Szombat előfizetés 2017

“Az erdélyi zsidók megpróbáltak részt venni a visszacsatolási ünnepségeken…”

Írta: Gadó János - Rovat: Történelem

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Interjú Szalai Miklós történésszel, az erdélyi zsidóság történetének kutatójával.

 

Milyen alternatíváik voltak az erdélyi zsidóknak Trianon után?

1920 után az erdélyi zsidóknak három alternatívájuk volt: zsidó magyarnak, zsidó románnak vagy zsidó zsidónak lenni. A zsidó román opciót kevesen választották, mert nem ismerték a nyelvet és mert a románság antiszemitizmusáról volt ismert.

A zsidó magyar identitást is kevesen választották, mert a magyar államhatalom eltűnt és nem volt értelme az új államhatalommal dacolni. Voltak, akik ezt képviselték, például Kecskeméti Lipót, a tudós neológ főrabbi Nagyváradon. Az ő befolyása alá tartozó iskolákban továbbra is a magyar nyelvet és kultúrát tanították. Voltak ilyenek, de kevesen. Az erdélyi zsidók nagy része nemzeti kisebbséggé alakult. Ehhez Zsidó Nemzeti Szövetség néven létrejött egy szervezetük. Ennek először a pogromok elleni védekezés volt a célja, mert 1918, a román megszállás után azonnal pogromok kezdődtek.

Kecskeméti Lipót, nagyváradi rabbi

Ebben jelentős szerepük volt a háborúból hazatérő katonáknak. A zsidók ezért ahol tudtak, önvédelmi alakulatokat szerveztek. Ez jelentősen hozzájárult a zsidó nemzeti tudat, majd az erdélyi cionizmus felerősödéséhez. Később zsidó pártot is alapítottak, amely több képviselőt küldött a bukaresti parlamentbe.

Ez erdélyi zsidó párt volt?

Igen, mert az óromániai zsidósággal nem olvadt össze az erdélyi zsidóság. Utóbbiaknak napilapjuk is volt: az Új Kelet, ami az egyetlen cionista napilap volt Európában. Annak, hogy 1920 után az erdélyi zsidók útja másfelé vezetett, mint a magyarországiaké, még egy oka volt: Erdélyben többségben voltak a vallásukhoz mélyen ragaszkodó ortodoxok, míg a trianoni Magyarországon az ortodoxia a zsidó lakosság alig negyedét tette ki. A neológ közösségekben nagyon felhígult a zsidó identitás: nem egy helyen, például Szolnokon vagy a Bácskában, héberül már olvasni sem tudtak az emberek, tehát szinte teljesen elszakadtak a zsidó vallási gyökerektől.

Az erdélyi zsidó identitás ugyanakkor politikai identitás is volt. 1918 előtt ilyen nem nagyon létezett.

Igen, ezt az új politikai helyzet szülte. Bár megjegyzem, hogy a cionizmus első magyarországi hívei között az erdélyiek erős túlsúlyban voltak: például Rónai János, Herzl első magyarországi követője vagy Kahan Niszon, a magyar cionista mozgalom egyik legjelentősebb vezetője. Mindamellett Észak-Erdély visszacsatolása után Marton Ernő, az erdélyi cionista mozgalom vezetője beadványt intézett a magyar országgyűléshez, amelyben hangsúlyozta, hogy a román uralom idején elfoglalt nemzeti kisebbségi álláspont ellenére az erdélyi zsidók mégiscsak magyarok. És az idősebb generáció is úgy emlékezett vissza, hogy az 1918 előtti Magyarország mégiscsak liberális állam volt – főleg az 1918 utáni Romániához képest. Tehát a Horthy Magyarországot is jobbnak vélték, mint Romániát, mert ott az államhatalom és az azzal szembenálló szélsőjobb részéről is rendszeres volt a fizikai terror. Magyarországon nem fordult elő, hogy az ellenzéki politikai mozgalom vezetőjét megöljék. Romániában pedig mindkét fél élt ezzel az eszközzel.

