120 éve született Marc Chagall

2007. július 5. Százhúsz éve, 1887. július 7-én született Vityebszkben Marc Chagall orosz-francia festő. Kilencgyermekes vallásos zsidó családban jött a világra, apja raktárban dolgozott, anyja fűszerüzletet vezetett. A zsidó iskola, majd a vityebszki orosz gimnázium után egy helyi műhelyben, majd Szentpéterváron képezte magát. Korai éveinek képei a szürrealizmus jegyében készültek.

	Marc Chagall

1910-ben egy pártfogója segítségével Párizsba utazott, ahol avantgárd költők és festők társaságába került, s erősen hatott rá a kubizmus. Ösztönzésükre bontakoztak ki a már oroszországi képein feltűnt költői és irracionális tendenciák, s élénkebb színeket kezdett használni. Műveiben feltűnt jellegzetes komplexitása, a szétszórt, montázsszerű motívumok azt jelzik: a művész álmainak belső terét látjuk. Képzelete fő forrása a gyermekkor, a képek légköre jiddis tréfát, orosz tündérmesét vagy zenés színdarabot idéz, a főszereplő olykor maga a festő.

1914-ben a berlini Der Sturm galériában nyílt meg első saját tárlata, kiállított művei erősen hatottak a német expresszionistákra. Vityebszkbe hazatérve viszonylag realista képeket festett, 1915-ben megnősült, egy kereskedő lányát vette el. Chagall 1917-ben üdvözölte a forradalmat, a vityebszki körzet képzőművészeti népbiztosaként helyi múzeumot és akadémiát próbált szervezni, ám két és fél év után feladta, s Moszkvába ment. Itt Sólem Áléhem darabjaihoz tervezett díszleteket és jelmezeket.

1922-ben végleg emigrált, Berlinben, majd 1923-ban Párizsban telepedett le. A rézmetszést kitanulva Gogol Holt lelkek című regényét, majd La Fontaine meséit illusztrálta, s elkezdte a Biblia feldolgozását. Ekkor kevesebbet festett, de a Cirkusz és Az Eiffel-torony szerelmesei költőisége igen népszerűvé tette, ő sokat utazott és kiadta önéletrajzát.

1941-ben a nácik elől Amerikába menekült. Felesége három évvel később meghalt, alakja Chagall sok képén megjelent, olykor menyasszonyként. A művész 1945-ben Sztravinszkij Tűzmadarának díszleteit és jelmezeit tervezte New Yorkban, ottani nagy kiállítása meghódította az amerikai közönséget.

	Marc Chagall alkotása

1948-ban visszatért Franciaországba, 1952-ben újra megnősült, új korszakának művein Párizs képei dominálnak. Díszleteket festett az Operának, üvegablakot tervezett a metzi dómnak, a jeruzsálemi Héber Egyetemnek, az amerikai Fulton templomának, elkészítette a párizsi Opera mennyezetfreskóit, falfestményeket a New York-i Metropolitan Operának s ő tervezte a jeruzsálemi parlament pannóit. 1973-ban Nizzában múzeuma nyílt, 1977-ben a Louvre retrospektív kiállítással tisztelgett előtte. Marc Chagall 1985. március 28-án halt meg Párizsban.

Chagall művészetében inkább a belső költői erőre, mint a festészet logikájára támaszkodott. Gazdag látomásaival, a virágcsokrok, repülő szerelmesek, bohócok, fantasztikus állatok, bibliai próféták, háztetőn játszó hegedűsök motívumaival a múlt század nagy újítói közt az egyik legnépszerűbb lett. Irányzatokhoz nem sorolható, független egyéniség volt, a jelenségek helyett azok emlékképét ábrázolta. Álomszerű témáit gazdag színekkel és könnyed stílusban jeleníti meg. A tárgyakat szabadon társítja azok érzelmi jelentősége szerint, legjobb képeinek vizuális metaforái példátlanok a modern művészetben.

Első, 1907-10 közti korszakának témái sötét színekben és hagyományos formákkal jelennek meg, 1910-től a húszas évek végéig a kubista képépítés s a modern színelmélet eredményeit alkalmazta, 1930-tól pedig korábbi műveinek jelképei (szárnyas óra, gyertyatartó, kecske, szerelmespár, hal, virágcsokor, stb.) formai kötöttségektől mentesen, lelki viharai nyomán népesítik be a vásznait.

A magyar közönség képeit 2001-ben a budapesti Zsidó Múzeumban, művészplakátjait a Petőfi Irodalmi Múzeumban láthatta, vándorkiállítása 2005-ben és 2006-ban Szegeden, Pécsett, Debrecenben és Győrött volt látható.

(Forrás: MTI-Panoráma)