötti elvándorlást, és az 1956-os kivándorlást is: a kivándorlók ismert, illetve becsült számát levontam. A számítás konkrétan úgy történt, hogy a budapesti statisztikai évkönyv alapján meghatároztam a budapesti termékeny korban lévő nők szülési indexét, valamint a teljes budapesti népességnél (férfiaknál és nőknél külön) a halálozási indexeket. Ezeket alkalmaztam azután a zsidó népességre is. Ötéves periódusokkal számoltam. További torzító tényező, hogy az alapadat nemek szerint ugyan bontva volt, de ötéves korcsoportonként nem, hanem csak tíz- vagy húszévenként. így nekem az alapnépességet is manipulálnom kellett: ötéves korcsoportokra kellett bontanom, ami eleve torzító tényező. Az említett 260 ezres számot szintén föl kellett bontanom ötéves korcsoportokra nemek szerint. Itt már a 143 ezres adat bontásának mintáját vettem figyelembe. Tehát már az alapadatokat is manipulálni kellett valamelyest, hogy el lehessen végezni a számítássorozatot. A kivándorlók számát sem lehetett pontosan meghatározni, csak becsülni. így három alapvető torzító tényezővel számolhatunk, de akad még néhány kisebb is: adathiány miatt a budapesti népesség esetében sem lehetett minden esetben megállapítani a termékenységi indexeket.
– A zsidók azonban köztudomásúan más képzettségi, foglalkozási struktúrával rendelkeznek, mint a budapesti összlakosság.
– Nem áll rendelkezésre olyan termékenységi index, ami a végzettséggel vagy foglalkozással lenne kapcsolatban. Nincs olyan adat, ami arról szól, hogy felsőfokú végzettségű vagy valamilyen foglalkozási kategóriához tartozó nőknek hány gyerekük születik, nem elképzelhetetlen, hogy ilyen adatokat hosszas kutatómunkával be lehet szerezni, ám aligha hiszem, hogy ezek sokkal pontosabbak vagy megbízhatóbbak lennének, mint amilyenek rendelkezésre állnak.
– Mind a két adatsor igen erős csökkenést mutat.
– Az 1945-ös népesség mind a két esetben a felére csökkent.
– A vegyes házasságok arányát sem mutatja ez a statisztika.
– Miután az adatsor a zsidó nők termékenységi arányát veszi alapul, a továbbiakban azok lesznek benne a létszámban, akik zsidó anyától születtek, attól függetlenül, hogy az anya vegyes házasságban él vagy nem. Azon zsidó férfiak gyerekei, akik nem zsidó nőt vettek feleségül, nincsenek már benne a statisztikában.
– Én attól tartok, ezek az adatok kedvezőbb képet festenek a valóságosnál. Számos olyan tényező lehetett, ami a zsidók esetében az alacsonyabb születésszám felé hatott: például a Soá utáni trauma, az erősebb elvándorlás, a magasabb képzettségűekre jellemző alacsonyabb születésszám. Hiszen az alapul vett budapesti adatokban bennfoglaltatnak a vidékről nemrég betelepültek is, akiknél a születésszám kedvezőbb lehet.
– Ez igaz, noha zsidók is vándoroltak be Budapestre. Ez azonban arányaiban kétségkívül sokkal kisebb, mint a teljes budapesti népesség esetében. Az erről írott dolgozatomban is hangsúlyoztam, hogy ezek az adatok nem azonosak a tényleges magyar zsidó népességgel, csupán irányokat mutatnak. Van azonban olyan adat, ami arra utal, hogy a fenti becslés nem rugaszkodott el teljesen a valóságtól. A Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványhoz beérkezett életjáradék-igénylések száma 1997-ben mintegy 17 ezer fő volt. Ha pedig én a magam táblázatában az 1995-ös adatokból leválasztom a 60 éven felülieket, akkor a minimális adat 13-14 ezer, a maximális adat pedig valamivel 20 ezer fölött jár – vagyis a Mazsök által regisztrált létszám az én két szélső adatom között helyezkedik el. Mindebből az látható tehát, hogy bármennyire sok is a torzító tényező, bármennyire hipotetikus is az általam végzett számítássorozat, az adatok mégsem „lógnak a levegőben”.
* Szombat, 2000. március.
Címkék:2000-06