Codreanu, a Vasgárda vezére

Így 1933-ban a Vasgárda fasisztái megölték Duca miniszterelnököt, aki igyekezett elnyomni a Vasgárda tevékenységét, 1938-ban viszont a király, miután diktatúrát vezetett be az országban, megölette Zelea Codreanut, a Vasgárda vezetőjét.  Az erdélyi zsidók ehhez képest még a Horthy Magyarországot is jogállamnak érezték. Így megpróbáltak részt venni a visszacsatolási ünnepségeken is, de onnan már több helyen kizárták őket.

Kolozsváron például részt vettek az ünnepségen.

Valóban, fennmaradt egy bizarr fénykép az egyik ilyen ünnepségről: egy rabbi beszél egy horogkeresztes zászló előtt. Utóbbi a náci Németország iránti hála jeleként volt kitűzve. A beszéd szövegét nem ismerem.

Egy rabbi beszél a visszacsatolási ünnepségen, Besztercén

A zsidó nemzetiségi álláspont ellenére az erdélyi zsidók túlnyomó többsége megmaradt magyar anyanyelvűnek és magyar kultúrájúnak.

Sokhelyütt igen. Ugyanakkor Erdélyben számos héber óvoda működött, ami elképzelhetetlen lett volna a Horthy-Magyarországon. Ezeket a cionisták szervezték, akiknek sikerült meghódítani a hitközségek jelentős részét. Ezalatt az idő alatt három erdélyi zsidó kibuc is létesült Izraelben. A cionizmus miatt például a kolozsvári ortodox hitközség kettészakadt. Glasner rabbi, a kolozsvári ortodox hitközség vezetője nagyon lelkes cionista volt, már 1920-ban alijázott és utána is cionista, vagy legalábbis mizrachista maradt a kolozsvári nagyhitközség. Ugyanakkor az anticionisták is elszántak voltak. Vezetőjük Halberstam rabbi volt, aki Lengyelországból érkezett Erdélybe még gyerekkorában.

Glasner Mózes, kolozsvári ortodox rabbi

És merre fordultak a Romániában maradt dél-erdélyi zsidók 1940 után?

Ők is vágytak Magyarországra és sokan közülük át is jöttek. Viszont amikor a magyarországi helyzet súlyosabbra fordult, sokan Dél-Erdélyen keresztül menekültek el. Hogy mennyien, az komoly vita a történészek között, számos román történész azt állítja, hogy nagyon sokan. Magyar történészek ezt vitatják. Ugyanakkor tény, hogy a súlyos jogkorlátozások ellenére a dél-erdélyi zsidók túlélték a Holokausztot, mert őket nem deportálták. Az észak-erdélyi zsidók pedig próbáltak alkalmazkodni: például az 1940-ben Kolozsváron létrejött zsidó gimnáziumban (népszerű nevén: zsidlic) megünnepelték Horthy születésnapját. A gimnázium a visszacsatolás után jött létre, amikor a numerus clausus következtében a zsidó diákokat országszerte kizárták a középiskolákból. Egyébként ez a visszatérés a magyar identitáshoz rövid ideig tartott, mert hamarosan belátták, hogy nem megy. Így maradt a zsidó identitás, ami nem nagyon lehetett más, mint a vallás, mert a hatóságok mást nem engedélyeztek.

Kolozsváron működött egy zsidó színház. Ott működött a Fraternitas kiadó is, amelyet cionisták vezettek. Ők igyekeztek fenntartani a zsidó-zsidó identitást, kárhoztatták az asszimilációs törekvéseket, és úgy érezték, hogy a zsidótörvények őket igazolják a zsidók asszimilációs törekvéseivel szemben. Így például Móricz Zsigmond halálakor, 1942-ben Marton Ernő felesége, aki magyartanárnő volt, úgy érvelt, hogy Móricz (akit senki nem tartott antiszemitának) bírálata a magyar zsidók fölött őket igazolja. Móricz regényeiben is megjelenik a parvenü zsidó típusa, aki nem igazán magyar ugyan, de úgy tesz, és az élet fontos terein igyekszik magát előtérbe tolni. Úgy vélték, az asszimiláns magyar zsidóság a látszatra épített, felületes módon megpróbálta eltagadni a maga zsidóságát, és meg akart hódítani olyan pozíciókat, amik a magyarságnak jártak, ami, szerintük, joggal váltotta ki a magyarok ellenszenvét.

