265 ezer mártír
(Matatias Carp: Holocaust Romániában 1940-44. Primor Kiadó, 289. oldal, 380,-Ft.)
A könyvet egy rossz hírű üzlet kirakatában láttam meg a Szittyakürt, a Hunnia és hasonló elvtársaik társaságában, ezért gyanakodva vettem kezembe: honnan ez a hirtelen jött együttérzés a Soa fájdalmát soha fel nem panaszoló kiadónál, vajon nem inkább román ellenességet sejtet? Bizalmatlanságomat nem oszlatta a friss fordítás előszava sem, mert az valóban támadásokkal kezdődik, ráolvasva a románokra, hogy letagadják bűnüket. Azt is megtudhattam a fülszövegből, hogy Matatias Carp 1946-os művét néhány hónappal megjelenése után bezúzták, „gondosan ügyelve arra is, hogy sem magánszemélyeknél, sem hazai vagy nemzetközi könyvtárakban fellelhető ne legyen. E jól végzett munka eredménye, hogy Románia mindmáig sikeresen mentesítette magát a genocídium vádja alól…”
A fentiekben leírtak természetesen nem csökkentik a mű fontosságát. A Romániában történtekről bizony hézagosak ismereteink. Legtöbbet, legtöbben talán Curzio Malaparte olasz író, haditudósító magyarul 30 évvel ezelőtt megjelent Kaputt című háborús emlékirataiból tudtunk meg, többek között zsidó lányok német tábori bordélyba hurcolásának gyalázatairól. A közvélemény tévesen úgy véli, hogy a zsidóság szinte veszteség nélkül vészelte át Romániában a szörnyű időt, hiszen 1944-ben Magyarországról odaszöktek a deportálások elől, s hogy Bukarestben 1944 végén, 1945 elején pezsgő vallási életet találtak az odakerült volt munkaszolgálatosok.
A valóság azonban más. Kevesebben semmisültek meg ugyan, mint Magyarországon, de rémisztőbb körülmények között. A gyilkosságok már 1940 elején megkezdődtek, Bukarestben 121 embert öltek meg, Dél-Bukovinában pogrom volt. A hivatalos jogfosztás 1940. szeptember elseje után történt, amikor Antonescu tábornok lett a miniszterelnök, s ezzel a Vasgárda (leegyszerűsítve: a nyilasokhoz hasonló söpredék) került hatalomra. Vállalataikat, üzleteiket hivatalosan elkobozták, ingatlanaik átírására, ingóságaik átadására helyi hatalmasságok, szomszédok, rablók fizikai erőszakkal kényszerítették a zsidókat.
A végzet 1941. június 22-én a háború kitörésével zúdult rájuk, amikor a román csapatok a náci szövetségben elindultak a röviddel előtte a Szovjetunióhoz csatolt Besszarábiába és Bukovinába. Arra való hivatkozással, hogy a kommunistákat szolgálták, leírhatatlan barbársággal hozzá fogtak elpusztításukhoz. Kilenc hét alatt 166 497 zsidót lőttek agyon, égettek el, vetettek vízbe, marcangoltak szét; ezrek fulladtak meg, haltak éhen a lezárt vagonokban. Történt mindez a lakásokban, az utcán, a nyilvánosság előtt, s tette az SS, a román reguláris hadsereg és a rendőrség. Több esetben a kegyetlenség visszataszító formái miatt a területi német parancsnokság tiltakozott a román vezérkarnál. A túlélők a Dnyeszter és a Bug között lágerekbe kerültek, ahol lassabb tempóban ugyan, de szisztematikusan végzett velük az őrség, az éhség, a fagy.
Egész Románia zsidósága szenvedett és rettegésben élt, hiszen őket nem védte a törvény, fosztogatták, gyilkolták őket országszerte – csak hatalmas baksisokért tudtak ideig-óráig, imitt-amott védelmet szerezni. Mire a szovjet hadsereg eljutott Romániába és az ország kiugrott a háborúból, a zsidóság 43 százaléka elpusztult.
V. E.
Címkék:1994-04