Szombat előfizetés 2017

BZSH: A Zoltai-kommandó megfúrta az ügyvezető-választást

Írta: Pályi Márk   - Rovat: Politika

Schiller-Szombat_banner-02_700x100px_Corsa_20160223

Bár korábban mind Tordai Péter, mind Heisler András hangsúlyozták, hogy Zoltai nem térhet vissza, a csütörtöki BZSH-közgyűlésen ilyesfajta kísérlet történt – ha nem is túl eredményes. Zoltai híveinek annyit sikerült elérniük, hogy az új ügyvezető igazgató megválasztása ügyében nem történt előrelépés.

sip-utca-12.-a-budapesti-zsido-hitkozseg-szekhazanak-homlokzata-294

Radnóti Zoltán nyitóimája után – amelyben a „tesuva utefila ucedaka” (megtérés, ima, igazságosság) hármasával fejezte ki a közgyűlés döntő súlyát –, a napirend elfogadásáig még minden rendben ment. Gratuláció Verő Tamás doktori címéhez, a nyugdíjba vonulók eddigi munkájának elismerése, megemlékezés az elhunyt hittestvérekről – talán csak abból lehetett sejteni valamit, hogy Fröhlich Róbert, a Dohány utcai körzet főrabbija, a tavalyi botrányos közgyűléseken főszerepet játszó Keszler Gábor számvizsgáló bizottsági tag, valamint Schwezoff Dávid kántor nem szavazta meg a napirendet, Zoltai Gusztáv és Sárközi Gyula pedig – mások mellett – tartózkodtak. A zárszámadásról szóló első napirendi pont tárgyalása előtt azonban – Keszler és Tordai szóbeli viaskodása után – a küldöttek végül megszavazták, hogy Keszler azonnal szót kaphasson.

 

Bevezetés

Keszler szerint a BZSH és a Mazsihisz vezetése az iménti gratulációk és megemlékezések mellett megfeledkezett Zoltai Gusztáv negyedszázadnyi munkájának megköszönéséről, és a maga részéről hangzatos mondatokban méltatta Zoltai tevékenységét, amit a közönség vastapssal fogadott.

Az ülés ezen a ponton olyannak mutatkozott, mintha egyes küldöttek fejében létezne egy alternatív – és benyomásunk szerint előre egyeztetett – napirend. Keszlert Schwezoff Dávid követte, aki furcsának tartotta Zoltai hirtelen lemondását, aki egy héttel korábban – mint mondta – még jövőbeli terveiről beszélgetett vele. Schwezoff ezért indítványozta, hogy Zoltai néhány szóban számoljon be a közgyűlés előtt lemondása körülményeiről.

Ekkor Zoltai Gusztáv következett, aki tömören kijelentette: lemondó levelében titoktartási kötelezettséget írattak alá vele, ami hallgatásra kötelezi. A sejtelmes utalásra Schwezoff Dávid úgy reagált: olyat is hallott, hogy Zoltai nem maga fogalmazta meg ezt a levelet. Szerinte a közgyűlésnek ezt mindenképpen meg kell ismernie, ha kell, zárt ülés keretében.

Tordai ezt „fantasztikus jó ötletnek” tartotta, ám javasolta, hogy erre az eredetileg tervezett módon, az utolsó napirendi pont keretében kerüljön sor, amiként Zoltai munkájának megköszönését is akkor tervezte. Kijelentette, hogy a maga részéről – a megfelelő időben – megszavazza majd a javaslatot.