Ezt ma antiszemita érvelésnek tartanánk.

Abban a korszakban ez rendszeresen visszatérő érv volt. Komoly Ottónak, a magyarországi cionista mozgalom (erdélyi származású) vezetőjének is megjelent egy könyve, Cionista életszemlélet címmel. Kolozsváron adták ki, igen nagy példányszámban és rengeteg emberhez juttatták el, köztük a kormány politikusaihoz is. Komoly Ottó felveti a kérdést: miért kell pártfogolni a cionizmust a magyaroknak, sőt még az antiszemitáknak is? Azért – feleli –, mert aki ragaszkodik a zsidósághoz, az ki fog vándorolni, aki pedig magyar akar maradni, az végre be tud majd olvadni. Így a zsidók nem veszélyeztetik majd többé a magyarság nemzeti egyediségét. Igen, a cionisták a mérsékeltebb antiszemitákkal igyekeztek megtalálni a hangot. Különösen azután, hogy 1942-ben Bárdossyt félreállították és kibontakozott a Kállay féle hintapolitika.

Komoly Ottó

De a magyar kormányok a cionista mozgalommal nem álltak élénk kapcsolatban.

Valamiféle kapcsolat azért volt. Komoly Ottó Andorka Rudolfon keresztül (angolbarát diplomata, volt madridi követ) rendszeres kapcsolatban állt Kállay Miklóssal és Horthy belső köreivel is. A magyar kormány azonban inkább a Pesti Izraelita Hitközséggel állt kapcsolatban, amely gyűlölte a cionizmust, és minden eszközzel el akarta taposni. A hitközség azon az állásponton volt, hogy a magyar kormány és az úri osztály lovagiasságában bízni kell, mert ezek csak a németek miatt kénytelenek bántani a zsidókat. Ők végig Horthyban és a körülötte állókban bíztak. Komoly Ottó kapcsolatai nem voltak ilyen erősek. Fent említett könyvének célja éppen az volt, hogy ezt megváltoztassa. Ajánlatot tett a magyar uralkodó elitnek: a cionizmust támogassák és ne az uralkodó asszimiláns ideológiát. Ez azért kívánatos, úgymond, mert akkor a zsidók nem lesznek kommunisták, a háború után amúgyis elmennek, és akkor ez a felemás identitású, igazából nem asszimilálódott magyar zsidóság nem foglalja majd el az összes pozíciót az országban.

Ezt bizony ma antiszemita érvelésnek neveznénk.

A keresztény középosztály kritikáját a zsidóság felé – a fellazító liberális szellem terjesztői, stb. – Komoly Ottóék egy kicsit elfogadták. Azt gondolták: tévedtünk, amikor azt hittük, hogy a kiegyezés után igazán magyarrá válhatunk és mindez a zsidóság hibás stratégiájának is a következménye.

Az erdélyi zsidókról számos írás jelent már meg. Milyen új forrásokat kutatva tudsz újat mondani a témáról?

Komoly Ottó és Marton Ernő személyes archívuma fontos forrás. Marton túlélte háborút és komoly szerepet vállalt a háború utáni cionista mozgalom újjáélesztésében. Komoly Ottót 1945 januárjában megölték a Dunaparton, de felesége és lánya, akik túlélték a háborút, utána alijáztak és magukkal vitték Komoly Ottó hagyatékát, amely ma a Jad Vasem Archívumában található. Továbbá a Spielberg-féle digitális archívumban számos tanúvallomást lehet meghallgatni. Innen tudtam meg például, hogy 1941-tól Nagyszőlősőn, ami Erdély és Kárpátalja határán van, zsidó partizáncsoport működött, amely egy oda ejtőernyőn ledobott szovjet partizáncsoporthoz csatlakozott. A magyar csapatok, majd 1944-től a németek ellen folytattak partizánharcot. Lebukásuk után legtöbbjüket halálra ítélték és kivégezték. De voltak túlélők, köztük Ernő Berger Farkas, akit csak életfogytiglani börtönre ítéltek és a háború után Izraelbe ment, ő mesélte el a történetet.

