Hétfőn százötven magyar iskolában különleges tanév kezdődött. Azért különleges, mert a gyerekek kísérleti tankönyvekből tanulnak. Az első benyomása az olvasónak pozitív: ezek a könyvek külalakjukban igyekeznek korszerűnek látszani, sok a kép, munkáltató feladatok vannak, öntik a mellékleteket, az illusztrációkat, plakátokat, pop-zenei szövegeket közölnek. Sajnos a lényeget tekintve azonban csak azt mondhatjuk: baj van. Ezeket a könyveket még kipróbálásra sem volna szabad diákok elé tenni. Alapos tankönyv-akkreditációs eljárás során kiderült volna, ez a műveltséganyag pedagógiailag problematikus és modernizáció-ellenes szemléletű.

„A magyar-zsidó irodalom története – kivirágzás és kiszántás” címmel átfogó monográfia jelent meg Kőbányai János tollából. A mintegy 700 oldalas hatalmas munka arra vállalkozott, hogy a magyar-zsidó irodalom teljes történetét bemutassa.

Ezt írja Kölcsey: „Megbűnhödte már e nép / A múltat s jövendőt”. Az ortográfiával ne törődjünk, Kölcsey korában más volt a helyesírás, koncentráljunk a lényegre. Megbűnhődte? De hát mit követett el ez a nemzet Kölcsey koráig?