Schwezoff azonban ragaszkodott hozzá,hogy a közgyűlés máris foglalkozzon a kérdéssel, Tordai viszont kitartott az álláspontja mellett. Ezután – nem először – az alapszabály rendelkezéseinek értelmezésén vitatkoztak. Taktikai szempontból azonban egyikük fellépése sem volt érthető: Schwezoff nem a napirend elfogadása előtt, hanem utána vetette föl az ötletét, Tordai pedig fölöslegesnek tűnően – és némelyest Feldmájer Péter volt Mazsihisz-elnök korábbi föllépéseit idézve – autokratizmusba hajlóan védte az álláspontját. Legalább ennyire kevéssé volt kitapintható a küldöttek hangulata: jellemzően a Zoltait dicsérő hozzászólások kaptak nagyobb tapsot, a végén mégis Schwezoff körül fogyott el a levegő – így az első napirendi pont tárgyalását, a várakozásokkal ellentétben és már-már meglepő módon, mégis el lehetett kezdeni. Igaz, eddigre már Heisler András is idegesen szólt rá Schwezoffra.

Heisler András

Heisler András (fotó: MTI, Marjai János, a kép egy korábbi közgyűlésen készült)

Tárgyalás

A tavalyi évi zárszámadásról és az idei költségvetés elfogadásáról szóló tényleges napirendi pontokat illetően gördülékeny munka következett: az előbbit Paszternák Tamás, az utóbbit Tordai terjesztette elő, a küldöttek mindkettőt hatalmas többséggel elfogadták, s kirívó elemek valóban nem is fordultak bennük elő. Egyedül Villányi András budai küldött szorgalmazta a Vasvári Pál utcai templom ügyének megoldását. Mint köztudott, a zsinagógát évek óta az EMIH használja, a fenntartási költségeit ugyanakkor a Mazsihisz viseli. Mivel a vezetőség attól tart, hogy a költségtérítés felmondása esetén a zsinagóga használaton kívül kerül, ezt nem merte megtenni, ugyanakkor a Chabad nem mutatkozott készségesnek a finanszírozás átvállalása ügyében. Őszerintük ugyanis a helyzet fordított: éppen ők biztosítják a rabbit a maguk költségén, hogy a Vasváriban hitélet folytatódjon. Tordai ugyanakkor ígéretet tett, hogy mindent megtesz az ügy előmozdításáért – mert például a szemétszállítási díjat már nem is fizetik.

Lebovics Imre Páva utcai küldött szerint a BZSH-nak hallgatnia kell a munkaszolgálatosok szavára, és hatékonyabban kellene támogatnia az ellátásra szoruló holokauszt-túlélőket. Tordai ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az idei költségvetésben nagyobb összeget fordítanak erre, bár szerinte a magyarországi zsidó szociális ellátás helyzete nemzetközi szinten is példaértékű.

Lebovics másfelől gratulált a Mazsihisz politikai kiállásához, amelynek kapcsán Heisler András Mazsihisz-elnök elmondta, hogy a neológia megjelenését a médiában fiatal arcokkal – többek között Darvas István és Radnóti Zoltán rabbikkal – együtt tették hatékonyabbá az elmúlt hónapokban. Ugyancsak elégedettségét fejezte ki amiatt, hogy több neves értelmiségi, akik korábban a Mazsihisz kritikusai voltak, kiálltak a szervezet mellett. Az erről szóló beszámolóját csak akkor szakította meg, amikor a hangját fölemelve törekedett a teremben morajló beszélgetés megfékezésére. A korábban béketűrő Heisler néminemű habituális változását valószínűleg az országos politikai körülményekkel összefüggő hivatali túlhajszoltsága is magyarázhatja. Heislernek az ülés egyes pillanataiban egyértelműen sikerült hatást sikerült gyakorolnia a küldöttekre.

Tordai Péter Fotó Villányi András

Tordai Péter (Fotó: Villányi András, a kép egy korábbi közgyűlésen készült)

 

Zavar

Ezután következett volna a harmadik napirendi pont, vagyis az új ügyvezető igazgató kiválasztása. A BZSH elöljárósága és a Mazsihisz vezetősége együttes ülésén hozott határozata alapján azt javasolta a közgyűlésnek, hogy az új ügyvezető igazgató – a négyéves ciklusból hátralevő egy évre szóló, átmeneti – megválasztásának jogkörét ruházza át a két vezető testületre. A korábban kiírt és már le is zárult pályázatra három érvényes jelentkezés érkezett: Grósz Andor kecskeméti elnöké, a lágymányosi körzethez tartozó Horváth Józsefé (lásd interjúnkat), valamint Erdős Jánosé.