Ők a Kárpátok hegyeiben partizánkodtak?

Egy darabig igen, de aztán Nagyszőlősön lehetetlenné vált a helyzetük, mert mindenki ismerte őket. Akkor feljöttek Budapestre. Itt működtek, titkos kém-, szabotőr- és partizáncsoportként.
De a nácikkal szembeni szellemi ellenállásnak nagyon fontos csoportja volt az ortodoxia is, amely élesen anticionista volt.

Szilágysomlyó, a zsinagóga a háború előtt

Miképpen tudtak az ortodox zsidók szembe szállni a nácikkkal?

Úgy, hogy vallásuk parancsait, a micvákat következetesen betartották. Halberstam rabbiról úgy tartják, hogy még Auschwitzban is imaszíjjal imádkozott, és egy náci tisztnek félelem nélkül a szemébe mondta, hogy „örülök, hogy az Isten nem teremtett olyannak, mint maga”. Halberstam rabbi tizenegy gyerekét veszítette el a Holokausztban, és a lágerben megfogadta, hogy ha túléli a borzalmakat, a Szentföldön olyan kórházat létesít majd, amelyik minden embert, származásra való tekintet nélkül befogad. És ezt meg is tette, a kórház ma is működik Netanján.  Ugyancsak fennmaradtak Ehrenreich szilágysomlyói rebe tanításai, aki a náci üldöztetésektől való majdani szabadulást az egyiptomi fogságból való szabaduláshoz hasonlítja. A zsidóüldözések nyomán egy bonyolult teológiát állított fel, mely arról szól, hogy Isten gondviselése milyen rejtélyes és nehezen követhető utakon nyilvánul meg. A 81 éves Ehrenreich nem élte túl a Holokausztot, gyerekei közül többen viszont igen, s apjuk írásait, aminek nagy részét a deportáló csendőrök 1944-ben, a rabbi szeme láttára elégettek, rekonstruálták és kiadták.

A Szatmár rebbe, Joel Teitelbaum a háború után

Ugyanakkor már a szatmári rebbe is kidolgozta a maga cionizmus-ellenes elméletét, amely szerint az üldözéseket Isten a cionizmus miatt mérte a zsidókra. A cionizmus, a szekuláris zsidóság az ő érvelése szerint még nagyobb bűn, mint az asszimiláció, a zsidóságtól való teljes elfordulás. A bűnöknek és üldözéseknek ez a kumulálódása, értelmezése szerint már a végidők, a Messiás eljövetelének jelei. Ilyen körülmények között, vélte a Szatmár rebe, a zsidóknak szigorúan tartózkodni kell minden politizálástól és csak a Tóra tanulásra és a parancsolatok megtartására kell összpontosítaniuk. Ezért, a Holokauszt előestéjén, elutasított minden együttműködést a cionistákkal, és az általuk a Holokausztról továbbadott híreket pánikkeltésnek minősítette.

Az ortodox közösségek rabbijai több helyütt is így léptek fel: anticionista érveléssel visszatartották a híveket a palesztinai emigrációtól. 1942-ben, a visszacsatolás után a nagyváradi ortodox hitközség levelet intézett a pesti országos irodához, kérdezvén, hogy szabad-e a cionista mozgalomnak hozzájárulást, sékelt gyűjteni a zsinagógában. Az országos iroda nemleges választ adott, hiába figyelmeztetett Komoly Ottó, hogy aki ezt elutasítja, az ki fog maradni a palesztinai bevándorlási lehetőséget biztosító ún. certifikátok osztásakor. Holott ekkor, 1942-ben már nagy tülekedés folyt a kevés számú elérhető certifikátért.

A két világháború közötti időszakban az erdélyi magyarság nem érzett szimpátiát a zsidók iránt, a közös kisebbségi sors alapján?

