Nem a szövetségesek provokálták ki a népirtást Magyarországon
A cikk meglátásai közül eközben több is erősen vitatható. A szerző ráadásul számos jelentős tényről és összefüggésről még csak említést sem tesz, így
ÖSSZESSÉGÉBEN MEGLEHETŐSEN FÉLREVEZETŐ KÉPET FEST.
Első ránézésre Borhi László cikke a nyugati szövetségesek második világháborús reálpolitikájátmorális kritikával kívánja illetni. Történészkollégám amellett hoz érveket, hogy 1943-ban és 1944 elején Amerika és Nagy-Britannia épp hogy Magyarország német megszállását kívánta elősegíteni: „A magyar kiugrási reményeket csak azért táplálták, mert tudták, ezt Hitler nem fogja hagyni, így pedig a nyugati frontról német erőket fognak elvonni a megszállási feladatok” – írja például. Mindezt „számítás ihlette” – jelzi, a nyugati szövetségesek Magyarország kiugrásáról való tárgyalásaikkor eleve nem voltak „jóhiszeműek.”
Minderre könnyű lenne mindössze azzal reagálni, hogy mindebben pontosan mi is a meglepő? Evidens, hogy az „angolszászok” háborús politikája számításokon alapult, tőlük az ellenoldalon harcoló Magyarországgal szemben jóhiszeműséget várni pedig meglehetős naivitására vallana. Cikke tanúsága szerint ezzel Borhi is tökéletesen tisztában van: a magyar vezetés angolszászokba vetett bizalmát ő is „illuzórikusnak” titulálja.
Az utóbbi meglátása fényében ugyanakkor az is felvethető, hogy a német megszállást talán nem is annyira az angolszászok „provokálták ki” (ahogy az a cikk meglehetősen hatásvadász címében szerepel), hanem inkább a magyar vezetés alaptalan reménykedése és kontraproduktív lépései vezettek el hozzá. Az angolszászok e reményeket önös érdekből táplálták, és minden bizonnyal a magyar vezetés sajátos rövidlátását és alkalmankénti ügyetlenségeit is próbálták kihasználni, ennyiben tehát Borhinak igazat kell adnunk. De hogy e téren alkalmazott stratégiájuk lett volna Magyarország német megszállásának perdöntő oka, az még további és jóval erősebb bizonyítékokat igényelne – és a bevettebbnek számító és jóval közvetlenebb magyarázatok legalábbis részleges cáfolatát.
A magyar kiugrás előkészítésének kísérletét a német vezetés kétségkívül elfogadhatatlannak tartotta. Ha azonban a németek abból indultak ki, hogy az e kísérletben részt vevő magyar vezetők közvetlen amerikai és brit katonai segítség nélkül is képesek lehetnek megvalósítani az ország átállítását (amire éppenséggel Borhi szerint sem volt reális esély), akkor minden bizonnyal ők is félrekalkuláltak. E tágabb kontextus figyelembe vételekor Borhi cikkéből leginkább az derül ki, hogy – akárcsak egyes magyar szereplők – mind az angolszászok, mind a németek eltúlozták a magyarországi németellenes fordulat esélyeit: az angolszászok önös, de érthető számításból, a németek tévedésből, míg a releváns magyar vezetők merő illuzionizmusból.