A közgyűlés igazán itt kezdett amorf alakot ölteni: számunkra nehezen érthető okokból a Heisler–Tordai-vezetés nem magyarázta el eléggé világosan a küldötteknek a javaslat indokát, így az átlagos szemlélő joggal hihette, hogy a demokrácia csorbításáról van szó. Ez pedig éppen Heisler részéről – a tavaly tavasszal lezárult események fényében – többek szemében furcsának tűnhetett.

Egyedül a később fölszólaló Kardi Judit elöljárósági tag világított rá, hogy bár történelmileg a rendszerváltáskor az ügyvezetői tisztség sokkal erősebb lett a kelleténél, a hatékony ügyvezetéshez és számonkéréshez a tisztán munkaviszony-jellegű foglalkoztatás a megfelelő. A gazdasági vezető szerepe ugyanis nem reprezentatív. Tordaiék is jelezték, hogy a tervezett fölállásban az elnök naponta, az elöljáróság pedig havonta számon kérheti, milyen munkát végzett az ügyvezető igazgató, adott esetben pedig el is bocsáthatja őt, míg a közgyűlés csak átlagosan félévente – és a korábbiak fényében akkor sem túl hatékonyan – tudja ezt megtenni. Kardi Judit ehhez hozzátette, hogy az ügyvezető igazgató munkaköri leírása az előkészítés alatt álló új alapszabály-tervezetben is megváltozott. Fölszólalásából kirajzolódott a hosszú távú koncepció, amelyet Tordaiék nem tártak a küldöttek elé. Ők ugyanis csak rövidtávra, a jövő évi tisztújításig kértek fölhatalmazást a közgyűléstől.

Ezt azzal indokolták, hogy fontos a döntés gyorsasága, valamint az, hogy a BZSH és a Mazsihisz elnökeit ciklikusan ugyanabban az évben válasszák meg, mint az ügyvezető igazgatót. Utóbbi mandátuma – amennyiben a közgyűlés választja meg – mindenképpen a mostanitól számított négy évre szólna. Idővel az az érv is előkerült, hogy a Mazsihisz és a BZSH mély (Heisler szavai szerint: „katasztrofális”) összefonódása miatt, a konfliktusok elkerülése érdekében közös ügyvezetőt szeretnének választani, ennek pedig sokkal kisebb az esélye, ha a két külön közgyűlés szavaz a személyéről.

Ezután legalább egy órán át tartó önismétlő vita kezdődött, amely során Keszler Gábor, Schwezoff Dávid és Sárközi Gyula – mások mellett – alapszabály-ellenesnek minősítették a javaslatot, Tordai és Heisler pedig újra és újra a hatékonyság elsőbbségét hangoztatták, mivel szerintük az erről szóló szavazás elrendeléséhez nem kell eltérni az alapszabálytól. Heisler arra is hivatkozott, hogy amennyiben nem születik hatékony döntés, a magyarországi neológia és ortodoxia nagyon rövid időn belül széteshet.

Többen ezzel szemben azzal érveltek, a jogkör átruházása esetén is problémát jelent, hogy az elöljáróság által kiírt pályázat már lezárult. Bár később erről sem szavaztak, végül a vezetőség is elfogadta azt az álláspontot, hogy a pályázati határidőt további négy héttel meghosszabbítsák.

Eközben Zoltai egy ponton fölállt, és kijelentette: egész addig nem tér vissza, amíg a három úr – utalt Tordaira,Heislerre és Feldmájerre – ott ül a pulpituson. Ez, a váratlan dramaturgia mellett, azért is meglepő lépés volt, mert lemondása benyújtásakor még teljes visszavonulását jelezte.