Inkább ellenkezőleg. 1938-ban Romániában létrehozták a „nemzeti egységkormányt”, aminek célja az volt, hogy megakadályozzák a Vasgárda hatalomra jutását. Komoly belső viták után az erdélyi Magyar Párt is csatlakozott ehhez a – szellemiségében nagyon erősen antiszemita – egységkormányhoz, amely akkor a kisebbségek támogatását is igyekezett megnyerni. A magyar döntésben az is szerepet játszott, hogy a magyar politikusok úgy érezték: a zsidók jelentős előnyöket harcoltak ki a román kormányzattól, amiből ők kimaradtak. Ez némely esetben valóban így volt: a román állam kedvezményeket adott a zsidóknak, ha azok deklaráltan zsidóként és nem magyarként léptek fel. A magyarok úgy érezték, hogy a zsidóság, saját előnyeit keresve, magára hagyta őket a nehéz kisebbségi sorban és a román állami politikához csatlakozott. (Fent említett beadványában ezek ellen a vádak ellen tiltakozik Marton Ernő.) Ennek súlyos következményei lettek: 1943-ban, az olasz kiugrás után, amikor a magyar uralkodó elit már a német vereség utáni időkre készült, az Erdélyi Párt nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy a zsidókérdésben nem szabad engedni, a zsidók kitelepítésére szükség van.

Ez a kisebbségi években létrejött Erdélyi Magyar Párt volt?

Nem, ez már a kormány által létrehozott Erdélyi Párt volt, amely valahol a kormánypárt és a szélsőjobb között helyezkedett el. A párt létrehozásának ötlete Teleki Páltól származik, aki úgy vélte, Erdély maradjon az erdélyieké. Ennek letéteményese volt a – kormánnyal nagyjából azonos ideológiát valló – Erdélyi Párt. Ez gyakorlatilag a kormánypárt, a Magyar Élet Pártja erdélyi szervezete volt. Jellegét tekintve tömegpárt volt: becslések szerint Erdélyben minden harmadik magyar férfi a tagja volt. Mellettük azonban hódított a kormánytól jobbra álló Imrédy-féle párt is. Magyarországon Imrédyék az úri középosztályra építették bázisukat, míg a proletariátus és szegényparasztság körében a nyilasok hódítottak. Erdélyben viszont a nyilasoknak nem volt sikerük, aminek az volt az oka, hogy ők – valamiféle nemzetek fölötti fasizmus híveiként – együtt akartak működni a román Vasgárdával is, ami az erdélyi magyarok számára nyilván elfogadhatatlan volt. Az Imrédy párt főként az elégedetlenek körében volt népszerű, akik úgy érezték, kimaradtak a visszacsatolást követő nagy osztogatásból.

Ugyanakkor nem lehetünk egyoldalúak: el kell ismerni például, hogy az erdélyi Magyar Párt nagyváradi szervezete 1940 után százával állított ki zsidóknak olyan igazolásokat, amelyek azt tanúsították, hogy az illető a román uralom éveiben hazafiasan viselkedett. Tény és való: az erősen elmagyarosodott nagyváradi zsidóság jelentős része magyar érzelmű maradt 1918 után is. Az ilyen igazolás aztán felmentést biztosított a bevonulás után bevezetett zsidóellenes intézkedések alól.
Az antiszemita szellemiséget nem annyira az erdélyi magyar párt, hanem a bevonulás után Erdélybe telepített magyar tisztviselők képviselték. Így például a szatmári polgármester, aki az országos antiszemita intézkedéseket még további helyi intézkedésekkel szigorította.

Egyébként az anyaországból Erdélybe telepített hivatalnokok olyan hatalmaskodóak voltak, hogy a helyi magyarságban is sokszor ellenérzést ébresztettek – a románokról nem is beszélve, akiket igyekeztek minden pozícióból szisztematikusan kiszorítani. Az 1945 utáni román történetírás ezt fel is használta, amikor azt állította, hogy az észak-erdélyi magyar uralom valójában a románok és a zsidók elleni népirtás volt. Ami természetesen nem igaz: a románokat nem sújtotta olyan diszkrimináció, mint a zsidókat. A románokat védte a bécsi döntés fölött bábáskodó hitleri Németország, amely nem akart viszályt magyar és román szövetségesei között. A románellenes diszkriminációnak az is gátat szabott, hogy ezt a románok bármikor visszatorolhatták a dél-erdélyi magyar kisebbségen. A zsidókat viszont nem védte semmilyen külső erő, így telesen ki voltak szolgáltatva az antiszemita intézkedéseknek.

 

Engedje meg magának a hagyományos újságolvasás kényelmét!

Fizessen elő a Szombat folyóiratra 2017-ben is!

Előfizetőink közt értékes ajándékokat sorsolunk ki:

szombat_20c.indd

Digitálisan is olvashatod a Szombatot vagy előfizethetsz 10 lapszámára itt.

 

Banki adatok:
Név: Magyar Zsidó Kulturális Egyesület Szombat
belföldi utalás esetén: OTP 11709002-20066703
külföldről történő utalás esetén:
IBAN: HU45 1170 9002 2006 6703 0000 0000 BIC(SWIFT) OTPVHUHB



Címkék:Erdély, rabbi, ünnepség, visszacsatolás

  • Atlasz

    A rendkívül érdekes cikkért köszönet! Egy jellemző, itt is alátámasztott mentalitástörténeti “mazsola” érdekelne, amelynek forrását elfelejtettem. Annak az esetnek a valódisága érdekel, amely szerint egy nagyváradi zsidó magyar szállodás ajtót mutatott, azaz telt házat közölt a román királynak.

  • Ioan Fekete

    Ioan Fekete
    Az édesapám Vancsa János államrendőrségi detektiv 1928-1944 években a szatmári rendőr-
    ség bünügyi osztályán teljesitett szolgálatot . 1944 évben a 6163 /1944 deportálási parancs
    alapján részt vett a zsidoság ősszeszedésében(kb.320 személyel eggyütt). 1944 szepemberé-
    ben a front miatt távozott Szatmárrol. Majd az év novemberében hazatért-egyedüli a volt magyar
    kőzigazgatásbol. A szovjet hadsereg izraelita komiszárjai Weisz L,Stanciu N,Lusztig K,Nove H,
    (szabosegéd , fiákeres, pincér, zsebbmetsző )hamis csinált vádak alapján letartoztatták és jav-
    asolták a Kolozsvári Népbiroságnak elitélését ,háborus bünősnek nyilvánitva öt,
    20 év kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra itélve ,a Román Gulágon letöltött 12év 33
    napi büntetést. 1950 ben az Erdélyi elitéltek ,,jo magaviseletükért” két év fogvatartás után szabadon lettek bocsátva. Mig az édesapám 1957 évben visszamenőleg 10 év szigoritott bőrtönre itélték a 193/1 Btk cikkely alapján ,,Büntett a munkásosztály és a forradalmi mozgalom
    ellen”és szabadon bocsátották.(két év 33 nappal tőbb büntetés töltőtt le)
    A román igazságszolgáltatás 2013 évben rehabilitálta ,de semmilyen kárpotlást nem hajlando
    adni mivel a magyar kőzigazgatásban dolgozott.
    Kéréssel fordultam Orbán Viktorhoz (két alkalommal) Heszler A, Kőves Slomo, és még13 anya
    országi,, tudoshoz” kérvén az apám ügyének kivizsgálását, válaszra sem méltattak.
    Miközben idehaza a Szatmári Zsido hitkősség Decsei Nicolaie(galiciáner) vezetésével
    tovább folyik az apám emlékének a,, háborus bünös” meggyalázása.
    Sajnos az 1944 évi tragikus események és ezek felelőseinek feldolgozása az anyaország
    segitségével nem történt meg.A megjelent müvek DILETÁNSOK munkái.
    Őrőmmel nyugtáztam , hogy e cikk végre hozzájárul a Szatmári bigott diletánsok neveléséhez , amennyiben ez a sok barom elolvassa ezt,
    Ehez probálok én is hozzájárulni a facebook Ioan Fekete blogon ,nyilvánosságra hozva
    a fiatal korosztály részére a mult eseményeit a Szombat folyoirat cikkei segitségével is.
    Tisztelettel ing.Ioan Fekete Szatmárnémeti.