Schwezoff időközben bizalmatlansági indítvány benyújtását is szorgalmazta Tordai Péterrel szemben. (Egy távozó fiatal lágymányosi küldött, aki most először vett részt a közgyűlésen, Schwezoff Dávid fölszólalásait tudósítónknak „trollkodásnak” nevezte.)

zoltai-crop

Zoltai Gusztáv (a kép egy korábbi közgyűlésen készült)

 

Befejezés

Egyezség nem született – ugyanakkor nehezen érthető, miért nem hallottunk Heislertől több érvet és nem láttunk Tordaitól nagyobb határozottságot. Holott megfelelő föllépésük esetén a – láthatóan a vezetés meggyengítésén ügyködő – fölszólalóknak bizonyára sokkal kevesebb tér jutott volna. Így végül a küldöttgyűlés a már korábban is többször tapasztalt módon ért véget: a határozatképesség megszűnt, az elöljáróság ügyvezető igazgatót érintő javaslatáról hiába kezdték meg a titkos szavazást.

A Zoltai távozásával kapcsolatos, a küldöttektől titoktartást követelő zárt ülés elrendeléséről, illetve a fölröppent bizalmatlansági indítványról szóló szavazás elrendelése már szóba sem jöhetett. A 2012-es gazdálkodás nemrég befejeződött – és korábbi értesüléseink szerint Zoltai távozásában is szerepet játszó – átvilágításának eredményét is a zárt ülés elrendelése után ismertették volna a küldöttekkel, ahogy a jelentés titkosságának föloldásáról szóló határozathozatal is a közgyűlés hatáskörébe tartozott volna. Ugyanígy elmaradt a döntés arról is, hogy a BZSH kit delegáljon küldöttként a Mazsihisz vasárnapi ülésén megüresedett két helyre; mivel a küldöttek közül számosan esti imára mentek.

Miután nem született döntés az ügyvezető igazgató választásának módjáról, a Budapesti Zsidó Hitközségben megbízottként továbbra is Tordai Péter elnök tölti be ezt a munkakört. Kérdésünkre, hogy destabilizálási kísérletnek tartja-e a küldöttgyűlést végigkísérő kritikus hangokat, igennel felelt: szerinte Zoltai (vagy az ő emberei) visszatérését készítik elő, ennek gócai, a Dohány utcai és a Bethlen téri körzet pedig láthatóan nem látják őt szívesen elnökként.

Azt az értesülésünket, hogy az elöljáróság Horváth József lágymányosi jelöltet favorizálná az ügyvezető igazgatói posztra, Tordai nem erősítette meg: szerinte a legalkalmasabb személy mellett fognak dönteni. Tordai szavaiból emellett kiderült, bár az ülés szünetében magánbeszélgetésekben többször fölvetette, hogy néhány hátralévő feladata elvégzése után előbb-utóbb benyújtja a lemondását, ezt nem kell egészen komolyan venni – mint elmondta, hétfőtől gőzerővel dolgozik tovább a BZSH működésével kapcsolatos feladatok megoldásán.

Kapcsolódó cikk:

„Szét kell választani a két szervezet gazdálkodását” – interjú Horváth Józseffel

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Szegedi Csanád: tanulási fázisban lévő magyar zsidó vagyok

Eddig nem ismert részleteket is mesél kilépésének körülményeiről Szegedi Csanád EP-képviselő, aki azt követően hagyta el a Jobbikot, hogy kiderült:...

Gondolatok Dávid Katalin Soah – Emlékeim a vészkorszak idejéből című kötetéről

Budapest – Dávid Katalin Széchenyi-díjas művészettörténész legújabb kötete a Szent István Könyvhétre jelent meg. Az emlékirat betekintést enged a keresztyén...

Close