    • Rebeka

      PFÚJJJ!!!

      • Ioan Fekete

        Mit jelent ez a PFÚJJJ TE DEGENERÁLT GANÉ !!!!!!!!!!!!!

        • Rebeka

          PFÚÚÚÚÚÚÚJJJJJJJJJJJ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

      • Ioan Fekete

        NEM VITATKOZOK GAZEMBEREKKEL!!!!!!!

  • Attila Gidó

    Nem igaz, hogy 1918 után a cionisták voltak többségben. Az erdélyi zsidók többsége kettős, illetve többes identitású volt. A Zsidó Nemzeti Szövetségnek viszonylag nagy volt a tábora, és a Zsidó Pártra is sokan szavaztak, de közülük nem mindenki volt cionista. A zsidó etnikai önmeghatározást nem szabad összemosni a cionizmussal! A két világháború közötti magyar kulturális életnek jelentős alakítói, támogatói voltak a zsidó származású személyek.
    Véleményem szerint túlzás pogromokként emlegetni az 1918/1919-es erőszakos eseményeket. A hazatérő katonák nem csak zsidókat, de a központi hatalom helyi képviselőit, sőt papokat is megverték, zaklatták.
    Kézdivásárhely, 1940, bevonulási ünnepség. — Biztos, hogy a fénykép Kézdivásárhelyen készült?
    Nem Glaser, hanem Glasner (Ábrahám, Mózes, Akiba).
    Glasner Mózes rabbi nem 1920-ban, hanem 1923-ban alijázott.

  • Ioan Fekete

    Ioan Fekete
    Az eőbbi hozászolásomat minősitő ,,Izabella P F Ú JJ!!!”a Szatmári tőrténelem hamisitoktol
    származhat. E személyeket megneveztem az apám emlékére irt a Szatmári Magyar Hirlapban
    2013 április 25 én közőlt Megemlékezésben. Ezek az önkinevezett helytőrténészek a követ-
    kezők :Csirák Csaba (gyogyszerész aszisztens) Elefánt Gyuri (matematikatanár USA) ,PopFelician(volt komunista propagandista a Megyei Tőrténelmi Muzeum igazgatója),Robert László (a megyei tanács által üzemeltett kulturális hagyományközpont igazgatoja)
    ,Dr Ioan Corneanu ( volt pártaktivista az Észak ERDÉLYI Holocauszt Bizottság alelnőke))Camelia Teocan közgazdász( a Megyei könyvtár igazgatoja), Tibori Szabo
    Zoltán ujságiró. Csirák Csaba a megemlékezés miatt a TelAvivi Uj kelet 2013junius 27iki szá
    mában a,, Neonáci Hangütés Szatmárnémetiben”” cimü cikkben az apámat háborus bünősnek
    és engem NEONÁCINAK nevez a tőrténelmi tiszta igazság megirásáért.

    –Ami a Gido Attila tőrténész hozzászolását illeti megjegyzendő, hogy e cikket ő kellet volna
    meg irja hisz a Judeizmusban szakosodott. Talán hozáfüzhette volna a kővetkezőket.:
    a)Joel Teitelbaum 1944 ben félretehette volna a szektaharcot és hitelt kelett volna adnia Freid
    ÁbrisÁvrahám cinista ügyvédnek aki Szatmáron 1943 ban figyelmeztette a zsidokat a náci
    haláltáborok veszélyeire ,ehelyett kikőzősitette a zsinagogai beszédében.
    A rebbe a deportátaknak bucsuzoul hitet és reménységet kellett volna sugalnia ,és azt hogy
    a Midenható Isten nem hadja el őket.(Randolph Tanulmányok a Holokausztrol II)
    E helyett a tőbbi Észak Erdélyi rebbével, megegyezve a hohér Eichmannal fejenként 150000
    pengőért Svácba távozott, a szerencsétlen szegények meg a haláltáborokba.
    b)A Szerző tőrténelmi valoságot ir,az 1944 utáni tőrténetirás valotlanságairol amikor megem-
    liti , hogy nem igaz , hogy a magyar uralom valojában a románok és zsidok elleni népirtás volt , hisz a zsidoság sokkal tőbbet szenvedett.
    Nagyon érdekes , hogy se Őn tisztelt Gido Úr se a napszámos Tibori Szabo nem ismerik eze-ket a tényeket .Igy nem is tiltakoznak a román Diletánsok Ioan Corneanu és Camelia Istrauan ,,Evreii sátmáreni istorie si destin”-A SZATMÁRI ZSIDOSÁG TŐRTÉNETE ÉS SORSA
    2010 ben kiadott HAZUGSÁGAI ELLEN . Hisz megsértik a szatmári zsidoság emlékét őssze
    keverve a bevonulo magyar hadsereg atrocitásait a zsido Holokausztal.
    Ugyancsak az ŐN kötelessége lett volna ,hogy megcáfoja a küldőtt dokumentumok alapján
    az ÉszakErdélyi Holocausz Főldrajzi Enciklopédiája 352ik oldalán az apámrol Vancsa János
    detektivről irt aljas hazugságokat .Mint ,,a rendőrnyomozok főnőke “-egyszerü beosztott
    volt stb.
    Ősszefoglalva Hálás köszönet a cikk szerzőjének ,hogy megvilágitotta a tőrténelem ezen
    sőtét pontját .
    ARCPIRITO SZÉGYENE A KOLOZSVÁRI TŐRTÉNÉSZEKNEK ,HOGY 73 ÉVVEL E TRAGIKUS ESEMÉNYEK UTÁN , AZ ANYAORSZÁGI PŐKHENDI TŐRTÉNÉSZEKKEL
    MAI NAPIG NEM TISZTÁZTÁK AZ 1944 ÉVI ESEMÉNYEKET, A SZADISTA MAGYAR
    CSENDŐRŐK TEVÉKENYSÉGÉT (A ZSIDOSÁG MEGKINZOI ,ÉRTÉKEIKÉRT)A KOLOZS-
    VÁRI NÉPBIROSÁG ALJASSÁGAIT ÉS A TÉNYT HOGY AZ IGAZI ELKŐVETŐK MAI NAPIG
    NEM LETTEK FELELŐSÉGRE VONVA , HELYETTÜK MEGSZENVEDETT AZ ÉDESAPÁM!!!!
    Ioan Fekete

  • antalom

    ” amikor a numerus clausus következtében a zsidó diákokat országszerte kizárták a középiskolákból.” – írja a cikk.
    “A törvény alapján a „magyarországi nemzetiségek és népfajok” tagjai csak a formálisan kimutatható számarányuknak megfelelő mértékben vehettek részt a felsőoktatásban.” (Wiki-ből)
    Tehát a numerus clausus csak a felsőoktatásra vonatkozott. Miért kell hazudni?

  • Ioan Fekete

    Romániában 27 év elteltével sem tartották meg a KOMUNIZMUS PERÉT, e miatt
    nem tőrtént meg a komunista mult feldolgozása az 1945 év utáni kirakatperek ellemzése és a
    felelősők megnevezése.Sajnos a felelősők nagy része aki a hirhedt Szekuritáté alkalmazá-sában volt izraelita . Ezek az emberek annyira őnteltek ezek miatt , gondolván , hogy soha nem
    lesznek felelőségre vonva. Ez okozza a csatlosaik által a részemre küldőtt,,VASTAGBŐR VAN
    A KÉPÉN ” MEGJEGYZÉST REBEKA ÁLNÉV ALATT.

Trump megemlékezett a Holokausztról, de a zsidókat nem említette

„Nehéz szívvel és keserű gondolatok közepette emlékezünk és tisztelgünk a Holokauszt áldozatai, túlélői és hősei előtt. Lehetetlenség teljes mértékben felfogni...

Áchád Há’ám, a cionizmus töprengő tanítója

Időszerű-e ma is a kulturális cionizmus 90 éve elhunyt atyja? 90 éve egy apró tel-avivi utcában, mindössze néhány házra a...

Close